Magyar bor: "Úr kezében vagyunk"
A borkultúra évezredes értékeivel meg lehet jelenni a piacon úgy, hogy a vevők igent mondjanak a minőségre, miközben a honi borászat zászlóshajójának számító tokaji, ahelyett, hogy elfoglalná régi helyét az üzleti világban, csalódást okoz a befektetőknek.
A bborászatban túl sok helye nincs az államnak - szögezte le a Tokaj Kereskedőház Zrt. vezérigazgatója, akinek keze alatt tőzsdeképes lett a neves vállalkozás, de belátható időn belül mégsem privatizálják. Roppant hosszú idő alatt térül meg a befektetőnek, hogy Tokaj-Hegyalján, a borászatban fialtatja pénzét. Pedig a pincészetek mind Tokajban, mind az ország más borvidékein évszázadok óta értékőrző kultúra letéteményesei. E "vagyon" képes volt eltartani a szakmát s azokat is, akik a szakismeret megőrzésébe fektetnek be, s gyarapíttatják a szellemi örökséget. A nem Tokajban, hanem az ország nyugati végein tevékenykedő bencések borászati tudományát például szó szerint évezredes múltra alapozzák olyannyira, hogy az elmúlt pár évben teljes megújulást hozó beruházásra s egyben a hagyományokból táplálkozó piacnyitásra adták a fejüket Pannonhalma vallási vezetői s persze világi munkatársai.
Elődök tankönyvei
- A bencés magyar múltra tekint vissza a bencés borászat - teszi egyértelművé e szellemi örökség mibenlétét Illés Tamás, a Pannonhalmi Apátsági Pincészet marketing- és kereskedelmi vezetője. - A magyarországi borászat gyökerei Pannonhalmán keresendők, hiszen a 996-ban megérkező, az első monostort megalapító bencések részben hozták, részben felélesztették a rómaiak szőlőművelő kultúráját.
| Szüret, ünnep, fesztivál | Augusztustól, hát még az ősz elejétől nincs olyan hétvége, amelyiken ne lenne legkevesebb egy esemény, amely a hon borászatairól szól: kóstoló, túra, szüret - de nem a munkás, hanem az ünnepélyes része -, tanfolyam, verseny, nemzetközi találkozó, diplomaták számára szervezett szőlőszedés. Ma már ugyanúgy megszólítják a hazai fogyasztót is a borászok, mint a külföldieket: a hon általános és folyamatosan javuló, fejlődő borkultúrája igencsak hathat a nemes italok külföldi piaci térnyerésére.
Már mögöttünk van a "Hilltop Borünnep", augusztus legvégének szüreti eseménye Neszmélyen. Itt tizenegy magyar borászat remekeit mutatták be az érdeklődőknek. Szintén mögöttünk van már a Neszmélytől amúgy sem távoli település programja, az V. Regulus borfesztivál, melyet Esztergom városának kellős közepén tartottak meg, ahol az Esztergom környéki települések borászai sorakoztatták fel produktumaikat: Muzsla, Párkány, Neszmély, Kesztölc borosgazdáinak, valamint a Vinum Ister-Granum Euroregionis borlovagrend tagjainak italaival ismerkedhettek meg az érdeklődők. A Balaton déli partjának boros fővárosában 32. alkalommal tartották meg a "BB Boglári Szüreti Fesztivált", amelyet Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter nyitott meg augusztus 20-án. A BB Muskotály hordó csapra verésén túl ezúttal is szüreti felvonulással köszöntötték a "hegy levét".
A 17. Budapesti Nemzetközi Bor- és Pezsgőfesztivál szeptember 10-ét követően a Budavári Palota előtt, illetve - szervesen kapcsolódó rendezvényként - Szentendrén, a skanzenben köszönthette a honi borászat fogyasztóit, nagyközönségét, illetve saját magát is, elvégre ekkor és itt "mindenki jelen van". Nem teljesen függetlenül a fesztiváltól, idén is várta az "iskolapad" az érdeklődőket. A szeptember 8-án kezdődött boregyetem a Magyar Kultúra Alapítvány Székházában fogadta a "diákokat", akik a következő címekkel hallgathattak előadásokat: Haditudósítás a borháborúról, Bor és zene, Szőlészet, borászat Szicíliában, A megújuló szicíliai borgazdaság, Hogyan kóstoljuk a szicíliai borkülönlegességeket, A modern és divatos rosé, valamint a vörösborok technológiai háttere, Borok és sajtok harmonizálása, Kézműves magyar és holland sajtok múltja és jövője. |
|
Az ezer év az írásbeliség e fontos központjában sem volt zavartalan, de az adott kornak mindig a legmagasabb szintű pince- és szőlőművelési technológiáját alkalmazták az apátságban. Igaz ez a legújabb időkre is: tíz éve sincs, hogy az új pannonhalmi pincészet koncepcióját megálmodták. A tradíciókon nyugvó, de korszerű, piacképes borok technológiáját tervezték meg, s a ma már valósággá vált "beavatkozást" a főapátság melletti dombokon tetten is lehet érni: ott kapott helyet az acéltartályok rendszere, az erjesztő-"edényekbe" a gravitáció segítségével jut el a nedű a pincerendszer felsőbb traktusaiból. Ugyancsak 21. századi szőlészeti alkalmatosság a parcellákban elhelyezett, a klimatikus viszonyokat mérő műszerek együttese, amely az adatokat a kiszórandó kemikáliákat grammpontosan meghatározni képes számítógépbe továbbítja.
- Keller Bálint pincemester kétszáz évvel ezelőtt a birtok minden dűlőjéről feljegyezte, milyen szőlőkkel dolgoztak a bencések, s milyen borok készültek - utal vissza Illés Tamás a jeles elődök "tankönyveinek" keletkezésére. - Az apátság kilencszáz éves fennállásának időszakára esett a bencés szőlő- és borkultúra fénykora, akkor legalább száz hektáron gazdálkodtak a környéken, hazai és nemzetközi értékesítési hálózattal rendelkezett a birtok. A szervezett gazdálkodás Benedek 6. századi regulájára vezethető vissza. Az írás arra sarkallta a szerzeteseket, hogy önfenntartó rendjük legyen az ima és a munka helyes egyensúlyának megtartása mellett.
Az 1945-öt követő ötvenéves kényszerszünet után nemrégiben újraalapította pincészetét és pincéjét a bencés rend. Az új vállalkozás több mint 50 százalékban a főapátságé, a kisebbségi tulajdonos pedig az MKB Zrt. Az első lépés a szőlőterületek visszavásárlását jelentette, most 52 hektárt - négy dűlőt - mondhatnak magukénak. Régi-új földjeiken 37 hektárt teljesen újratelepítettek az évezred kezdete óta, s belekezdtek a "maradék" 15 hektárnyi szőlő teljes felújításába. Azzal számolnak, hogy 2012-ig fokozatosan nő a meglévő parcellákban termővé váló területek nagysága, s a mostani évi 200 ezer palacknyi bor akkorra 300 ezerre gyarapodhat.
- Ennél többet nem is akarunk készíteni - jelentette ki Illés Tamás. - Ezt a birtokméretet és a pincészetet még jól egy kézben lehet tartani. A háromszázezer palack harmadát helyben értékesítjük, hasonló mennyiséget a Budapest Bortársaság Kft. hálózatában, s százezernyit külföldön vásárolhat meg a közönség.
A mesterség szépsége
A borászat nem ígér gyors megtérülést, hiszen az ültetvény létrehozása és az első komoly szüret között évek telnek el. De ezt tudták, tudják a bencések éppúgy, mint partnerük. Az MKB szigorúan csak a pénzügyi szempontokra - befektetései megtérülésére, a marketingérték hasznosulására - összpontosít, magát a szakmát a bencések "viszik". A hitelintézet még a németországi piaci munkát is mindenestül átengedi partnerének. Igaz, a pincészettel kereskedő német cégek szívesen vennék, ha tulajdonosi mivoltát az ottani bankoknak hatékonyabban kommunikálná az MKB. Bár a német fogyasztók körében nem érv a pénzintézeti háttér, s Illés Tamás úgy gondolja, hogy a belga, a lengyel, az amerikai és a távol-keleti piac inkább kecsegtet eredménnyel.
- A legkomolyabb megpróbáltatás előtt éppen most állunk - érvel a marketing- és kereskedelmi vezető. - Július végének egyik vasárnapján még soha nem látott jégeső szakadt ránk, s vitt el egy teljes dűlőnyi termést. Boraink fognak hiányozni, olyan fajták, minőségek, amelyeket már megszokott a külföldi piac. Az Úr kezében vagyunk, olyan ágazat a miénk, amelyik teljesen a természetből él. Persze ez a szépsége is a mesterségnek.
Vajon ugyanezt a szépséget látja "csak" az a borászati szakember, akinek birtokait ezen az éven nem tépázta meg a jég? A Tokaj-Hétszőlő birtok, amelyik nem pusztán arról nevezetes, hogy a különleges aszúk hazájának kellős közepén találtatik, hanem arról is, hogy a cég azon kevesek egyike, amelyeknek tulajdonosai külföldiek.
A kilencvenes évek kezdetén az állami kézben lévő helyi birtokok kiváltak, társasággá alakultak, s ekkor más nemzetek fiai is bevásárolhatták magukat a földet tulajdonló cégekbe. Így érkeztek francia, spanyol, brit vállalkozások erre a borvidékre, s mindegyik cég jelentős fejlesztéseket, hosszú távú beruházásokat indított el, mindannyiszor a helyi szaktudásra alapozva. És bár idén viszonylag sok eső érte a zempléni szőlőket, a jég nem bántotta a térséget, így az Úrral akár ki is egyezhet a Tokaj-Hétszőlő birtokigazgatója, dr. Kovács Tibor.
Teljes cikk a Piac és Profit Magazin szeptemberi számában.
Lassan tradicionálisnak is mondható, hogy a Vylyan Szőlőbirtok és Pincészet minden évben címkepályázatot hirdet a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának (PTE MK) hallgatói között a portugieser újbor, mostani nevén Bogyólé arculatának megtervezésére. Az viszont mindig elvárás, hogy címke legyen egy kicsit formabontó. Ott voltunk a díjkiosztón.
Ezért is fontos, hogy itt évente meg lehet próbálkozni a címketervezéssel és – habár a szerző személyes véleménye szerint még mindig több a gyenge pályamunka, mint a magával ragadó vagy az igazán polcra termett – minden évben fel lehet fedezni tehetségeket, akikkel érdemes volna foglalkozni, vagy éppen őket foglalkoztatni.
A Bogyólé címkéje az elvárásoknak megfelelően harsány, nem lehet nem észrevenni a polcon. Mintha kicsit távol-keleti ihletésű volna a felkelő nappal és a bogyónak álcázott ázsiai emberkével/pincérrel. Érdekes munka, valóban a kiállítás legszembetűnőbb darabja volt. A Bogyólét kóstoltuk is, de egynapos állapotában még nem véleményeznénk (egyelőre csak annyi, hogy biztató), bővebben majd ha kipihente magát...
