Kiválasztották Kecskemét Város Borát
Csütörtökön délelőtt a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet Katonatelepi Állomásán gyűltek össze a Kecskemét Város Bora versenyt immáron másodízben meghirdető Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzata és Mathiász János Hegyközség, valamint a Borvidékek Hegyközségi Tanácsa képviselői, hogy kiválasszák Kecskemét város Borát.
Amint azt a borbírálatot megnyitó beszédében dr. Iványosi-Szabó András, Kecskemét Megyei Jogú Város alpolgármestere is kiemelte: Kecskeméten és környékén a szőlőtermelés és a borászkodás mindig meghatározó jelentőségű volt. Sajnos, részben az utóbbi évtizedek hamisítási botrányai, részben pedig az EU-csatlakozás diktálta verseny követelte támogatások elmaradása miatt, a homoki szőlőtermesztés és a borászat nagyon nehéz helyzetbe került. Így minden amellett szól, hogy lehetőségei szerint az önkormányzat is segítse az ágazatot.
A termelői borok elismerése és megbecsülése érdekében az idén is meghirdették Kecskemét város és környéke már évtizedes múltra visszatekintő termelői borversenyét – és az idei évben már második alkalommal került sor Kecskemét Város Bora kiválasztására.
A cím elnyerésére történő nevezés feltétele volt a Kecskemét Város és Környéke Termelői Borversenyén történő részvétel, melyre 2009. április 3-án került sor - a versenyen négy termelő tizennégy mintát jelölt Kecskemét Város Bora címre.
A kiírás szerint a címre elsősorban Aranysárfehér, Cserszegi fűszeres, Ezerjó, Kövidinka, Rajnai rizling, Zöld veltelíni, és ezen fajták dominanciájával készült cuvée borokkal lehetett nevezni.
.jpg)
.jpg)
- Azután jöttek a közlekedési kihágások, a kisebb-nagyobb balhék; például a honvédségnél, amikor a születésnapomon szolgálatban nem tudtam megállni az ivást. Huszonegy éves koromban nősültem. Azt gondoltam, ez majd határt szab szenvedélyemnek, de kiderült, hogy nem. Hiányoztak a hétvégi ivós bulik. Gyermekünk születése után végképp rossz volt, hogy nem tudunk otthonról eljárni. Feltűnt, hogy ha ez így van, akkor valami nincs rendben. Zugivásba kezdtem, amiért feleségemet is okoltam. Aztán az ivással egyre jöttek a bajok: munkahelyi, anyagi, családi problémák. Borzasztó önutálatot éreztem, amiért nem tudtam szabadulni az italtól. Számtalan olyan bajba keveredtem, amit tiszta fejjel nem követtem volna el, de alkoholos állapotban az erkölcsi határok nem voltak tarthatók. A kontrollvesztés után már nem számított semmi. A másnapi ébredés után viszont már emlékeztem, vagy mások elmondták, mit tettem, mi történt. A tettekkel és a következményekkel való szembenézés helyett megint csak az alkoholba menekültem. A gyerekkori barátok is hasonlóan iszogattak."
"Kezdetben nehéz volt olyan társaságba menni, ahol ittak. Az első két hónap után pont egy bálba mentem, ahol volt alkohol is, és nagyon rosszul éreztem magam, de másnap jó volt tapasztalni, hogy nem másnaposan ébredek. Ma már nem zavar, ha körülöttem isznak, és nem különféle kifogásokat mondok, hogy, például, azért nem iszom, mert vezetek, hanem őszintén elmondom az okát. Már nem érzem a kényszert, hogy innom kell. Veszélyes volna egyszer azt gondolnom, hogy most már nyugodtan ihatok. De nem teszem, mert ez azt jelentené, hogy eldobok mindent, amit a betegségemről eddig megtanultam." 
Eredetileg református vagyok, de igazából csak a döntésemet követően fordultam komolyan a vallásom felé, kutatom mélységeit. Közben szeretnék megismerni más vallásokat is. Azelőtt, ha templomba mentem, mindig azt néztem, ki mennyire képmutató. A vezérfonalként használt tizenkét pont teljesen bibliai elveken alapszik, és a mozgalomban nagyon fontos a spiritualitás, de az Anonim Alkoholisták közössége nem keresztény vallásos csoport. Az én mentorom például a buddhizmus felé fordult. Ugyanakkor szerintem előbb-utóbb mégis Istenről kezd beszélni az ember. Most már nem kutatom, hogy ki a képmutató, viszont tudom, hogy a személyes tanúság, a hitelesség a fontos. Soha, sehol nem tapasztaltam olyan őszinteséget, mint az AA-ban. Amíg ezt nem érzi az alkoholista, addig csak takargatja a dolgait, és nem ismeri be állapotát." 
STOP a forrásom : 