"Hogy győzünk-e, nem tudjuk. Egy a biztos. A bor. Az nemcsak örömben - bánatban is jó társ" - véli Tiffán Zsolt villányi borász, aki a tavaszi parlamenti választásokon Fidesz-színekben indul egyéniben. Szerinte a mai magyar borászat a mocsárra épült felhőkarcolókra emlékeztet.
Nem kell mindenkinek bemennie a parlamentbe, nem azért politizálok, hogy képviselő legyek." Kétéves mondat. Tudja, kinek a száját hagyta el?
- Persze. Az enyémet.
- Most mégis egyéni jelöltje a Fidesznek.
- Ahogy a szőlőt sem szüretelhetjük nyár közepén, úgy ennek a döntésnek is meg kellett érnie. Huszonnyolc hektáros, tisztán családi birtokot vezetünk édesapámmal, két-három éve pedig még egészen ott kellett lennem a borászatban. Ma már 18 éves a nagyobbik fiam, megy a Kertészeti Egyetemre, s tanulmányai mellett ki tudja majd venni részét a borászat körüli teendőkből is.
- A napokban kislánya született. Ha bejut, ősszel gombokat nyomogat Pesten család és szüret helyett?
- Negyvennégy éves fejjel hatalmas öröm Csenge lányom születése, de a döntést már korábban meghoztam. A Fideszben alapelképzelés, hogy a megválasztott egyéni képviselő a körzetében legyen, lehetőleg minél többet - ami számomra tökéletes. Amennyi időt a parlamentben kell tölteni, ott leszek. Eddig is mentem ennyit Budapestre, borkóstolókat tartottam.
- Jól sejtjük, hogy nem politikusi tehetségének, inkább népszerű borainak köszönheti a jelöltséget?
- A jövő majd választ ad erre a kérdésre, de az igaz, hogy a bornak köze van a politikai szerepvállalásomhoz: Páva Zsolt barátom, aki tisztességes borissza ember, 1998-ban járt nálunk Villányban. Euforikus hangulatban voltunk épp, a Fidesz győzelme miatt. Akkor mondta, hogy alapítsunk helyi Fidesz-csoportot, ha már ilyen lelkesek vagyunk. Így is tettünk.
- Az eufória annak szólt, hogy végre "elhúztak a komcsik"?
- Nem volt okunk, hogy szeressük őket. 1746 óta Villányban élő, bortermelő család vagyunk, akiktől mindenüket elvették a háború után. Nagyapám egy gazdasági épületben húzta meg magát egy évig, míg végül visszamerészkedett az otthonába. Közélet és borászat egyébként nem választható külön. Ha az embernek van értékrendje, azt a borral kapcsolatban is képviseli: a határon túli magyar borászok behozatalával, például. Mára Balla Géza, aki a segítségemmel vetette meg lábát az itteni piacon, ismert név lett. A Kárpát-medence emberben is, borban is organikus egység, s hogy ezt a tényt felismerjük és segítsünk egymáson, ahhoz nem szükséges Árpád-sávos zászlókat lobogtatnunk.
- Orbán Viktor is jóféle borissza ember?
- Abszolút.
- Nyilván neki köszönheti a jelöltséget, a helyi szervezet ugyanis nem önt támogatta. Mégis miféle demokrácia ez?
- A párt felépítése demokratikus, a jelöltállításnál viszont az alapszabály szerint csupán ajánlatot tehet a helyi szervezet, a döntés az elnökségé - itt hőbörgő tagok toborzásával nem lehet képviselőségig jutni. Minden szabályosan történt. A Fidesz elnöksége engem választott. A hisztériát, amelyet egyes helyi fideszesek keltettek, néhány ember egzisztenciális félelmei szították. Ma már szent a béke.
- Nyilván, hiszen egyszerűen feloszlatta a renitens siklósi szervezetet.
- A helyi pletykák szerint egyesek már be is álltak ellenfelem, Drávapiski polgármestere, Mali Zoltán mögé, de párton belüli korábbi ellenfelem is indul. Ennyit arról, mennyire voltak elkötelezettek a Fidesz mellett.
- Tart a vetélytársaitól, vagy bekészítette már valamelyik borát a győzelem napjára?
- Hogy győzünk-e, nem tudhatjuk. Egy a biztos. A bor. Az nemcsak örömben - bánatban is jó társ.
- Bánat? Sok fideszes már most iszik. Medvebőrre.
- Mindenkiben ott a türelmetlenség és a vágy, hogy sikerüljön már. Ez néha kibuktat olyan mondatokat, amelyek az elmúlt két választási vereség tükrében merésznek és elbizakodottnak hatnak. Pedig csak akkor lesz győzelem, ha senki nem dől hátra, és mindenki dolgozik, illetve elmegy szavazni. Akárhogy is, az biztos, hogy a választás éjszakáján rozét fogok inni. Az a tavasz könnyű, kellemes itala. Csak a multiknak köszönhetően gyorsult föl úgy a piac, hogy már Szent Márton-nap előtt kérik, és piacra dobják októberben. Pedig a rozét akkor kell először inni, amikor a bodza virágzik. Ezt az öregek még tudták.
- Azt hittük, ha nyernek, valami nagy presztízsbort bont fel.
- A bor azért van, hogy megigyuk. Ez vonatkozik a nagy presztízsborokra is. Sokszor azonban a szakmának készülnek, s olyanok lesznek, mint a divatbemutatókon látható "ruhaköltemények". Divatcégek, amelyek egyébként csodás kosztümöket készítenek, csak a szakma kedvéért micsoda förmedvényeket aggatnak a modellekre a bemutatón!
- Savanyú a szőlő, mert a magyar borok presztízse nem a legjobb?
- Egy Gere vagy Takler presztízsbor bárhol megállja a helyét, csakhogy Chilének csak az angol piacra nagyságrendekkel több marketingpénze van, mint az egész magyar borászatnak. Itt tönkrement az Agrármarketing Kht., a pénz meg ki tudja, hová lett. Feladatomnak is tekintem, hogy ha képviselő leszek, kijárjam: a jövedéki adóból erre szánt pénz elköltéséről a szakma határozott bevonása nélkül többé ne dönthessenek.
A parlament mezőgazdasági bizottságának keretén belül borászati albizottságot szeretnék létrehozni, melynek a vezető pincészetek borászai adnának tanácsot. Olyanok, akik a csalánosba nem más szerszámával indulnak. Rend, fegyelem kell a borászatban is. Az avítt technológia, a mögötte lévő kevés tudás ma már nem elég, ha ki akarunk törni. Szeretném elérni, hogy piacra csak szakirányú végzettséggel rendelkező borász termelhessen.
- Most akkor jók a hazai borok, csak a marketing kevés, vagy rosszak, avíttak?
- Vannak nagy boraink, de hiába húzol fel hatalmas felhőkarcolót, ha mocsárra építed. A cél, hogy minden magyar ember mindennap igyon meg egy pohár magyar bort. Ehhez viszont az kell, hogy Szabolcs utolsó falvában is tisztességes folyó bort lehessen kapni a kocsmában. Ez helyi minőség-ellenőrzéssel elérhető, a jövedéki és termékdíj-szabályozást pedig egyszerűsíteni kell, jelenlegi formájukban ugyanis használhatatlanok. A nagy jövő lehetősége mindenesetre adott. Most nőtt föl az első nemzedék, amely már belenőtt a saját birtokba, s magába szívhatta a munka szabadságának illatát. Végre az általunk telepített tőkék is termőre fordultak, s nem az örökölt, lesarcolt szocialista tőkékből kell kipréselni a minőséget.
- Politikai és borászati értelemben is húsz év kellett tehát a szocializmus lezárásához?
- A szocializmusnak akkor lesz vége, amikor az utolsó beleszületett ember is meghal. Az viszont, amit Gyurcsányék az elmúlt nyolc évben műveltek, óriási felháborodást szült, úgyhogy végre van esély a valódi változásra.
- Mégis lehet szüret tavasszal?
- Biztató, hogy még olyan szocialista fellegvárakban is sikert tudtunk elérni, mint Pécs vagy Komló. Páva Zsolt pedig megmutatta, hogy igenis lehet jobban csinálni: vízmű, Tubes, rendbe tették a kulturális főváros programot... Nem véletlen, hogy megválasztása óta tovább nőtt Zsolt barátom népszerűsége.
- Ez önnek is jól jöhet.
- Pécs közérzete valóban kihat a megyében élők gondolkodásmódjára. De nemcsak a polgárosultabb Villány, Siklós, Harkány tartozik a körzetembe, hanem az Ormánság is, amely az ország egyik legelmaradottabb térsége. A kormány ráadásul megszüntette itt a vasutat, a buszközlekedés használhatatlan, intézmények tűnnek el, munka nincs... Közben óriási fantázia van a térségben: kezemben van egy vidékfejlesztési terv, a napokban egyeztetem a Fidesz vezetőivel. Van itt egy régi csatornahálózat, amelynek segítségével vissza tudnánk vezetni a Dráva vizét és más vízfolyásokat a területre, megszüntetve az aszályt és a belvizet, öntözéses gazdálkodást, halgazdaságokat kialakítva, így a helyi vendéglátás és gasztronómia is fejlődne. Az egészet ráadásul a helyiek hozhatnák létre, megszűnhetne a munkanélküliség. Ezért döntöttem úgy, hogy elindulok a választáson. Az általam imádott Dél-Baranyáért - és persze a magyar borért.
forrásom a http://hetivalasz.hu/itthon/tiffan-zsolt-orban-viktor-jofele-borissza-ember-26649/
