Az 1700-as évektől kezdett használatuk országszerte elterjedni, legkedveltebbek a XIX. század második felében lettek, amikor is Magyarországon már több mint 100.000 főzde üzemelt.
Változatos alakban, évszámmal és felirattal, egyszerű díszítéssel készültek.
A FOTÓKON LÁTHATÓ KÉZMŰVESMUNKÁK, ILLETVE SAJÁT ÖTLET UTÁNI ÉS EGYEDI KIVITELEZÉSŰ, NÉVRE SZÓLÓ DARABOK MEGRENDELHETŐK. A díszítések bármelyik mázszínnel (zöld, kék, bordó és sárga) választhatók, és a "virágozott" minták színtelen mázzal, terrakottára is készülnek.
A butellák anyaga 900 fokon égetett, kívül-belül mázas cserép. Hagyományos, "címeres" alakjuk előlapjára festett vagy rátétes népművészeti minták, hátoldalára különféle vésett pálinkaversek kerülnek.
Magasságuk 26 cm, űrtartalmuk 600-650 ml.
Kapcsolat és rendelés:
PALINKASBUTELLAK@GMAIL.COM
A kettős kereszt az „égig érő”, az eget tartó Istennel azonosított „világfa” jele. Függőleges szára a Tejút, két keresztszára pedig a Nap-pálya két állapota napfordulók idején, azaz a kettős kereszt a Napisten egy éves életútjára emlékeztet. A kettős kereszt a székely rovásírásban a “gy” hangot jelöli, szabályosan “Egy”-nek kell olvasni, mely ma is Isten jelzője. A sumér “herceg” és a kínai “király” írásjellel genetikus kapcsolatban lévő magyar kettős keresztet a hagyomány és a kutatás egyaránt az isteni és királyi hatalom jelképének tekinti.
A hármas halom (vagy lépcsős-hegy) lépcső-motívum, jelentése Ég és Föld kapcsolódásának helye, a világ közepének ábrázolása.
A tulipán a magyarság egyik legkedveltebb jelképe, az élet és a szerelem jele, a termékenyítő erőt magába fogadó, az új életet hordozó, formáló női minőség egyik fő jelölője. Ábrázolási formái vidékenként és mesterenként is rendkívül változatosak. A tulipán különféle virágszerkezetei alkalmasak a világ egyes szerkezeteinek jelölésére, természeti folyamatokat, a növények, nők növekedésének szakaszait is jelölik vele.
A madár a népművészetben Európa-szerte elterjedt motívum. Magyarországon is minden díszítő műfajban megtalálható, az állatábrázolások közt a legáltalánosabb. A páros madár gyakori a szerelmi ajándékokon, elvétve előfordul menyasszonyi ládán, nászajándékba készült tárgyon is, az ifjú párt jelképezve.
A magányosan mutatott madár többnyire virágos ágat tart a csőrében, az ilyen madár is főként ajándéktárgyakra jellemző. Az oldalnézetben álló madárfigura egyrészt a madáralakban elképzelt emberi lélek korai, ókori megjelenítésére vezethető vissza. A madárábrázolások Európában való elterjedésének fontos állomása az ókeresztény művészet, ahol a galambként értelmezett, oldalnézetes, álló madárral a jó lelket jelképezték, az edényből ivó, illetve szőlőtő termését csipegető madárral vagy madárpárral pedig az üdvözült lelkek mennyei élvezetére utalnak. Magyarországon korán, már a román kori művészeti és iparművészeti emlékeken megjelennek a madaras kompozíciók. Paraszti tárgyakon a XVII. századtól, a virágozás térhódításával egyidejűleg mutathatók ki, eleinte kézműves készítményeken, cserépedényeken, majd a XVIII. század második felében paraszti alkotóknál is, így fafaragáson, hímzéseken.
A butella madárdísze mezőcsáti minta után készülPost
Az Árpád-sávok a Duna, a Tisza, a Dráva és a Száva (vagy Körös és Maros) folyók jelképei.
A kettős kereszt az „égig érő”, az eget tartó Istennel azonosított „világfa” jele. Függőleges szára a Tejút, két keresztszára az égi és a földi mindenhatóság, a Nap-pálya két állapota fordulók idején: a Nap egy éves életútja. A kettős kereszt a székely rovásírásban a „gy” hangot jelöli, szabályosan „Egy”-nek kell olvasni, mely ma is Isten jelzője. A sumér „herceg” és a kínai „király” írásjellel genetikus kapcsolatban lévő magyar kettős keresztet a hagyomány és a kutatás egyaránt az isteni és királyi hatalom jelképének tekinti.
A hármas halom (vagy lépcsős-hegy) lépcső-motívum, jelentése Ég és Föld kapcsolódásának helye, a világ közepének ábrázolása. A sumér „hegység” képjellel megegyezik.
IV.
Kaba város címere álló csücskös talpú pajzs. A pajzs zöldje az e tájon ősidők óta virágzó életet jelképezi, a termőföld gazdagságát. A páncélos, kardot markoló kéz arra emlékeztet, hogy a török időkben az Erdélyi Fejedelemséghez tartozott, ekkoriban hívták Vajdakabának is. A búzakalászok az újjászületés, a bőség és az élet szimbólumai. Az eke a szkíták Istentől kapott, égből hullott négy szent tárgyának egyike, a fölműves ember szemében szent tárgy, az életet adó gabona megtermelésének legfőbb eszköze. Kifejezi ugyanakkor a megismerést, tudást, de az erény, a tisztaság, becsület jelképe is egyben.
A hexagramma, a két egyenlő oldalú háromszög alkotta hatágú csillag ősidők óta az ellentétek harcát és egymás ellenében ható harmónikus egységük törvényszerűségének képi megjelenítése (pozitív-negatív, aktív-passzív, élet-halál, nő-férfi stb). Ez a motívum a címerben annyival hangsúlyosabb, hogy ha a négy hexagrammát összekötjük, egy latin keresztet kapunk mintegy eszkatológikus távlatokba helyezve a címer egész szimbolikáját.
III.
A szemdísz a népi díszítőművészet legfőbb, több száz alakban képviselt, örökéletű díszítő eleme. A hun-avarkori sírok leleteitől az Árpád-koron át folyamatosan jelen van a magyar „turáni” ornamentika legrégebbi Kárpát-medencei emlékei között.
Nyelvünkben minden kenyeret adó gabonának szeme van. A búzaszem csak vetéskor lesz vetőmag, amikor új növényt teremt. A magból kelt fának is vanszeme: az a rügy, mely szemzéssel más fára telepítve fejlődik tovább. A mag a szaporítás műveletében a megtermékenyítés, az új élet létrehozásának eszköze, ateremtő erő, míg a szem a tápláló, a fenntartó erőt fejezi ki.
A szimbolikus jelentésű szemalakok nagy része csupán díszítő elem, a rombuszkivételével, mely ma is a női szemérem, a továbbképző életerő jelképe.
Hazai díszeink szemben álló és oldalról nézett szemalakjai, illetve ezeknek félholdat, S alakot és hullámos szárat képező változatai és elrendezése mellett legelterjedtebb mód új alak képzésére a szemhéjak megtöbbszörözése. Így válnak a szemalakok a díszítési formaismétlés miatt annyira növényszerűvé, hogy gyakran virágnak hihetjük őket. Új díszítő alak létesítésének másik módja, hogy az egész szemet - akár a többszörös szemhéjjal együtt - átforgatják a saját tengelyén. Az így létrejött szimmetrikus alakzat legfontosabb értelmezése pedig az isteni oltalmazás, védelem, a „Vigyázó két szem”, melyet a festett tányéroktól és bútoroktól a hímzésekig mindenfelé fellelhetünk a magyar népművészetben, vagy a mai napig találkozhatunk vele a székely Babba-Mária kultuszban.
A butella szemdíszének eredetije egy regölyi csuklós övdísz kezdetlegesebb mintázatának szűrhímzésen továbbfejlesztett változata.
II.
A pálma, az első mesterséges beporzással szaporított fa, egyike a legősibb időktől használt díszítő elemeinknek. A „pálmaág” a világi jelképrendszerben ma is a győzelmet, gazdagságot, fényt és alkotást jelenti. A Jeruzsálembe bevonuló Jézust is pálmalevelekkel köszöntötték. A pálma mindenhol a zarándokok jelvénye, de a vértanúság, az üdvözülés szimbóluma is - innen ered a pálmalevél égetésének szokása halottak napján, a füst által a szabadulást jelképezve. Kőkoporsókon és temetkezési emlékeken a halhatatlanság reményének jele.
Különféle megjelenési formái a mezopotámiai sumér faragott reliefek oltárdíszítő pálmaágaitól, és a legfőbb isteni erőt jelképező legyezőpálmák Istenfa-ábrázolásaitól a háromszéki székelykapuk stilizált faragványáig folytonosan fellelhetőek.
A magyar ornamentikában használt pálma-alakok „kötött csokrai” főként honfoglalás- és középkori leletekre jellemzők, a „legyező-alak” leginkább székelykapukon, épületek vakolatdíszítésén, faragott házi eszközökön és hímzéseken felismerhető. A honfoglaló vitézek tarsolylemezeinek kedvelt díszítőeleme (tiszabezdédi, szolyvai, galgóci, stb).
A butella csokorpálma díszei a tarcali lovas sírban talált leletek után készültek
Az életfa a legösszetettebb és legegyetemesebb jelentésű minden növényi ábrázolás közül. Utal életre és halálra, az örök fejlődésre és növekedésre, a folytonos megújulásra. A mélylélektan a gyökér, törzs, korona hármasát az ösztön-én, én, felettes-én kifejeződéseként értelmezi. Az életfa jelképezi a föld ég felé törő életerőit, a földi élet Isten közelségébe törekvő vágyait és hajtásait. A fa törzsével, ágaival, gyökereivel az égi, a földi, a föld-alatti világgal való kapcsolatkialakítás jelképe.
Ősvallásunk legalapvetőbb rendszerezési formája, ábrázolásának világszinteket összekötő jelentésében eleink a világmindenség isteni rendezési elvét látták, amelyet “világfá”-nak neveztek.
A táltoshit világfáját a következőképpen írták le a 20. század elején a régi mondákat ismerő öregek:
„Van a világon egy csudálatos nagy fa, amelyiknek kilenc elhajló ága van, mindenik egy-egy erdővel vetekszik. Ha elkezdenek kavarogni, imbolyogni, onnan támad a szél. Olyan csudálatosan nagy fa ez, hogy nemcsak a hold jár el az ágai között, hanem a nap is. De ezt a fát csak az leli meg, hogy hol van, merre van, aki foggal született, oszt kilenc álló esztendeig nem vesz a szájába tejnél egyebet. Az meg tudnivaló, hogy a táltos az ilyen. Mert ez a csudálatos nagy fa olyan helyen nőtt, hogy csak az ilyen tudományos férhet hozzá.
“Szép butella az én nevem, ha jó pálinka van bennem. Ha pálinka
nincsen bennem, üres cserép az én nevem.”
“Jó pálinka, jó egészség, szép leány, szép feleség. Szépasszonynak,
jónak, szépen járó lónak kár megöregedni!”
“Barátság és szeretet, egyik mint a másik, pálinkával együtt egészségre válik!”
“Bor és pálinka, egyik mint a másik okosan használva egészségre válik.
Sokszor az embernek legjobb orvossága, de csak annak, aki okosan
használja!”
“XY-nak készült ez a cserép, ebből igya eztán a gyümölcsök
levét. Ha jó pálinkát tölt bele, butella lesz a zöld cserép neve.”
“Adjon az Isten szerencsét, szerelmet, forró kemencét. Üres vékámba
gabonát, árva kezembe parolát, butellámba pálinkát!”
“Adjon az Isten három bét, három efföt, három pét: Bort, búzát,
békességet, fűt, fát, feleséget, pénzt, pipát, paripát, egy butella
páinkát!”
“Adjon az Isten három ét, három efet, három bét: Élet, erőt, egészséget, fürge, fiatal feleséget, bort, búzát, békességet!”
“Adjon Isten bort, búzát, barackot, kurtatorkú malacot, csutoránknak feneket, hogy ihassunk eleget”
“Orvosság ez akármilyen nyavajára, erős mint a háromszor varrt csizma szára. Szilva, körte, cseresznye, egészségünkre! Éljen a haza!”
“Bőséggel öntözd a szép magyar virágot, hogy soha ki ne száríttassék a Kárpátok földjéből!”
forrásom a http://kuruc.info/r/10/53751/
