Jobb, ha ma csak a vöröset kóstolgatod...!
Milyen a hatása?
- Kis adagban oldja a stresszt, javítja a hangulatot, étkezés után fogyasztva segíti az emésztést.
- Tágítja a szív koszorúereit, s a benne lévő flavonoidok stimulálják az immunrendszert.
- A sápadt arcú, vérszegénynek ítélt embereknek mindenki vörösbort ajánl, mondván, hogy gyógyítja a vérszegénységet.
A borral kapcsolatban kialakult az a nézet, hogy magas vérnyomás esetén tilos fogyasztani. Ezt inkább úgy kell érteni, hogy az ok és az adag a meghatározó. Az, akinek az idegességtől és a stressztől emelkedett meg a vérnyomása, vacsora után fölhajthat egy pohár bort, de ha valaki már magas vérnyomásban szenved, az jobban teszi, ha nem iszik.
Ma már tudományosan is megalapozott vélemény, hogy a vörösbornak a legkedvezőbb a szervezetre gyakorolt hatása. A kutatók azt állítják, hogy meghosszabbítja az élettartamot. A borban található kémiai anyagok közül érdemes megjegyezni a resveratrol nevét, amelyről kiderült, hogy rákellenes hatású, véd a szívbetegség, a szívinfarktus ellen, és kedvező irányba befolyásolja az élettartamot.
A bor kis mennyiségben való rendszeres fogyasztása csökkenti a kis sűrűségű lipoproteinek, a káros koleszterin szintjét. Az előbbi lerakodik az érfalakon, és érelmeszesedést okoz, míg az utóbbi kisöpri az érfalakról a káros koleszterint. Az érelmeszesedés csökkentésében részt vesznek a szőlő festékanyagainak aromatikus vegyületei, amelyek közömbösítik a szabad gyököket - tehát a bor is erősíti az antioxidánsok csoportjait.
A bor azzal is segít kivédeni a szívinfarktust, hogy megakadályozza a vérrögök képződését, sőt bizonyos esetekben oldja is ezeket. A mérsékelt borfogyasztással tehát meg lehet előzni a trombózis és az embólia kialakulását.
A borfogyasztók körében elenyészően ritka a veseköves ember. A mérsékelt borivás 40 százalékkal csökkenti a vesekőképződést.
A borfogyasztás ellenjavallt epilepsziában és cukorbetegségben szenvedők számára, valamint a gyomor, a patkóbél és a vastagbél fekélyesedése esetén. Tilos bort innia azoknak a szívelégtelenségben szenvedő betegeknek, akiknél már kialakultak a lábduzzanatok.
Bár a mérsékletességen van a hangsúly, húsvétkor megesik, hogy nem sikerült az optimális mértéket megtartani. Ilyenkor jön a macskajaj: a kínzó fejfájás, szédülés, hányinger, fáradtság és általános rossz közérzet.
Néhány megszívlelendő aranyszabály
- Ne keverjük az italokat.
- Kerüljük az olcsó, pancsolt borokat, likőröket.
- Párnázzuk ki a gyomrunkat. Másképp szívódik fel az alkohol, ha üres gyomrunkkal találkozik, és másképpen, ha dús lakomát követ.
- A sör, a pezsgő könnyebben szívódik fel, gyorsabban hat.
- Minél magasabb az ital alkoholfoka, annál kisebb mennyiség kell ahhoz, hogy megártson.
- Lassan igyunk. A fogadásból leöntött üveg vodka 15 perc alatt alkoholmérgezéshez vezethet.
- Ha már kínoz a macskajaj, a hideg szénsavmentes ásványvíz kortyolgatása segíthet.
Forrás: http://www.eletforma.hu/?r=5841
Azt eddig is tudtuk, hogy a Bortársaság jó lóra tett a St. Andrea pincészettel. A profin dübörgő marketinggépezet és a jó borok hamar a hazai mainstreambe röpítették Lőrincz György nevét. De hogy a népszerűség a szentandi-szortiment árát ilyen magasságokba fogja katapultálni, arra legmerészebb álmaimban sem gondoltam. Mert ma ott tartunk, hogy a szürkebarát kerül annyiba, amennyit pár éve a Merengő kóstált. Egyszerű kereslet-kínálat reláció ez, vagy a jónak gyakorlására való törekvés ára? Ezen merengtem el a forgalmazó által celebrált borvacsorán, melyen terítékre került a pince négy bora, köztük az éppen előjegyezhető 2006-os Merengő.
ajon az a vásárló, aki nem pusztán az ár alapján válogat a borpultokon, hanem az ismert borászok nedűiért mélyebben a pénztárcájába nyúl, mit kap a pénzéért cserébe? - erre a kérdésre is kereste a választ a HVG húsvéti bortesztje. Ezért a nagyobb pincészetek viszonylag olcsóbb kínálata mellett a hazai sztárborászok drága borait, illetve a velük versengő importnedűket is tesztelte a háromtagú szakértő bizottság. A bírálatra a HVG karácsonyi bortesztjéhez (HVG, 2007. december 22.) hasonlóan Kállay Miklóst, a Corvinus Egyetem borászati tanszékének vezetőjét, a 2000-ben az Év borászának választott balatonfüredi Figula Mihályt - aki lapzártánk óráiban váratlanul elhunyt - és Szöghy Ottó magyar bajnok sommelier-t kértük fel, akik a húszpontos értékelést alkalmazták. (Ebben a színt, valamint a tisztaságot 0-2, az illatot 0-4, az összbenyomást pedig 0-12 pontra értékelhetik a kóstolók.) A borokat fehér, rozé és vörös kategóriába soroltuk, ár szerint előzetesen nem szelektáltunk. A kóstolási sorrendet az általános bírálati szabályok határozták meg, így előfordult, hogy több ezer forintos különbségek akadtak egymást követő tételek között - mint ahogyan az is, hogy lényegesen olcsóbb borok verték a drágábbakat (lásd táblázatunkat a hetilap 84. oldalán). A vásárláskor a vörösborokra helyeztük a hangsúlyt, ugyanis ebben a kategóriában a legbőségesebb az import. A fehérborok beszerzésekor túlnyomórészt a divatos chardonnaykat vásároltuk. Feltűnő volt, hogy a fehérbortermelő hazai csúcsborászok a vörösborokban utazó társaiknál lényegesen alacsonyabb árat tudnak csak elérni, holott az import - legalábbis a tesztelt beszerzőhelyeken - kisebb választékkal szolgál.
