Kannásbor, méhtelep, idus - benéztünk Szentantalfára
Nem tréfálunk mi, kérem, megmondtuk, hogy elmegyünk a Balaton-felvidékre. Így, aki szemfüles volt láthatott is minket itt-ott a környéken. De leginkább Szentantalfán, a Dobosi pincészet vidékén.
Mondhatni mázlink volt, hiszen épp az 1848-'49-es forradalom és szabadságharc kitörésének (tudják, a Pilvax, Petőfi, Nemzeti dal, Vasvári Pál, esernyő, tizenkét pont volnal) százhatvanadik évfordulóján próbáltunk új ízekre bukkanni. És, mit ad Isten, a Dobosi pincészet kapui tárva-nyitva vártak minket. Kis hahózás után előkerült Dobosi néni is, aki tisztességesen szóval, borral, és pogácsával tartott bennünket.
Korrekt kóstolás következett, egészen az olaszrizlingtől a barrikolt cabernet sauvignon - merlot küvéig. Amúgy ezek a Dobosiék bioborban utaznak, egy csomó cimkéjükre rá is van már írva. Amelyikre pedig nincsen, arra rá akarják pingálni a bio emblémát, de, mint azt megtudtuk, ahhoz sokminden, egyebek mellett a Naprendszer bolygóinak speciális együttállása is szükséges. Persze legfőképp az kell, hogy csak természetes permetekkel dolgozzanak, a tőke alá pedig tiszta tehénszar kerüljön.
Jók is különben azok a bio borok, aki akarja Budapesten is megnézheti őket, a MOM-nál a biopiacon. Lényeg a lényeg, hogy egy 2007-es rizlinggel kezdtünk, a fiatalsága káprázatos volt, hamvas női testek (18 fölöttiek) jutottak eszünkbe szinte azonnal.
Határozottabban jelentkezett ízileg a 2006-os Juhfark, amely savasabbnak tűnt, és azt hallottuk róla, hogy a nászéjszakák bora. Azt beszélik, hogy a lagzi utáni estén kell inni (ha bír még valaki olyankor), és akkor garantált eredményekre lehet számítani. Nos, ezt nem tudjuk, hogy így van-e, mindenesetre nagy család ám ez a Dobosi. Ja, ráadásul a logójukban szerepel az 1721-es évszám. Addig tudják a borkészítéssel foglalkozó őseiket visszavezetni. Nem rossz.
Aztán miután ezeket megittuk, már igencsak otthon éreztük magunkat, így egyikünk (akinek beszólt a szomszéd, emlékeznek) leemelt a polcról egy Ottonel muskotály 2006-ot, és közölte, hogy érdekelné. Nos, nem volt vele egyedül. Száraz muskotály, értik? Annyira kúl volt, hogy ráraboltunk volna mi is, de az volt az utolsó palack belőle a kóstolóhelyen. Szomorúak voltunk.
Vígasztalás gyanánt kaptunk egy régi furmintot. A mutatvány besült azonban, mert a 2001-es évjáratú bor volt talán az egyetlen, amivel többünknek is voltak problémái, abból nem is vettünk egyet sem. Lehet, hogy már elmúlt a szépsége, lehet, hogy soha nem is volt jó. Mindenesetre nem volt már belőle túl sok, szóval korábban lehet, hogy iható volt... Nos, az múlt el.
Az azt követő Pinot Noir Rosé 2005 kellemes átmenetet képezett a fehérek, és a vörösök között. Meg is beszéltük, hogy kelle többet foglalkoznunk a hasonló színű italokkal.
Következtek a proletár színű piák. Elsőként a 2005-ön cabernet savignon, amely meglepően könnyűnek tűnt. Egészen könnyűnek. Súlytalan bor volt, amit nem vártunk a fajtától, még ha tudjuk is, hogy a Balaton-felvidék nem épp a legjobb hely neki.
Többet vártunk a Pilippe de Chalendar nevű cabernet sauvignon - merlot cuvée barriquetól. Jobb is volt kissé, de a 9 hónapos égetett tölgyfahordós érlelés ellenére nem jött annyira át a barrik. Különben a nevét egy francia fószerről kapta, akié az ültetvény, és Párizsban azzal gizdul, hogy saját bort készít a távoli balkánon. Mindegy, leszünk mi még polgármesterek Párizsban, nadrágszíj (de sok) telek tulajok Bordeauxban, és béjvacs lányokra vadászó Mícs Bjukenemek (oh) a Nizza melletti strandon. Szóval a bor nem volt ordibálósan baró, persze a világért sem mondanánk, hogy nem fogadnánk el belőle pár rekesszel otthonra. Lehet, hogy csak túl hideg volt, és nem jött ki az íze... Nem tudjuk. Néhányan néhányat azért raktároztunk belőle. 
Fogytak az italok, repült az idő, megnéztük hogyan melóznak a szomszéd méhei, még mézet is vettünk, megkóstoltuk a bio szőlőlét, amiről megállapítottuk, hogy marha édes, és nem hasonlít a Sió szőlőlé fantázianéven árult távoli rokonára. Persze drágább is.
Vettünk még egy öt literes Savignon Blanc-t fröccsnek, aztán szállásahelyünkre mentünk, hogy szép élményekkel gazdagabban megigyuk a bort (megittuk), és fölavassuk a friss boronatárcsánkat. Ne is leplezzék az irigykedést!
forrásom a http://genyatrade.blogter.hu/?post_id=255072
