közismert, hogy a cseh nem bor nemzet. a cseh sör nemzet, a sör nemzetekre jellemző kajákkal, mentalitással és stíluselemekkel.
a borfogyasztás viszont globálisan nő, így a cseheknél is. ennek következtében bővül a tesco-ban és az egyéb áruszentélyekben, a borválaszték.
vesznek az emberek olcsó bort, közepeset, illetve kimondottan drágát. a bort szeretők jól ismerik a borokat:felismerik a különböző típusokat, helyesen ejtik a merlo-t és a pinot noir-t, ismerik az egyes országokra jellemző fajtákat, vannak olyanok is, akik tisztában vannak azzal, hogy melyik régióban melyik évjárat volt kiváló, melyik kevésbé; emiatt a legtöbb borvásárló tisztában van azzal, hogy mi a jó ár-érték ajánlat egy adott palack bornál, és persze az alacsonyabb árszintre leértékelt, egyébként drágább bor ugyan olyan ellenállhatatlan számukra, mint a leértékelt nike cipő, vagy egyéb akciós termékek.
nagyjából ez a felállás, amikor az emberek a tesco-ban, lidle-ben, stb. egyéb felejtkezeti helyeken a bor szekciónál nézelődnek, válogatnak.
nincs mese: termék lett a bor, mint az edzőcipő, a borotvapenge, a hilti ütvefúró és egyéb praktikus termékek. az alkalmazási területe is elég jól behatárolható, bár itt már vannak azért ellentmondások:
- megyek valahova, viszek valamit
- jönnek hozzám, legyen valami
- tévézéshez
- vacsorához
- együttléthez (mindenki kedvence)
- beszélgetésekhez
- felejtéshez, örömködéshez
- bulikhoz, illetve vitán felül elsőszámú “kedvencemhez”: bulikákhoz (ez egyébként igazi tanulmányt érdemel)-
- üzleti deal-ek zárásához
- stb. stb. stb.
azzal, hogy gyakorlati funkciót “nyert” a bor, nem elég, hogy termék lett: már-már használati cikké degradálódott. nem tudom megállni, hogy itt ne jegyezzem meg: manapság a degradációt valóban fejlődésként látja a tömeg, tehát konvencionális értelemben akár azt is írhatnám: már-már használati cikké avanzsált.
pedig azért ez nem mindig így volt.
mint minden, ami luxus, a bor sem cikk. a luxus cikk kategória oxymoron.
saját iskolázatlan definícióm szerint a luxus az a terület, ami semmiféle kapcsolatban nem áll gyakorlati megfontolásokkal. másképpen kifejezve: nem kötik kondíciók. megint másképp: független. Magasrendű. neagyisten: felsőrendű.
a felsőrendű alulról nézve mindig luxus. valószínű, hogy magát a luxus kifejezést is elsősorban alulról kezdték alkalmazni, hiszen a luxus, mint többlet alulról nézve többlet. felülről nézve ez a többlet természetes.
az az ember, aki ún. luxus termékekkel veszi körül magát, miközben karriert épít, ügyfeleket “szolgál ki”, stb, és akár még olyan kijelentéseket is tesz, hogy szereti a luxust, vagy luxus életet él, súlyos önellentmondásban van.
még akkor is, ha ad mögé valami ötletstruktúrát, mint pl: azért veszek mercédeszt, mert szimpatizálok a tökéletességre törekvés filozófiájával.
az ötletelésnek persze vannak kimondottan vicces (bár a kimondás pillanatában halálosan komolyan értett) megnyilvánulásai is:
- a bmw olyan, mint egy öltönybe rejtett ragadozó (esetleg konkrétabban gepárd, párduc, oroszlán, stb): PONT OLYAN, MINT ÉN 
jellemző egyébként a mai kimondottan ostoba “business gondolkodásra”, hogy komolyan feltesznek olyan kérdéseket, mint pl.: ha autó lennél, mi lenne a márkád. vagy másképpen: melyik autómárka fejezi ki a leginkább a munka/vezetési/személyiségi stílusodat.
- vagy: otthon királynő vagyok, és megérdemlem a felséges bánásmódot: ehhez a prada/gucci/DG/vagy akármi passzol.
órákon át lehetne folyatatni az ötletes elképzeléseket.
mielőtt tovább megyek, összefoglalás: a luxus a tömeg elképzelése a magasrendűség stíluselemeiről.
vissza a borhoz.
a bor nem termék. az is egészen nyilvánvaló, hogy nem “alulról” jött létre. szó sincs arról, hogy valami ősember véletlenül szőlőt kezdett el termeszteni, majd véletlenül erjedni hagyta, stb. (nem akarom folytatni, mert nem lenne méltó alsórendű ostoba spekulációkat (hogy fedezték fel, találták ki, stb.) olyan dolgokra alkalmazni, mint a bor).
a bort nem találták ki, mert természeti jelenség. koncepciónálisan, bizonyos princípiumok kapcsán mindig is létezett, már a megnyilvánulást megelőzően is. ha a megnyilvánulás szintjén bizonyos kondíciók megvannak, megjelenik a bor is.
a bort tehát eredetileg nem termelték. a kondíciók létrehozása rítus volt. csakúgy, mint a kohászat esetében (amikoris az ember a föld gyomrában érlelődő ércre vonatkoztatva kiiktatja az időt, tehát a koncepciónálisan már létező fém megjelenését felgyorsítja (lsd. eliade: kovácsok és alkimisták - kötelező olvasmány különösen dunaújvárosiaknak), a bor esetében az ember ugyancsak az idővel “játszik”, egy időn felüli (teremtői) “helyzetből”.
a bor megjelenítésének a rítusa most itt nem fontos.
sokkal érdekesebb a bor magamhozvételének a rítusa (semmi esetre sem FOGYASZTÁSA!!!).
a bor ahogy az nyilvánvaló, nem mindegy, hogy hol jelenik meg. mondani sem kell, hogy fontos, hogy az adott régióban megjelenő (a tökélyt minél inkább megközelítő) borhoz alapfeltétel az adott régióban honos szőlő, hiszen nem véletlen, hogy pont az a szőlő honos az adott régióban. ha a villányi vidékre shiraz-t (amerikaiasan) telepítenek, a bor lehet, hogy “finom” lesz, tökéletes viszont semmiképpen.
manapság az ilyenféle kavarásoknak se szeri, se száma, és ahogy mondják, leginkább a marketing a hajtóerő. “az idén rendkívül hot a shiraz”. “tavaly az ausztrálok mindenkit leelőztek a shiraz-cabernet szegmensben”; stb, stb.
a marketingesek pedig gondolkodnak (vagy nem): valyon miért népszerűbb a cabernet - shiraz, mint a shiraz merlot?
…a tömeggel kapcsolatban nincs mit gondolkodni. azért népszerűbb, mert erősebb az íze. minél kifinomulatlanabb az ízlés, annál erősebb kell legyen az íz. ugyan ez az oka annak, hogy a az ízléstelen kínai gyorskaja népszerű (az ízlést nélkülöző tömeg körében).
rövidre fogom, és csak a lényeg:
a borkostolás (megismerés) alapszabályai:
- ott ismerkedj a borral, ahol megjelent
- mielőtt közelebbi kapcsolatba kerülsz a borral, ismerd meg a környéket.
- mielőtt közelebbi kapcsolatba kerülsz a borral, beszélgess az ott élő emberekkel, kóstold meg a saját fűszerezésű ételeiket, igyál a vizükből, vedd észre, hogy milyen illata van a levegőnek, stb.
- nagyon fontos, hogy a bort személyesen a gazda mutassa be, a pincében, közvetlenül a hordóból, ha lehet. de ha palackban érlődik is a bor, az első találkozás a pincében kell történjen.
- a gazda minden bizonnyal mesélni fog a pincéről, a pince és a család történetéről, a bemutatott borról, a szüreti körülményekről, a részletesebben szüret évéről, mindenről. ezek mind a megnyilvánulást létrehozó feltételeket képezik, rendkívül fontos tehát a bor megismerésének a szempontjából.
mondani sem kell, hogy a gazda nem terméket mutat be.
mivel principiális dologról van szó, tehát valami olyanról, ami meghaladja mind a gazdát, mind pedig a borral ismerkedőt, mind pedig magát a bort, viszont ami ezáltal mind a gazdát, mind a bort (a környékkel, az emberekkel, a helyi ételekkel, italokkal, történelemmel, stb.) , mind pedig a pedig a borkóstolót (a zarándokot), egy megbonthatatlan egységbe integrálja, aminek a centrumát a tökély borban partikularizálódó aspektusa jelenti.
felemelő élmény.
az ember nyilván hazavisz a borból. fontos megjegyezni, hogy a gazda által megjelölt ár szimbolikus, és semmiképpen sem képezi alku tárgyát. az árat befolyásolja, hogy a megbonthatatlan egység érzése milyen mértékben aktualizálódott a bemutatás során. szimpátiának lehet szerepe, de nem feltétlenül. az ár a bemutatás során többször is alakulhat, míg a kimondás pillanatában aktualitást nem nyer.
az árat tehát el kell fogadni.
amikor az ember otthon megbontja a bort, már nyilván az eredeti élménynek csak egy halványabb lenyomatát, mintegy emlékét kapja vissza. de természetesen ez még mindig fényévekkel jobb, mintha a tesco-ban kapott volna fel egy olyan bort, legyen az bármilyen drága, amiből csak aromákat, az adott pillanatban megnyilvánuló illatot, %-okat, fokokat, pusztán számot jelentő évjáratot, stb.-t tud leszűrni, tehát a bort, amit iszik, valójában szinte egyáltalán nem ismeri.
az igényes borfogyasztó ezért nem vásárol bort a tesco-ban, vagy más nagyáruházban.
elmegy inkább villányba, badacsonyba, egerbe, toscana-ba, spanyolországba, stb. és a fentiek szerint ismeri meg a borokat.
néhány magyarországi, szűk személyes tapasztalat, ahol borkóstoló élményben volt részem, és amit minden igényes, a bort tényleg értékelő embernek feltétlenül javaslok:
- villány: kecskés pince (különösen ajánlott a 2002-es és 2003-as Amate Cuvee, ha még van), tamás bátya pincéje (ez a kettő valóban korrekt, a fentieknek megfelelő élmény volt)-
- eger: marci pincéje (a saját cuvee-jük nagyon jó) és a kiss pince (a lányukról elnevezett cuvee-t meg kell ismerni) - mind a kettő a szépasszonyok völgyében.
forrásom a http://pragaban.wordpress.com/2008/07/26/bort-a-tescobo-az-igenyes-borfogyaszto-paradoxonja/
Walter Gyula pincészete Pécsváradon 
