A megengedett értékeknél nagyobb mennyiségben tartalmaznak nehézfémionokat egyes vörös- és fehérborok - állítják a londoni
Kingston Egyetemkutatói. Bizonyos fémionok tartós, hosszan tartó fogyasztása olyan betegségekhez vezethet, mint például a Parkinson-kór, a reumatoid artritisz vagy a cukorbetegség.
Összehasonlító vizsgálat közvetlen mérés nélkülA borfogyasztással összefüggő betegségek kialakulását nem vizsgálták a tanulmány szerzői, sőt közvetlen méréseket sem végeztek. Ehelyett mintegy 20 olyan tanulmány eredményeit vetették össze, amelyekben a fehér- és vörösborokban található nehézfémionok (vanádium-, króm-, nikkel-, ólom-, vas-, réz-, mangán- és cinkionok) mennyiségét vizsgálták. Az adatok feldolgozása után egy az Egyesült Államok Környezetvédelmi Hatósága által eredetileg a tejtermékekre megállapított veszélyességi index (Target Hazard Quotient; THQ) borokra átalakított változatát használták arra, hogy megállapítsák az adott bor egészségkárosító hatását. Eszerint a skála szerint, ha az adott bor THQ értéke 150 feletti, az már egészségügyileg veszélyes lehet a fogyasztóra nézve. A tanulmány készítői szerint mindez azt jelenti, hogy a 150 feletti THQ-értékkel rendelkező borok rendszeres, napi 2,5 deciliteres mennyiségű fogyasztása is komoly egészségügyi következményekkel járhat. Ennek elsődleges okát abban látják a tanulmány szerzői, hogy a borfogyasztás hatására akkumulálódnak a szervezetben a nehézfémionok.
A
Chemistry Central Journal című folyóiratban megjelent, teljes terjedelmében is hozzáférhető tanulmányban 13 európai és több dél-amerikai ország mintegy százféle boráról készült vizsgálatának eredményeit vetették össze. Mivel Észak-Amerikában és az Egyesült Királyságban még nem készültek ilyen jellegű kémiai vizsgálatok, ezért a kutatók sem kanadai, sem egyesült államokbeli, sem brit borok adatait nem használták fel az elemzésben.
A legtöbb európai borban magas a nehézfémion-szint
Az eredmények szerint a fémiontartalom az olasz, az argentin és chilei borok kivételével mindenhol meghaladta a THQ határértéket, sőt jelentősen túl is lépte azt. A magyar és szlovák borok esetében ez az érték elérte a 300-at, de a francia, az osztrák, a spanyol és portugál borokban is 150 feletti érték jött ki. A kutatás egyik vezetője, Dr. Declan P. Naughton hangsúlyozta, hogy nagyon nehéz vizsgálni és megítélni azt, hogy az esetlegesen kialakuló egészségügyi károsodás konkrétan minek köszönhetően alakul ki egy adott borfogyasztónál: maga az alkohol, illetve egyéb más szennyező anyagok is részt vehetnek ugyanis az egészségi állapot leromlásában. Éppen ezért további vizsgálatok szükségesek a feltételezések bizonyítására, mert a szőlő típusától, az adott földrajzi régiótól és az alkalmazott növényvédő szerektől is nagyban függhet az elkészült bor nehézfémtartalma.
Dr. Kerényi Zoltán, a kecskeméti
Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet igazgatóhelyettese szerint a tanulmány tudományosan megalapozott, azonban egy teljesen új szempontú vizsgálatot vezet be a borok nehézfémtartalmának vizsgálatára. Jelenleg bármilyen kereskedelmi forgalomba kerülő magyar és európai uniós bor szigorú előírásoknak kell, hogy megfeleljen: ebbe beletartozik a nehézfémekre megállapított egészségügyi határértékeknek való megfelelés is. Azaz a brit kutatók által közreadott vizsgálati értékek minden esetben - legyen szó magyar vagy külföldi borról - megfelelnek az Európai Unió által támasztott egészségügyi követelményeknek. A kutatók által bevezetett matematikai modellen alapuló határérték-megállapítás teljesen új szempontú - hangsúlyozta Dr. Kerényi.
Dr. Kocsi Emília, az
MGSZH Központ Borminősítési Intézet igazgatóhelyettese az [origo]-nak elmondta: az intézetben rendszeresen vizsgálják a nehézfémeket a magyar borokban - egy EU-s szabályzat alapján készült hazai rendeletben meghatározott értékek alapján - és ezzel soha nem volt probléma. Máshonnan - a külföldi intézeteket is beleértve - sem jött eddig ilyen kritika. A szakember a brit tanulmánnyal kapcsolatban kifogásolta, hogy nem lehet tudni, pontosan hogyan építették fel a vizsgálatot, mennyire volt reprezentatív a vizsgálat a magyar borvidékekre, mennyire tekinthetők statisztikai adatoknak az eredmények. A cikkhez mellékelt ábrák alapján egyébként egyedül a mangán értéke volt magas, de emiatt nálunk jött ki a legmagasabb átlagos nehézfémtartalom - viszont nem lehet tudni, hogy hány hazai bort vizsgáltak, ezek honnan származtak, és hogy mindegyikben magas volt-e a mangán. Mindezek után Magyarország listavezetőként való kiemelése nem korrekt.
A minőségi borokat előállító Gere Attila villányi borász az [origo]-nak elmondta: ezeken az állításokon már csak azért is csodálkozik, mert a magyar borokat már évek óta az Európai Unió által megállapított szabványok alapján minősítik, és ezzel soha nem volt probléma. Korábban egyedül a réztartalom esetében engedtek meg magasabb határértéket, de ma már ebben sincs kivétel. Gere elmondta: nem tudja mire vélni a dolgot, és rosszindulatot is feltételez mögötte. "Mindig megkapjuk nyugatról, hogy bár jók a boraink, de még fejlődnünk kell. Pedig a vak kóstolási próbákon a hazai csúcsborok a nagy európai borokhoz képest mellérendeltségi viszonyban vannak. Egyetlen szempontból vagyunk alárendeltségi viszonyban, az ár tekintetében, ami a hasonló európai kategóriák 25-30%-a" - mondta az 1994-ben az év borászának választott szakember.
A nehézfémek egészségügyi hatásaiA környezetbe kerülő fémek és nehézfémek fő forrása az ipar, kisebb mértékben a közlekedés és a mezőgazdaság (növényvédőszerek, műtrágya). Ércbányászat, kohászat, fémfeldolgozás során, valamint az akkumulátorok és szárazelemek gyártásakor is bekerülnek a környezetbe. A mostani tanulmányban is szereplő ólom például akkumulátorgyártó és akkumulátorokból származó hulladékfeldolgozó üzemek szűkebb környezetében fordulhat elő, nem megfelelő technológia esetén: az ólom gátolja a hemoglobinképződést, erősen károsítja az idegrendszert, a veseműködést, a béltraktust, az ízületeket és a reproduktív (szaporodási) rendszert.
Fontos megemlíteni, hogy a tanulmányban szereplő fémionok közül a cink-, mangán-, a réz- és a vasionok megfelelő mennyiségben elengedhetetlenek a szervezet normális működéséhez, többek között a fémionokat is tartalmazó fehérjék szintéziséhez. Az említett fémionok csak abban esetben okoznak egészségügyi problémát, ha túl nagy mennyiségben kerülnek a szervezetbe.
Vasból férfiak esetében 10 milligramm, nők esetében pedig 15 milligramm a napi szükséglet. A vas fontos összetevője az oxigén felvételéért és a szövetekhez történő szállításáért felelős hemoglobinnak és az izomsejteknek. A túlzott vasbevitel csökkentheti az egyéb ásványi anyagok (cink, réz) hasznosulását, magas koncentrációban pedig hányást, hasmenést és akár a bélrendszeri megbetegedését is okozhat.
A napi normális rézszükséglet 1,1 milligramm. A réz szükséges az enzimek, a csontok, a kötőszövet, és a vörösvérsejtek kialakításához. A vas vagy a cink többletbevitele egyaránt csökkentheti a réz felszívódását, hasznosulását, aminek legjellemzőbb tünete a fáradtság, a bőr alatti vérzés és a szívmegnagyobbodás.
Cinkből férfiak esetén napi 10 milligramm bevitele javasolt, nők esetén kicsit kevesebb, 9 mg is elegendő. A cink számos enzim alkotórésze, és szükséges az egészséges bőr fenntartásához. A cink túlzott bevitele ritkán fordul elő, tünetei közül a hányás, a hasmenés, és az idegrendszeri elváltozások a legjellemzőbbek.
A borok esetében a 99/2004 (VI.3.) számú FVM rendelet szabályozza a nehézfémek maximális határértékeit:
| A NEHÉZFÉMEK MAXIMÁLIS HATÁRÉRTÉKEI BOROKBAN (MILLIGRAMM/LITER)* |
| Réz | 1,0 milligramm/liter |
| Cink | 5,0 milligramm/liter |
| Ólom | 0,25 milligramm/liter |
| Vas | 10,0 milligramm/liter |
* A mangán határértékei esetében az élelmiszerekre vonatkozó felső határértéket (8,0 milligramm/liter) kell figyelembe venni (Egészségügyi Közlöny, 1978, 17, 689-693.)
Mennyi a napi megengedhető alkoholfogyasztás?
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint (a huszadik életévüket betöltött felnőttek részére) az elfogadható alkoholfogyasztás napi mennyiségének felső határa maximum negyven gramm tiszta szesz: a statisztikák szerint az említett mennyiség rendszeres napi fogyasztása 25 év múltán sem okoz alkoholos májkárosodást (40 gramm alkoholt tartalmaz 1 dl whisky, 4 dl bor, kb. 1,5 üveg sör). Ez az érték a felső határ, vagyis nem arról van szó, hogy ennyi lenne a feltétlenül ajánlott, hanem arról, hogy ez még nem hat károsan. Ugyanennyi ideig naponta 40-80 gramm alkohol elfogyasztása már nagy valószínűséggel a máj zsíros elfajulását okozza, illetve alkoholos májgyulladást vált ki. Naponta 80 grammot meghaladó alkoholfogyasztás esetén májzsugor alakulhat ki az esetek 20-30 %-ában (ez naponta 2 dl-nél több whisky, vagy 8 dl bor, vagy 3 üveg sör, illetve az ezt meghaladó mennyiség). Ezt az alkoholmennyiséget igen sokan elérik, és túl is lépik.
Egészséges, megfelelően táplálkozó férfiaknál a mérsékelt ivás mennyisége napi 30 gramm, nőknél pedig napi 20 gramm fogyasztást jelent: ez kifejezhető úgy is, hogy férfiaknak heti 21 "italegység" (kb. 210 g alkohol), nőknek heti 14 "italegység" (kb. 140 g alkohol) a megengedhető fogyasztás. Célszerű hetente két teljesen alkoholmentes napot tartani, ebben az esetben az előbb említett értékek férfiaknál 150, nőknél pedig 80 grammra csökkennek. Különböző vizsgálatok arra engednek következtetni, hogy az egészséges, 40 év feletti férfiaknál és a változó korban lévő nőknél napi kb. 10-20 gramm alkohol csökkentheti a szívkoszorúér-betegségek kockázatát: a kutatók ezekben a vizsgálatokban napi 1 dl vörösbor ivására utalnak. Ismert, hogy a vörösborban található, antioxidáns hatású polifenolok és flavonoidok megakadályozhatják a koleszterin lerakódását az erek falán.
forrásom: [origo] egészség
http://egeszseg.origo.hu/cikk/0844/359687/20081031_asztali_bor_nehezfemion_nehezfem_borfogyasztas_1.htm
Ezt a stratégiát követi a Seattle-ben székelő
Minimális alkoholfogyasztás a várandóság alatt nem árt a születendő kisgyereknek, sőt, még mintha használna is - erre a meglepő következtetésre jutottak a londoni University College egyetem kutatói. A szakemberek azonban sietnek felhívni a figyelmet, hogy az intenzívebb alkoholfogyasztás egyértelműen káros hatással van a születendő babára.