Stevie Kraft Toszkán bolyongása során ellátogatott a két szomszédvárba, ahol teljesen eltérő mód értelmezik a Sangiovese szőlőfajtát, és a bort. Mointepulciano és Montalcino ügyében az emberek vagy az egyik, vagy a másik mellé teszik le a garast, Kraft olyan borőrülttel még nem találkozott, aki teljesen semleges tudott volna maradni a témában. Az utazás célja az volt, hogy rövid idő alatt minél többet diktáljanak az újságírókba a Selezione di Vini da Toscana (a toszkán tartomány borválogatása) boraiból. Az, hogy a szilvásabb, frissebb Montepulciano, vagy a bőrös nehéz Brunello di Montalcino a jobb, döntse el mindenki maga!
Montalcino és Montepulciano. Prugnolo vagy brunello. Bőrös vagy szilvás… A bortájaknak sajátja ugye, hogy van valami olyan turisztikailag es nagy dobásnak számító központjuk, ami a nagy hűha mindenki számára, még ha nem is ért a borhoz. A szemét toszkánoknak persze, hogy kettő van ebből is. Néha úgy érzi az ember, hogy arrafele csak megszületni nehéz. Namármost két kisvárosról – nagyközségről van itten szó, kicsik de viszont ellenben meseszépek, festőiek, idilliek, és könnyen beveszi őket a fényképezőgép keresője. Csodás.
A toszkán helyi önkormányzat egy rakás újságírót cipelt körbe a tartományban, hogy mindehol megmutathassa nekik a Selezzione di Vini di Toscana borait. A helyi bormarketing egyszerű, de hatékony, miképp a százas szeg: bárki, aki Toszkánában bortermeléssel foglalkozik, küldhet be borokat, amelyeket egy komoly szakértői szűri ingyen lepontoz. Aki 84 pont fölött kap, az bekerül egy adatbázisba, ezért kell egy jelképes összeg. A kiválasztott borokat, minden évben van vagy 200, aztán katalógusba gyűjtik, amit elküldenek boldog boldogtalannak. Esélyegyenlőség, szabad választás, fizetni meg csak akkor kell, ha a borok jól teljesítettek. Értelmes módszernek tűnik.
Nemesek
A Chianti fronton egy kissé leharcolódott csapat Montepulciano felé vette az irányt. A tájék másra se való, mint hegyteteji kisvárosok építésére. Vannak kellőképpen lapos tetejű hegyek, és a környéken mindig közlekedett elegendő mennyiségű hadsereg ahhoz, hogy a helyiek jobbnak lássák felköltözni a hegytetőre. Oda, ahová a szabad fosztogatási kapacitást levezetendő, már nem is olyan egyszerű felkapaszkodni. Ilyen hegyteteji városka Montepulciano is. Azóta persze már túlnőttek a városfalon, de azon belül még mindig reneszánsz – és kora barokk házakban laknak a népek. Egy vérre menő cssocsómeccs után, amelyben a magyar-olasz vegyespáros (védelem: Kraft, csatársor-középpálya: Filippo Magnani) szénné alázta az észak európai borújságírókat, kisbusszal mentünk a hegyre.
Szűk utcák, mindenhol köd, elősejlő ilyen-olyan házacskák és tornyok. Nem, nem turizmus, ezek az emberek a mai napig így élnek. És persze hol máshol lennének a pincék mint a városfalon belül? (Tekintettel a völgyekben közlekedő lelkes, és szomjas zsoldoshadseregekre.) A Vino Nobile di Montepulcianóról azt kell tudni, hogy már a Mediciek is szerették, de nagyon, és nagyjából ők adták neki a nevet – mármint, hogy Montepulciano nemes bora.
Kiscsaládi
Elsőként a Crociani pincébe ugrottunk be. Egy kis reneszánsz nyerskőház alja a pince – fönt meg a család lakik. A sztori a szokásos – emberemlékezet óta borral és olivával foglalkoznak. A területeik, körülbelül húsz hektár, a város körül vannak. A pince kicsi és zegzugos, a szűk folyosókon alig férnek el az 550 literes szlavóntölgy hordók, a bottik. Cricianiék nemrégiben újítottak be tizenöt-húszat, ezek aztán évtizedekig is szolgálnak, ha rendben vannak tartva. A hagyományos toszkán borstílus lényege, hogy a bort inkább csak mikrooxidálják, simítják, egyengetik a hordóval, de nem akarnak a tölggyel a bor természetes gyümölcsös íze fölé kerekedni. Vino Nobile di Montepulcianót kóstoltunk náluk, meg előtte Rossót – ez a kisebbik bor a rangsorban.
A Crociani-féle változat nem hazudtolja meg a hírnevét, szilvás rendesen. A 2005-ös Vino Nobile di Montepulciano (a későbbiekben VNdM) ugyanis legnagyobb részt a Sangiovese – ez a Toszkán mindenes – Prugnolo Gentile nevű alfajából készül. Ennek pedig az a legfőbb tulajdonsága, hogy leginkább szilvás és virágos jegyeket ad a bornak, nem véletlen, ugyanis a Prugnolo jelentése szilva. Emellett kevernek a 75 szézalék Prugnolo mellé 15% Canaiolo Nerót és egy kis Mammolót is, utóbbiak is helyi erősségek, de inkább csak a fő fajta erősségeinek hangsúlyozására valók.
A bor félúton van a rubin és a gránát között, illatra virágos és szilvás jegyek mutatkoznak. A két éves hordós érlelés rendesen lecsapkodja a tanninok élét, de azért még így is hasítanak. Tökéletesen szilvás és cseresznyés íz a szájban, egy kis földességgel, és közepes savval. Jó ivású bor, ez is a funkciója, a VNdM ugyanis alapvetően szilvával együtt is a könnyedebb kategória kellene, hogy legyen.
A Rosso di Montalcino ugyan ebből a keverékből készül, de kevesebbet dekkol a hordóban. Rossót hagyományosan a gyengébb termésből készítenek, amelyet aztán csak egy fél évig tartanak hordóban. Könnyed, szilvás, a gyömölcsösség frissebb, viszont nem olyan gazdag. Igaz a bor általában véve rövidebb, de nem rossz, friss ropogós ivós vörösnek tökéletes.
A kóstolót itt a Vin Santóval fejeztük be. A montepilcianói változat 90% Malvasia di Chiantiból, és 10% Pucinculóból készül. És akkor itt álljunk meg egy percre. Olasz barátaink ugyanis szeretnek azzal büszkélkedni, hogy az Apenin-félszigeten vagy 30 000 autochton fajta van. Nos, úgy könnyű ennyi saját fajtát jegyezni ha 1., részben mi találtuk fel az európai bort (illetve a minket gyarmatosító görögök), illetve 2., minden faluban máshogy hívnak minden szőlőfajtát, és ezt mi természetesen falvanként, és nem szőlőfajtánként lajstromozzuk. A Pucunculó tehát nem más, mint a Grechetto Bianco már ha mond ez a név valakinek valamit.
Nos Vin Santót az ember úgy készít, hogy egy időben metsz és szüretel, majd vár. Praktice fellógatja a szőlővesszőket az érett fürtökkel a borászat padlására, aztán vár pár hónapot, amíg a szemek töppednek, a cukker koncentrálódik. Addig meg lehet inni a jó kis Rosso di Montalcinót, kártyázni Giuseppével, járni az olajfást, éljen a dolcevita.
Amikor már elég koncentrálódott a cukortartalom, ráérősen kipréslik, valamikor január környékén. Ezt követően egészen kicsiny hordókba, Caratellikbe töltik, amelyben kierjed, majd folyamatosan fejtve hét évig érlelik. Oxidálódik, részben megőrzi a friss gyümölcsös ízeket, elsősorban a fügét, a körtét, és mellette oxidatív, diós íze lesz. Színe közepes arany/borostyán. Alkoholtartalma természetes erjedés folyamán elérheti a döbbenetes 17 százalékot is. A savak megmaradnak. Egy szép szamorodnit tessék elképzelni, a botritiszes jegyek nélkül, hatalmas alkohollal. Figyelem, modortalanság Cantucci, vagyis száraz mandulás süti nélkül szervírozni, ezt ugyanis bele kell tunkolni a borba. Kraft tunkolt, és a dolgot jónak találta.
Nagycsaládi
A ködös hegytető után elbuszoztunk a város határába, ahol a Ruffino család építette fel legújabb borászatát. Tudni kell róluk, hogy ők Toszkána egyik legnagyobb, és legbefolyásosabb borcsaládja. 1877-ben indult a családi vállalkozás, és azóta nyolc darab borászatuk van, a tartomány legfontosabb borvidékein.
A Ludola Nuova a legújabb, mindösszesen három éve épült. Egy zsírúj, a termelést éppen hogy megkezdett tökéletes borászati nagyüzem, csúcstechnológiával, és még nincs is teljesen bejáratva. Baráti hatvanmillió euróból pakolták össze. A méreteket – és a mennyiséget érzékeltetendő: a pince fás érlelő részében hatvan darab 60 hektó körüli óriáshordó sorakozik. Az annyi, mint 72 000 palack bor/hordó. Az pedig nagyon sok. Emellett van egy-két sor hagyományos barique is, a szupertoszkánok érlelésére. Hatszáz hektáros ültetvény biztosítja, hogy legyen mit a hordókba tölteni. Megnyugtató.
Vino Nobile di Montalcinót készítenek itt, és természetesen Rossót, meg Riserva VNdM-t is. Utóbbi három évet tölt a hordóban, tehát a bor nagyjából egyidős a borászattal. A 2004-es VNdM bor színe nagyszerű gránátszélű világos rubin. Illatra a szilvás jegyek mutatkoznak, tisztán, meg mellette egy kicsi édes fűszeresség – ez valószínűleg annak tudható be, hogy a hordók még újak. Az ízben egyértelműen a szilvás Prugnoló viszi a prímet, de egy kicsit lekvárosan, összeérten. A tanninok bársonyosra csiszolódtak, nagyon szép bor, és bőven van még benne idő, a savak és tanninok okán.
Készítenek egy szupertoszkánt is a Ludola Nuovában, egy Syrah-t, amely furcsamód DOC besorolást kapott, mert a szomszédos Cortona borvidéken termelik. A bor egy árnyalattal több tölgyet kapott, mint a többiek. Toszkánában a Syrah hatalmasra nő, de nem ormótlanra, alaktalanra. Sötét kékes bíborszín, tintás fekete maggal. Illatra a tölgy vaníliája keveredik a fekete bogyókkal, és az égett gumiszaggal. Ízben bogyók, óriási tannin, és magas alkoholtartalom (na jó! Nem ausztrálosan magas, csak Toszkánához képest) a Sangiovese mellett azért ezek szerint képes ez a tartomány hatalmas testű vörösöket készíteni.
Sírásók
Kiadós ebéd után (bruscetta, antipasta, pasta, sültek, desszert) tovább buszoztunk Montalcinóba. Ragyogó kristálytiszta kora téli naplementében láthattuk a falut a hegytetőn. Sokkal kisebb, mint Montepulciano. Egészen fel van szorulva a hegytetőre, a montalcinóiak soha nem is szerettek lejárni a völgybe, abból mindig csak a baj volt. Amúgy jól menő hely volt, a nevét egy környékbeli tölgyesekről kapta. A helyiek főleg cserzővargaként dolgoztak, a toszkán bőripar fellegvára volt Montalcino, érdekes módon akkoriban még nemigen gondoltak a borászatra, mint üzletre.
A faluról elmondható, hogy geopolitikailag ők voltak a zöld fű a réten, ahol a hatalmas elefántok szeretkeztek. Így van ez, ha az ember pont félútra szorul be két ereje teljében levő, és erről a környéken mindenkit meggyőzni akaró városállam közé. Firenze és Siena is kinézte magának Montalcinót a középkorban.
A két városállam végül 1260 őszén rendezte többek közt az invesztitúraharcban ütköző nézeteit Montaperti mezején. A Ghibellin sienaiak telefonos segítséget kértek és kaptak a német-római császártól, egy nagyobbacska német nehézlovas csapat formájában. Előzőleg mind a két város odaszólt a montalcinóiaknak, hogy jó lenne, ha jönnének. A hegylakó cserzővargáknak viszont eszük ágában sem volt a vérüket ontani a nagyok bulijában, így nem kapkodták el az indulást. Éppen addig húzták a dolgot amíg a nagyfiúk lenyomták a csatát.
Bocca degli Abati árulásával győztek a Sienaiak – a firenzei alvezér hogy-hogy nem, le találta csapni a firenzei zászlótartó kezét, ami némileg összekuszálta csapatai lelki világát, aztán jöttek a német nehézlovasok. És ekkor befutottak az állig felfegyverzett, harcra kész montalcinóiak. A győztes sienaiak egy kissé nehezteltek rájuk, hogy elmulasztották a csatát, ezért azzal büntették őket, hogy nekik kellett elföldelniük a csata mintegy 15 000 halottját. Rajtuk is maradt a név, hogy Beccamorti, vagyis sírásók.
A falu csak az 1860-as években kezdett el főállásban borászattal foglalkozni, de a helyi Brunello szőlőfajta sikere – figyelem, ez is egy Sangiovese-klón! – csak az 1970-es években kezdődött. Azóta viszont töretlenül tart. A faluban viszont ezt sokan nem várták ki, inkább eladták a szőlőt, mint vesződtek volna vele még egy kicsit, amikor jött a fellendülés. Így nekik most szép nagy házuk van, de főhet a fejük mert mostanra gyakorlatilag lehetetlen szőlőhöz jutni a környéken, és a birtokok igen koncentráltak. Mi a Cinelli Colombinit látogattuk meg.
Kreatív feminizmus
Az úgy volt, hogy Donatella Cinelli Colombini összetűzésbe került a macsó – magyarul súlyosan hímsovinniszta – olasz borásztársadalommal, és bizonyítani akart. Felépítette tehát a Caseato Prima Donna borászatot, ahol kizárólag nőket alkalmaz, ők készítik a Brunello di Montalcinót. A bor a sangiovese Brunelló nevű alfajából készül, alaphangon kétéves nagyhordós érleléssel nyeri el végső formáját. A Riserva plusz egy évet tölt a hordóban.
A borászatban a Brunello di Montalcinó Prima Donnét, az amerikai piacra szánt Brunello di Montalcinót , illetve a B. di M. Riservát kóstolhattuk. A 2006-os Brunello Prima Donne fantasztikus. Gránátszínű, de tintásan sötét. Az illatában benne van a falu egész története (főleg a bőripar) bőrös, nehéz, van ott a vörösbogyós gyümölcstől az istállótrágyáig minden. Nagyon gazdag, kerek, szép. Az ízben először a bőr mutatkozik, aztán megindulnak a vörösbogyós gyömölcsök és a cserkó. Gyönyörű, kerek, hosszan tartó bor, elképesztően nagy testtel. A tanninok koránt sem csiszoltak, kemények masszívak, férfiasak. A sav közepes plusz gyakorlatilag évtizedek vannak ebben a palackban.
Az amerikai piacra szánt Brunello riserva már nem aratott ilyen osztatlan sikert. A baj vele, hogy itt a bor itt tett egy egyéves kanyart új kishordóban, mielőtt bottiban érlelték volna, és ettől olyan vaníliás egyenízt kapott, amely elfedi a vadságot, a lovakat, a bőrt, csak a gyümölcsöket engedi szóhoz jutni. Szép bor ez is, valószínűleg Kraft most áradozna róla, ha nem kóstoltra volna meg azt a változatot, amelyet szabadon hagytak tombolni. Kár érte, hiszen az alapanyag tökéletes, az elkészítés nemkülönben, csak éppen a Brunello állatiassága hiányzik belőle. Egy kicsit kiherélődött. Ha a jenkik erre gerjednek, akkor szégyelljék magukat.
A Brunello Riserva visszaállította a Cinelli Colombini birtokba vetett hitet. Hihetetlenül gazdag, gránátszínű, óriási bor. Az illata animális, bőrös, de finomabban, mint a pince sima brunellója. A gyümölcsök inkább már terciális illatjegyként mutatkoznak, inkább lekvárosak: meggylekvár, szilvalekvár, ribizlilekvár. A bor nincsen széjjelfőve, csak beértek a gyümölcsaromák. A tannin finomabbra csiszolt, de még így is erős markáns. A sav továbbra is közepesnél erősebb. Jó soká érlelhető bor ez, nehéz bőrökkel, és sok vörös gyümölccsel, fűszerekkel.
Ez volt a Toszkán utazás, mentünk még Maremmába is, de arról majd egy későbbi cikk emlékezik meg a Borigóban, és részletek a Borravalón. Mi a tanulság? Egy országnyi tartomány, egyetlen fő szőlőfajtával, és annak kismillió helyi árnyalatával. Megunhatatlan. A borászok pediglen tisztességes arisztokraták, vagy szorgalmasan dolgozó parasztok. Itt a bor nem monokulturális tevékenység, hanem része minden birtok életének, az olajfák a gabona és az állatok mellett. Jól bevált az etruszkok receptje, azóta sem változtattak rajta. Szelíd – olykor vad – hegyes táj, kiváló borok, nagyszerű ételek. És ami a legfontosabb, a helyiek nem felejtették el, hogyan lehet mindezt a sok alapvetően egyszerű földi jót élvezni.
forrásom a http://borravalo.blog.fn.hu/index.php?view=bejegyzes_oldal&bejid=89377&bejcim=Ittas_es_holdvilag_II_Nemesek_es_a_Sirasok&todo=
Az alkohol, vagy más néven etil-alkohol (C2H2OH) a cukortartalmú növényi (pl. sör, bor, pálinka) és állati nedveknek (pl. kumisz, méhsör) élesztőgombák okozta erjedésekor keletkezik. Színtelen, víztiszta, égető ízű folyadék, melynek nagy az energiasűrűsége. Az alkohol 1 grammja 7,1 kcal energiát ad a szervezetnek. (Összehasonlításul a fő tápanyagok jellemzői: 1 g fehérjéből és 1 g szénhidrátból 4,1 kcal, 1 g zsiradékból 9,3 kcal energia szabadul fel a szervezetben.) Bár az alkoholról sokat lehet olvasni, a köztudatban gyakran összemosódnak a mennyiségre és minőségre vonatkozó, a szervezetre gyakorolt jótékony és a romboló hatásokról szóló információk. Ezért a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége rendszeres kiadványában, a Táplálkozási Akadémia Hírlevélben legutóbb az alkoholról foglalta össze a legfontosabb tudnivalókat. Bővebb információkat, hasonló témákat a 
A maratoni futókat - abban a hitben, hogy ezzel sportteljesítményüket javítják - az 1900-as évek elején még brandyvel itatták. Elvileg az alkohol a teljesítményfokozók közé tartozhatna, hiszen nagy az energiatartalma és képes gyorsan felszívódni, de valójában mégis csökkenti a sportteljesítményt. Ennek oka egyfelől, hogy a nagyobb mennyiségű alkoholbevitel kedvezőtlenül hat a reakcióidőre, a kéz-szem koordinációra, az egyensúlyozásra. Másfelől az alkohol csökkenti az izomerőt, gyorsaságot, az izmok és a szív-érrendszer állóképességét. Az alkoholfogyasztás vízhajtó hatású, jelentős vizeletmennyiséget eredményez, folyadékelvonást vált ki a szervezetben, így a sportoló hamarabb megszomjazik. (Egyes sportolók sörivással próbálják pótolni a szervezet folyadék- és szénhidrátveszteségét, mellyel azonban nem érik el a kívánt hatást. A sör szénhidráttartalma ugyanis nem jelentős, energiatartalma nagyrészt az alkoholból származik, melyet az izmok szinte egyáltalán nem tudnak hasznosítani.) Mindemellett a sportolás utáni regenerációs idő is megnyúlik az alkoholfogyasztás következtében. Még manapság is akadnak sportolók, akik úgy vélik, hogy az alkohol magabiztossá tesz, és fontos szerepe van a verseny előtti drukk leküzdésében. Tény, hogy az alkohol bizonyos mennyiségének elfogyasztása - idegrendszerre kifejtett hatása miatt - egyes sportágakban (pl. lövészet, íjászat, öttusa stb.) doppinglistán szerepel. Más sportágaknál azonban - mint ahogyan a fentiekből is kiderül - az alkohol egyértelműen kedvezőtlenül befolyásolja a sportteljesítményt.
Általános vélekedés, hogy az alkohol fogyasztása jótékony hatással van a szexuális életre: egy-két pohár "esemény előtt" ellazít, oldja a feszültséget, "feldob", jó hangulatba hoz. Ez esetenként, kis mennyiségű, jó minőségű ital elfogyasztására akár igaz is lehet, különösen egy jó hangulatban, kettesben elköltött, amúgy is "hangulatba hozó" vacsora után. Azonban jó ok van valami diszharmóniát feltételezni, ha a szex "nem megy másként", csak alkoholos állapotban. Az alkoholisták pedig igen gyakran küzdenek nagyon súlyos szexuális gondokkal, a libidó csökkenésével, a férfiak merevedési zavarokkal. Ráadásul a partnereiket is érinti a dolog, hiszen aligha lehet harmonikus örömérzést elérni, mondjuk egy italos, rossz szagú, nem teljesen beszámítható, taszító állapotban lévő szeretővel. A folyamat mindenesetre önmagát erősíti: az alkoholistának előbb - utóbb megromlik a szexuális élete, képessége, emiatt új okot talál az ivásra, amitől az állapota tovább rosszabbodik, a társadalmi elszigetelődése nő. Így hát sokkal érdemesebb el sem kezdeni az ivást, elkerülni az alkohol csapdáját.
Székesfehérvár - Összekoccanó poharak, vidám arcok, csillogó szemek, könnyed műsor, baráti beszélgetések, filozofálgatások - mindez persze bor mellett, a Noé-hegyi borrend szakestjén.
