Minőségi megújulás a Tokaj Kereskedőházban
A napokban kerül a kormány elé a Tokaj Kereskedőház négyéves fejlesztési terve, amelynek köszönhetően az évtized végére a ma még komoly anyagi támogatásra szoruló cég nyereséges lesz, a szükséges beruházások megvalósítására és az értékesítés felfutásához azonban további 16,6 milliárd forintra van szükség – mondta lapunknak Szappanos Péter, az állami tulajdonú társaság nemrég kinevezett vezérigazgatója. Elmondása szerint a problémákkal terhelt múlttal végleg szakítottak, a jövőre arculatot váltó cég termékei minőségben már most magas színvonalat képviselnek, ehhez igazodik majd a megjelenés is.
– Egy igencsak ambiciózusnak mondható fejlesztési tervet tett le az asztalra az állami tulajdonban lévő Tokaj Kereskedőház. Hol tartanak a beruházások?
– A beruházási terv a Tombor András felügyelőbizottsági elnök irányítása alatt kidolgozott komplex megújulási program része, amely 2013-ban indult, de igazi lendületet tavaly vettek a fejlesztések, amelyek várhatóan 2017 végére készülnek el. Az előttünk álló három évben a teljes eszköz- és épületparkot meg kell újítani, új épületeket kellett és kell építeni, hiszen a korábbi menedzsmentek az elmúlt húsz évben tulajdonképpen a jövőt élték fel azzal, hogy nem áldoztak semmit a borászat fejlesztésére. Elsőként egy irányított erjesztésre alkalmas hűtőtartálycsarnokot építettünk meg. Ez az alapja a modern borkészítésnek. Emellett számos párhuzamos fejlesztést indítunk el: modernizáljuk az átvevő- és feldolgozóközpontot, a készáruraktárt, elkészül a hűtőtartálycsarnok második üteme, a szegi pincében kialakítunk egy, a teljes borvidéket bemutató látogatóközpontot és egy új irodaépület is épül. Az egyik legfontosabb, folyamatban lévő beruházásunk a palackozóüzemet érinti. Az épület már szerkezetkész és a technológiát is leszállították, az új üzemben várhatóan 2016 szeptemberében indulhat meg a munka.
– Mit jelentenek ezek a beruházások a számok tükrében?
– A teljes fejlesztési keretünk 17 milliárd forint, ebben nem szerepel a 2014-ben átadott hűtőtartálycsarnok kialakításának költsége. Januárban kerül a kormány elé az a négyéves üzleti terv, amely összesen 16,6 milliárd forint forrásigénnyel számol. Hozzávetőlegesen ekkora összeg szükséges ahhoz, hogy a beruházásokat befejezzük és az értékesítést felfuttassuk. Célunk, hogy 2019-re nyereségessé váljon a társaság, de az értékcsökkenés és amortizáció előtti üzemi eredmény már 2018-ra pozitív lehet.
– Az új gyártóbázis mennyivel növelheti a mostani kapacitást?
– A kereskedőház évi 10 millió palackos kapacitással bír, amely tökéletesen elegendő, hiszen nem a mennyiség növelése a célunk, hanem a minőségé. Ebben nagy szerepet játszanak az új hűthető és fűthető tartályok, amelyeknek köszönhetően irányított erjesztéssel, természetes úton tudunk édes bort készíteni. Korábban édes és félédes borok is készültek édesítéssel, ami, valljuk be őszintén, nem egy borvidék hírnevét öregbítő eljárás. Szerencsére 2015 augusztusától már csak azt lehet tokajinak hívni, ami természetes eljárással készül. Ez nagy előrelépés a minőség irányába.
– A kereskedőház mindennapi működéséhez ma még jelentős állami támogatás szükséges. Hogyan lehet elérni, hogy ilyen rövid időn belül egy masszívan veszteséges cég pozitív eredményt érjen el?
– Míg 2013-ban majdnem 4 milliárd forint volt a nettó árbevételünk, addig 2014-ben már csak 2 milliárd körül alakult. Ugyanakkor minden jel szerint ez már azt a mélypontot jelenti, ahonnan tényleg csak felfelé vezet az út, és a dinamikus növekedés időszaka következik be. Ezt azért merem ennyire biztosan állítani, mert lassacskán minden eddigi lépésünk kezd egy egésszé összeállni.
– Mekkora szerepet játszott a bevételcsökkenésben a 2014-ben kitört borhamisítási botrány?
– A veszteség gyökerei nyilván ide vezetnek vissza: egyrészt a készletáron 1,3 milliárd forint értékű borok zárolása is nagy veszteséget jelent, másrészt az elvesztett piacok is jelentős kiesést okoznak. Az elmúlt évben a menedzsmentnek – amikor egy másik ügy kapcsán fény derült a visszásságokra – fájdalmas, de elkerülhetetlen döntést kellett hoznia. A 2013-ban felálló cégvezetés és a felügyelőbizottság úgy döntött, hogy a meghirdetett minőségi forradalmat nem lehet úgy véghezvinni, hogy nincs minden rendben a borokkal.
– Vizsgálat is indult a nem megfelelően házasított borok ügyében. Sikerült-e tisztázni azóta a borok eredetét?
– Az új vezetés tavaly egy független szakértői bizottságot bízott meg, amely az összes pincekönyvet és dokumentációt átvizsgálva kiderítette, hogy melyek azok a borok, amelyekkel nem szakszerűen jártak el. A szakhatóságok egyébként megvizsgálták ezeket a tételeket. A borok paraméterei élelmiszerügyi szempontból megfelelőek voltak, így nem merült fel, hogy bármelyik tétel veszélyes a fogyasztókra. A probléma az volt, hogy megszakadt az elvi visszavezethetőség a tőkéig, ami a borok esetében törvényi követelmény. Sok esetben ehhez a beazonosíthatósághoz szükséges dokumentáció hiányzott.
– Elképzelhető, hogy ez egyszerű hanyagság miatt történt?
– A Nemzeti Nyomozó Iroda vizsgálata másfél éve folyamatban van, így a részletekről többet nem mondhatok. A borok azóta is zár alatt vannak.
– Mi lesz a több ezer palack sorsa?
– Tokaji borként biztosan nem kerülhetnek forgalomba. A kereskedőház a felelős gazdálkodás követelményei miatt vizsgálja a lehetőséget, hogy bármilyen bortípusban, vagy alacsonyabb borkategóriában (Zempléni bor, vagy földrajzi jelzés nélküli bor) valahogyan forgalomba hozhatóak-e még a készletek. Az erről folytatott egyeztetések több mint egy éve zajlanak a felügyeleti szervekkel, azonban ha határozatot kapunk arról, hogy a teljes tételt meg kell semmisíteni, akkor ipari szesz készül majd belőle.
– A borhamisítási ügy nyilván nem tett jót a tokaji hírnevének. Sikerült-e az elmúlt egy-másfél évben visszaszerezni a piac bizalmát?
– A teljes borvidékkel szemben csökkent valamelyest a bizalom, de például a csúcspincészetekre nem volt érezhető hatással az ügy.
– Hogyan lehet ilyen mélyről egy sikeres márkát felépíteni?
– Az, hogy magunk léptünk a nyilvánosság elé és kértük a vizsgálat lefolytatását, valójában erősítette a piac belénk vetett bizalmát, 2014. november-december környékén pedig már újra tudott indulni az értékesítés. A megújulás egyik szimbólumaként készítettünk egy átmeneti címkecsaládot, így a 2014-es, kiváló minőségű borok külsejükben is megújultak. Ezekkel a több esetben rangos nemzetközi díjakkal is elismert termékekkel sikerült felkerülnünk az ország csúcséttermeinek borlapjaira, ami még néhány évvel ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna. Emellett egy nemzetközi márkaépítő konzorciummal dolgozunk együtt, ők segítik a teljes megújulást. Az idén válik véglegessé és publikussá az új arculatunk, de a dizájn mellett nevet is váltunk.
– A hazai piacon a tokaji egy olyan különlegességnek számít, ami a családok jó részénél csak ünnepek alkalmával kerül a poharakba. Milyen piaci szegmenst céloznak meg az új termékpalettával?
– A nagy értékesítési volument nem a csúcsgasztronómiában képzeljük el, leginkább a jó ár-érték arányú középszegmenst célozzuk meg a piacon, főleg kiskereskedelmi láncokon keresztül.
– Beszéljünk kicsit az exportról. Világszinten túlkínálat van a borpiacon, hogy sikerülhet a kereskedőház borainak helyet találni a kínálatban?
– A tokajinak különleges helye van a világ borpiacán, mivel a sok száz éves tradíciókkal nehezen tudnak versenyre kelni a feltörekvő bortermelő régiók. Az aszú miatt minden borászati tankönyvben szerepel és megkerülhetetlen része a sommelier-tanfolyamoknak is Tokaj, ezért a szakemberek szinte kivétel nélkül ismerik. Az édes borok közt tehát elvitathatatlanul a csúcson van a tokaji, ugyanakkor ez a piaci szegmens egyre szűkül, jelenleg a világ borfogyasztásának mindössze egy-két százalékát adhatják az édes borok. A fogyasztás egyre inkább a száraz borok irányába tolódik.
– Korábban jellemzően csak akkor készítettek száraz bort Tokajban, ha nem volt jó év, és a szemek nem tudtak aszúsodni.
– Szakértői vélemények szerint a termőhelyi adottságok tökéletesen alkalmasak arra, hogy világszínvonalú száraz borokat készítsünk. Ráadásul a száraz borokkal stabilitást lehet teremteni a termelésben, hiszen a szükséges alapanyag minőségét nem befolyásolja olyan mértékben az időjárás, mint az édes borokét. Ebben a szegmensben azonban még csak csepp vagyunk a tengerben, éppen ezért szükségünk van egy jól felépített, célzott marketingstratégiára.
– Melyek lehetnek az export főbb irányai?
– Nemrég készült egy tíz országra kiterjedő piackutatás, amelyben 62 ezer embert kérdeztek meg a borfogyasztási szokásaikról. A felmérés eredményei, valamint a vásárlóerő alapján határoztuk meg a célpiacokat. Ugyanakkor, mivel Tokajnak – a világ sikeres borvidékeivel ellentétben – nemcsak egy ikonikus bora van, hanem több kategóriában is kiváló borok készülnek, így az adott ország fogyasztói preferenciáihoz igazítjuk a termékportfóliónkat.
– Melyek a legfontosabb célországok?
– Korábban a történelmi kapcsolataink alakították a külpiaci megjelenésünket, így ma elsősorban a volt keleti blokk országaiba szállítunk. A következő években azonban szeretnénk nyitni a magasabb vásárlóerővel bíró piacok felé, azaz Kína, az Egyesült Államok, a skandináv országok és az Egyesült Királyság irányába. Természetesen továbbra is számolunk tradicionális piacainkkal, de a mostanihoz képest más célcsoportot célzunk meg. Az export aránya a teljes értékesítésen belül jelenleg 60 százalékot képvisel, ezt az arányt az évtized végére szeretnénk 80 százalékra emelni.
– Nem titok, hogy a kereskedőház mintegy 1500 termelővel áll kapcsolatban. Hogyan érintik a gazdálkodókat a változások?
– A korábbihoz képest sokkal szorosabb együttműködésre törekszünk a termelőkkel. Nemrég zárult le a termőhelyi potenciál felmérése, amelynek alapján pontosan látjuk, hogy mely parcellák milyen termelési célra a legalkalmasabbak. A cél, hogy olyan célszerződéseket kössünk a termelőkkel, amelyekben mi határozzuk meg a főbb szőlészeti irányokat, cserében részt vállalunk a kockázatokban, amelyeket az átvételi árakban is kompenzálunk. Az együttműködés és az integráció részeként több olyan intézkedés bevezetését is tervezzük, amelyek stabilizálhatják a gazdák életét. Ilyen lehet a termelési input anyagokra vonatkozó előfinanszírozás vagy akár a teljes borvidékre kiterjesztett csoportos biztosítás. A hegyközségekkel való együttműködés egyre jobban elmélyül, így mindent, amit a kereskedőház által integrált termelőknek meg tudunk adni, ki akarjuk terjeszteni a borvidék egészére is.
– Tavaly minden eddiginél magasabb felvásárlási árat hirdetett a kereskedőház. Az idén mire számíthatnak a termelők?
– A felvásárlási ár az egyik legjobb eszköz arra, hogy a minőség irányába tereljük a termelőket, és ez a stratégia már tavaly is bevált, hiszen nagyon jó minőségű szőlő érkezett a kereskedőházhoz. Az idén már januárban meghirdetjük az árakat, ezért a gazdák az év elején láthatják, hogy mennyit fizetünk azért, ha korán leszüretelik a szőlőt és mennyit akkor, ha aszúszemet adnak le. Ezzel mindkét fél nyer: a gazdák előre tudnak tervezni, mi pedig biztosak lehetünk abban, hogy a mi előírásaink szerinti minőséget szállítják majd ősszel a gazdálkodók.
Forrásom: Magyar Idők