Jégbor - Tavaszi Borfesztivál / part one
Kétnapos pohárbambulás - a GenyaTrade stábja derekasan borított a Tavaszi Borfesztiválon. Olyan is akadt, aki a megkésett böjti szelekkel és az alapvetően görény módon cudar idővel dacolva, pusztán kötelességtudatból kétszer is megfordult a rendezvényen.
A marketingcetlin ez áll: "A Tavaszi Borfesztivál félig véletlenül, félig tudatosan esik egybe idén a Húsvéttal". Na, ezen gondolkozunk azóta. Nem tudták lebokszolni a szervezők az időpontot? Vagy nem tudták mikor lesz Húsvét, és már álltak a standok, amikor a derék szervezők észbe kaptak, hogy nincs otthon sonka, és a Tapsifüles locsolókölni is elfogyott tavaly?
Mindenesetre semmi bajunk nincs a húsvéti időponttal, tudniillik, a vasárnapi nagy evések után jól esik az embernek elsétálni a messzi belvárosba, és megnézni néhány bort. Aztán hétfőn megint.
A vasárnapi látogatást még a viszonylag kegyes időjárás meg is könnyítette, láttunk is szép számmal olyan látogatókat, akik nem mi voltunk. Vagyis visszafogott, de határozott érdeklődésről számolhatunk be. Találkoztunk részeg turistákkal is ám. 
Előbb a vörösborok irányába indult piciny stábunk, és első állomásként meg is torpant a Bock standnál. Kezdetnek gondoltunk egy tavalyi kékfrankost. Divat lett a kékfrankos, szerintünk nem is véletlenül, kedveljük, szeretjük. Csak nem az olyat, amit a fesztiválon adtak. Jóban vagyunk mi a Bock termékekkel, mitöbb képesek vagyunk olykor túlzásokba is esni, ha róluk van szó, de inkább ne kóstoltuk volna meg a 2007-es frankost. Tudjuk, hogy nagyjából 2000 forintba kerül a bor, de nem értjük, miért. Azzal is tisztában vagyunk, hogy hűvös volt a húsvét vasárnapi este, és bizonyára kevésbé jöttek ki az illatok és az ízek, de. Fanyarnak, jellegtelennek tűnt a bor, benne egy megfeketedett nagylábujjkörömre hasonlító titokzatos darab valamivel.
A későbbiekben inkább a kadarkára koncentráltunk. Először a Mészáros-féle, 2006-os italra. Kellemesem telt onnantól az idő. Fűszeres, illatos lé hullámzott a pohárban. Az esti óra miatt a színét ugyan nem láttuk, de az árnyalatokból arra lehetett következtetni, hogy a Mészárosék kadarkája inkább a picit sötétebb kiadásból van.
Nem úgy, mint a Frittmann pince féle. Az jóval világosabbnak hatott, sőt a legvilágosabbnak a kóstoltak közül. De hát ezt tudjuk ugyebár, hogy a fajta nem arról híres, hogy tonnányi tannin van benne. Arról viszont igen, hogy Szekszárdon a legkiválóbb, épp ezért tovább nézelődtünk, olyan termelőt keresve, aki tart a tárgyalt fajtából valamennyit a pult mögött.
Meg is leltük Dúzsi Tamásékat, akik szintén 2006-os kadarkájukat kínálták. A középszínű bor elég fanyarnak tűnt, kevésbé fűszeres, mint az előző.
Végül Villányba is elnéztünk, azaz tovább ballagtunk a Polgár pincészet kirakatához, ahol jóval édesebbnek ható, de persze száraz kadarkát mértek. Őszintén szólva aznap este, ha nem is megdőlt nálunk a "Szekszárd, kadarka nagyhatalom" axióma, kicsit árnyalódott a kép. Persze sötét volt már, sokadiknak jött a Polgár féle nedű, satöbbi. Feltételezzük, tudják, hogy a GenyaTrade emberei nem köpik ki a bort kóstolás közben.
Viszont előfordul, hogy visszatérnek a tett színhelyére. Ugye várják már nagyon a folytatást?
A tartalomból: Értékes-e a Hegyalja kincse? Tényleg olyan kúl az ezerjó? És ha már ezer, mi a helyzet a fürtikével? Ne féljenek, a válaszokat hamarosan megkapják!
forrásom a http://genyatrade.blogter.hu/?post_id=256735
