| Starry Night borkóstoló a Monarchiában |
Legnagyobb arányban Zinfandel szőlőfajtát termesztenek, de ezenkívül más világfajtákkal is foglalkoznak, pl. Chardonnay, Syrah szőlőkkel. A Monarchia Matt International 33 százalékban résztulajdonosa a Starry Nightnak, érthető, hogy hazánkban is ők értékesítik a pincészet borait.
A borkóstolót Bruce Walker a Starry Night vezetője tartotta Péntek Orsolya tolmácsolásával.
Starry Night Russian River Chardonnay 2006
Szalmasárga színét a technológia és részben a kora már arany színnel futtatta be. A pohár falán lassan lecsurgó bortól nagy testet várnánk. Illatából azzonnal érzhető egyfajta barrique-jelleg és a ma már egyre gyakrabban használt sur lie (a bor finom seprőn tartása) technológia. Mint kiderült ezeken túl még a battonage (a seprő időközönkénti felkverése) eljárást is alkalmazták, így téve szép kerekké a bort. Krémessége részint ezeknek, részint a malolaktikus fermentációnak (biológiai almasavbontásnak) köszönhetően alakult ki. Az almasav tejsavvá alakulása további pluszt adott a bor ízvilágához.
Érdekessége ennek a bornak, hogy a szüret után a fürtöket nem zúzták-bogyózták, hanem ép fürtöket préseltek, amit azzal magyaráznak, hogy így kisebb az oxidáció mértéke, amely a héj roncsolódása után bekövetkezne. A kész Chardonnay lényegében egy "házasítás", mivel háromféle hordóban érlelt borokból készült, felerészt amerikai, 40%-ban francia és 10%-ban magyar tölgyfahordóban érlelték a borokat. E bor illatában és ízében is érződik a hordó, de nem a "fás" jelleg, inkább egy enyhe füstösség formájában.
Középhosszú, szép savakkal, de talán a sok technológiai elem ellenére sem mondhatjuk, hogy túl testes (ami valószínűleg az erre a borvidékre jellemző homokos talajnak köszönhető leginkább).
Technológiailag egy tökéletes, nem annyira fajtajelleges, mint inkább jól elkészített, a mai piaci elvárásoknak abszolút megfelelő bor.
Starry Night Lodi Petite Syrah, 2006
Kóstolónkat egy olyan fajtából készült borral folytattuk, amely ugyan francia eredetű, de ma már legnagyobb területen Kaliforniában termesztik.
Mélybordó színe alapján is látszik, hogy még meglehetősen fiatal. A sok színanyagának köszönhetően ezt a fajtát régen a Zinfandellel együtt telepítették és szüretelték, gazdagítva ezzel a Zin általában halványabb színét.
A feldologozás során a Chardonnay fajtához hasonló ezt a fajtát sem zúzták-bogyózták. Egész fürtösen helyezték az erjesztő kádakba. 10 hónapig érlelték tölgyfahordóban.
Különlegesen intenzív rumosmeggy illata van. Íze színéhez hasonlóan még nagyon fiatalos. Tanninjai még kissé húzósak, a savai viszont nem túl élénkek. Ennek ellenére a csersavaknak köszönhetően még hosszú életet, legalább 10 évet jósolunk ennek a bornak.
Starry Night Russian River Valley 2003 Syrah
E bor színében -koránál fogva- már barnás bemosódásokat is láthatunk, de gyümölcsaromái folytán még érződik rajta a fiatalkori bája. Érezni lehet azt a gazdagságot, ami fiatal korában valószínűleg intenzívebben jellemezte, de ma már a csúcspontot kezdi túlhaladni. Az előző Petite Syrah-hoz képest ebben a borban a csersavak már kevésbé érződnek, míg a savak viszont most is szépen kidomborodnak.
Húsz hónapig volt fahordóban, de a fa egyáltalán nem ült rá. Az illatában felfedezhető aromák alapján inkább egy jófajta borpárlathoz, brandyhez lehet hasonlítani, amit a különböző érlelési aromák jól kiegészítenek.
Zinfandel Lodi 2006 - Mindennapok bora
Ahogy ezt egy korábbi cikkünkben is írtuk egy könnyed, letisztult tartályos erjesztésű, de tölgyfahordóban érlelt bor.
Starry Night Tom Feeney Old Vine Zinfandel, 2005
Starry Night Montafi Old Vine Zinfandel, 2005
Mint két testvér: mindegyik öreg tőkék terméséből készült. Mindkét bort erősen korlátozott ültetvények terméséből készítették. Előbbi tartalmaz némi Montafi Zinfandelt is és emellett még másik három ültetvényről (a Piner, a Barbieri és a Papera ültetvényekből) származó termést is; utóbbi csak egy helyről, a Montafi ültetvényből származó szőlőtermésből készült.
Tom Feeney egy borász volt, aki sokat segített a Starry Nightnak a borászat elindulásakor. A Tom Feeney bora Lodi Zinnél sokkal mélyebb színű, bár még mindig inkább rubinvörös, mint bordó. Ugyanez igaz a Montafi Zinre is. Ez egyrészt köszönhető a tőkék korának is, másrészt annak, hogy az öreg tőkék más-így Carignan, Alicante Bouschet, Mourvedre, Petite Syrah- fajtákkal együtt ültettett gyalogművelésű tőkék, amelyek termését együtt szüretelve színanyagokban gazdagabb lesz a bor. Ezekben az ültetvényekben még helyenként fehér szőlőfajtát is találni (pl. a Palomino fajtát). Ennek okát sokáig nem tudták, bár történelmi hagyományai az európai kultúrába vezethetők vissza. Például az olasz Chianti cuvée-khez még ma is adhatnak egy kevés fehérszőlő termést. Vagy például Franciaországban, a Rhone-völgyében a Syrah mellett akár 20% Viognier-t is tartalmazhat a bor. Bruce Walker véleménye szerint "a fehérfajta együttszüretelése által fokozódik a vörösborból a színanyagkinyerés".
A Tom Feeney bor illatában abszolút kókuszos, szinte azonnal dől belőle, a pohár megforgatása nélkül is. Nagyon szép ez a vélhetően inkább a fahordótól származó illat (ez a bor is 20 hónapig volt fahordóban, ráadásul ennek 75%-a újhordó volt). Ízében a fa, a fajta és ismét ez a kókuszos vonal köszön vissza egy kis ánizzsal megfűszerezve. Ez volt az est legkiemelkedőbb bora.
A Montafi Zin a legrégebben telepített ültetvényük (több mint 100 éves tőkékből áll). Olyan is ez a bor, mint egy nagy, tapasztalt öreg., míg a Tom Feeney, mint egy kis testvér. Illata leginkább dohányra emlékeztet. Ízében a csersavak szép bársonyosak, a savak lekerekedtek, a zamatok egy ilyen bortól várható csokoládés jegyeket (leginkább narancsos étcsokoládé) hordoznak. Nagy teste miatt számomra már kissé nehézkes.A Tom Feeney bor inkább a finesz, a rafinált elegancia, a Montafi Zin pedig a robosztus és határozott erő.
A kóstolóknak megoszlott a véleménye, hogy melyik a szebb e két bor közül, ami nem meglepő, hiszen a borász, Bruce Walker is azt állította, hogy nem tudja eldönteni melyik "gyermeke" tetszik neki jobban, hol a Tom Feeney, hol pedig a Montafi Zinfandel áll hozzá közelebb.
Az azonban biztos, hogy mindkét bor nagyon széles, sokrétű, érdemes őket kóstolgatni. Erre lehetőség nyílik - közel 100 nemes bor mellett - a Monarchia Matt International portfólió kóstolóján is, amelyre április 15-én a Remiz Étteremben kerül sor.
forrásom a http://www.edenkert.hu/cikkek/elet-mod/borkostolo-amerikai-starry-night-monarchia/
Szerző/Forrás: Ulcz Adél
A "hamis" ajándék igazi átverés, mert a tokaji nedűnek fenntartott üvegbe nem bort, hanem a szocializmus diszkrét bájaként ki tudja mit palackoztak. A barokk Vác főterén - a legendás Curia szálloda helyén - most nyílt múzeumban, háromféle szekcióba rendezve láthatók a hazai borfajták. A gyűjtemény egyik pillére a tokaji borok. Független gyűjtőként a váci bormúzeum tulajdonosa birtokolja a legtöbb tokaji bortermelő, legkülönbözőbb palackjait. Az 1800-as évek második felétől napjainkig, több mint száz borász válogatott muzeális nedűjével ismerkedhetnek a látogatók. 
