Ha jól tudom, gyulai származású. Hogy került Tállyára? Boraim palackozottan kerülnek a vevőkhöz. A borok kezelését, nevelését, fejlődését magam végzem és irányítom, de a palackozás műveletét másra bízom. Így egyszerűbb. ennyi ideig érleli a borokat? forrásom a http://beol.hu/helyi-ertek/seta/egy-alfoldi-borasz-es-a-szent-vince-pince-220827Egy alföldi borász és a Szent Vince Pince
Ez egy hosszú történet. Budapesti születésű vagyok, de 6 éves koromtól Gyulán nevelkedtem, egészen az érettségiig, amit az Erkel Ferenc Gimnáziumban tettem le 1957-ben. Budapesti lakásunkat ugyanis bombatalálat érte 1944 szeptemberében, és mivel anyai nagyszüleim családja ősgyulai, beköltöztünk a családi házba a Kossuth u. 10-be. Anyai ágú ősöm Johannes Nussbeck, aki 1686-ban, Buda várának felszabadításakor, a toborzott európai zsoldos csapatokkal Magyarországra jött, valami budai kislánnyal összemelegedhetett és itt ragadt. Fia már a Martinovics-féle összeesküvésnek részese lett, és így unokáját Gyulára menekítette. Innentől lett a család gyulai. A Nuszbekek épületeket terveztek és építettek (pl. Kapus híd, régi Városháza, németvárosi katolikus templom, stb.), sőt nagyapám, Nuszbek (Székely) Sándor írta azt a verset, amely ma Erkel Ferenc szülőházának falán van márványba vésve. Így vagyok én gyulai. Tállyára pedig úgy kerültem, hogy kalandos életem során, amikor az ország és a világ különböző részein éltem, éppen Békéscsabán volt átmenetileg dolgom néhány évig. Ekkor olvastam egy apróhirdetést, és vásároltam meg azt a romos, régi kisnemesi kúriát, ahol most lakom és borászkodom. De ez megint egy másik, hosszú történet.
Mikor kezdett a borászattal foglalkozni?
Ez a hosszú történet még debreceni éveim alatt kezdődött. Akkoriban éppen egy magyar-japán vegyes vállalat vezérigazgatója voltam a 80-as évek végén, amely Magyarország első biotechnológiai üzemét építette Nádudvar mellett, és nekem Debrecenben volt lakásom. A szomszéd egyszer elhívott Mádra bort vásárolni, ahol addig még soha sem jártam, és ezt a mai napig is röstellem. Szóval a mádi szőlősgazdánál a pincében sok régi palackozott bor volt, és én megkérdeztem, hogy azok mifélék. Azt mondta, hogy azok mindenféle régi aszú és szamorodni borok, amiket jó volna eladni, mert kellene a pénz a szüretre. No – mondtam – írja össze, hogy mik és milyen áron vannak, hátha el tudom őket adni. Nem telt bele két hónap, és az egészet eladtam az OTP-nek, amely akkoriban valami nemzetközi bankártalálkozót rendezett Budapesten, aminek témája az 1968-as gazdasági reform volt. Ezek a borok, meg véletlenül éppen 1968-as évjáratúak voltak. Innen aztán már egyenes út vezetett egy kft. megalapításához és a borkereskedelemhez.
Úgy tudom, hogy végzettsége szerint vegyész. Vegyészeti ismeretei mennyiben járultak ahhoz hozzá, hogy idáig eljusson?
Csak annyiban, hogy tudtam: mit nem szabad csinálni. De már azt, hogy hogyan kell a szőlőt művelni és jó borokat készíteni, azt már nem tudtam. Egyébként is, a vegyészségem borászati körökben gyanakvásra adhatott okot, ezért ezzel nem hencegtem soha. Kivéve, amikor jelentkeztem a Budapesti Kertészeti Egyetem szőlész-borász szakmérnöki posztgraduális kurzusára, amit két év alatt kiváló eredménnyel el is végeztem. Ebben az volt az érdekes, hogy a hallgatók között – akik mind egyetemet, főiskolát végzett emberek voltak – én voltam a legidősebb 60 évesen. Mondogattam is a professzoroknak, hogy engem nem mernek ám megbuktatni itt. Ugyan már mért nem – kérdezték. Hát azért nem – mondtam – mert én idősebb vagyok, mint ti. Ugyanis mindenkivel tegeződtem, mint korelnök, kivéve Kozma Pali bácsit, a szőlészet professzorát, aki professzor emeritus lévén, 80 évesen, közöttük is korelnök volt. Azután, amikor borászati kémiából kollokváltam, és a borok színanyagairól kellett beszélnem, valahogy úgy kezdtem, hogy: az antocianinok olyan többszörösen konjugált, heterociklusos, aromás vegyületek, amelyek…, de folytatni már nem tudtam, mert a professzor azt mondta: köszönöm, elég. Jeles. Ezzel a professzorral évek múlva egy borbírálaton találkoztam, aki emlékezett erre az esetre és azt mondta: én már akkor mondtam az Ildikónak (biokémia), hogy hagyjuk, hát ez többet tud erről, mint mi. Úgyhogy ennyit a vegyészetről.
A Szent Vince Pincét saját maga építette vagy már kiépítve vette meg?
Az a szép, kőből épült kúria, amit megvettem, félig romos állapotban volt. A tetőzete szétesőben, az egyik fala kidűlőben, víz, csatorna, WC, fürdőszoba nem volt benne. Az egyik helyisége földes, az ajtók, ablakok rozogák. Akkor már harmadik éve lakatlan volt, mert idős tulajdonosai kihaltak belőle, ami azt jelentette, hogy ott három éve nem volt szellőztetve. Mégis, amikor először beléptem, a levegőnek nem volt semmiféle dohos vagy pállott szaga. Ebből azonnal éreztem, hogy a ház egészséges, nem vizes, az említett hibái ellenére is jó állapotban van. A ház alatt feltűnően kicsi pince volt, de erről a pesti örökösök nem tudtak semmit, ellenben idős szomszédom, Hollókői Pityu bácsi annál többet, és azt mondta: Kuthi úr, ha nekem adja azt az öreg Bibliát, ami ott van a házban, akkor megmutatom azt a török kori pincerendszert, ami ott van a maga háza mellett. El is kezdtem keresni azt a Bibliát, de nem találtam. Megtaláltam viszont a török kori pincerendszert, ami valóban ott volt – és részben feltáratlanul még ma is ott van – a ház mellett és alatt. Megkezdtem a feltárását, ami részben meg is történt, és a kicsi pincéből lett egy 200 méteres, többszintes pincerendszer.
Miért pont Szent Vince Pince?
Minden valamirevaló borospincének van valami jó neve. Legtöbben a saját nevüket ragasztják rá a pincéjükre, de én valami mást szerettem volna. Rá is találtam a védőszentek galériájában a borászok, szőlődombok védőszentjei között Szent Vincére, aki középkori, francia szerzetes és mártír volt, nagyon szerette és becsülte a jó francia borokat, és akit manapság a hegyvidéki pincék védőszentjeként tartanak számon. Akkoriban, 1994-ben, ezt a nevet még nem használták (ma már van ilyen borlovagrend is), ezért adtam borospincémnek az ő nevét. Sőt, még szobrot is csináltattam neki, ami valamely érdekes módon feltűnően hasonlít rám.
Csak saját fogyasztásra készít borokat, vagy el is adja őket?
Persze. El is adom őket, hiszen ebből élek.
Csak Öntől szerezhetem meg az Ön pincészetében érlelt borokat, vagy máshonnan is?
Nem termelek sokat. Boraim jó minőségűek, számos borversenyt nyertek. Ennél fogva nem nagy mennyiségben vannak. Zárt, exkluzív vevőkörnek értékesítek.
Foglalkozik a borainak a bepalackozásával, vagy ezt másra bízza?
A különböző tokaji borkülönlegességek érlelésére ma már bortörvényi szabályok vannak, amiket illik és kötelező betartani. Vannak azonban olyan régi, több évszázados hegyaljai tapasztalaton alapuló szabályok, amiket érdemes figyelembe venni. Az egyik ilyen azt mondja: a jó tokaji aszú annyi évig tartózkodik a hordóban, amennyi a puttonyszáma és még kettővel tovább. Szóval egy 5 puttonyos aszúbornak hét évig kellett annak idején érlelődni fahordóban. Ma már ezt nem mindig sikerül betartani. Természetesen én a hagyományos eljárások híve vagyok. Boraimat zempléni tölgyből készített fahordókban erjesztem és érlelem. Ezek a fajta borok ugyanis így adják a legjobb minőséget.
Feltételezem, van saját szőlőültetvénye. Mekkora ez az ültetvény?
Mintegy 15 hektár, amelyből azonban csak kb. 8 hektár van termőben.
Úgy hallottam, hogy a tállyai borok a legjobbak Magyarországon. Igaz ez?
Mit mondhat erre egy elfogult, tállyai borászember? Hát persze! Ha azonban tárgyilagos és igazságos is akarok lenni, azt kell mondanom, hogy ennek eldöntéséhez végig kellene kóstolni Magyarország összes borát. Én szorgalmas ember vagyok, és már tetemes előrehaladást értem el ebben a vizsgálatban, de még nem értem a végére. Végső ítéletemet majd csak akkor tudom megfogalmazni.
Ha minden igaz, már nyugdíjba vonult. Mivel tölti az idejét?
Szőlészkedéssel, borászkodással, utazgatással, olvasgatással és írással. Leírom kalandos életemnek sok-sok izgalmas és érdekes, igaz történetét, hogy „maradékaim” épüljenek belőle.
Mennyi idejébe tellett, hogy felzárkózzon a táj legnevesebb borászaihoz, akik több generációra visszamenőleg ezzel foglalkoznak? Esetleg már túl is szárnyalta őket borainak minőségével?
Mifelénk, tokaj-hegyaljai borászok között, de úgy tudom, másutt is - mert a borászok mind jó szándékú, tisztességes és igaz emberek - az a szokás, hogy egymás borait soha nem szóljuk le mások előtt, csak dicsérjük. Ha megalapozott kritikánk van egymás borával, azt négyszemközt mondjuk meg, de mindig segítő, jó szándékkal. Éppen a hetekben volt borút egyesületi gyűlésünk, ahol bemutattuk egymásnak a 2008-as új borainkat. Én három bort mutattam be: egy száraz szamorodnit, egy aszút és egy fordítást. Ezek a több generáció óta, családilag tapasztalt borászok mindre azt mondták, hogy nagyon szép bor. Ez a legnagyobb elismerés, amit egy borász borról mondhat.
Többször hallottam már a „kuthinyak” kifejezést. Ez is egy borféle?
Ez is borféleség, habár nem bor. A nevében van valami, amit talán könnyebb felismerni ha „megfranciásítom”, és úgy írom, hogy Coutignac. Ebből rögtön látszik, hogy ez egy konyakféleség, és az előzőből az is, hogy ez egy olyan konyakféleség, amit a Kuthi csinál. Ezt a szellemes nevet egy íróbarátom adta annak a különleges minőségű, borral együtt kifőzött, tokaji aszútörköly pálinkának, aminek a műveletét én találtam ki és alkalmazom. Ezt a nevet egyébként védjegyként levédettem.
Köszönöm szépen az interjút!
Akinek esetleg a cikkem felkeltette az érdeklődését a tokaj-hegyaljai borászat és Kuthi úr pincészete iránt, az ahttp://www.vinariumhungaricum.hu oldalon találhat részletesebb leírást. A cikkhez csatolt képek is innen származnak.
Besse Boglárka, Közgé, 10/F
bor, pince, borászat, szőlő, pálinka, párlat, hírek .. e-mail: tester@fw.hu
2009.03.23. 07:48
Kuthy Csaba a tállyai borász
Címkék: bor borász tállya kuthi csaba
Egy alföldi borász és a Szent Vince Pince
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.