"Figyelj, itt van egy rozé a Bocktól,
majd kezed-lábad kinő ettől a bortól."
Érdekes fordulatot vett a Hónap Borfogyasztója utáni vadászatunk, amikor egy népszerű heti műsormagazin „Újévi Köszöntő” rovatában a következőkre lettem figyelmes: "Kívánom, hogy mindenkinek legyen pénze és vágya jó borokra." A meglepetést számomra az okozta, hogy ezek a szavak Bauxittól, a Bëlga együttes tagjától hangzottak el. Mivel már kezdetektől az együttes kedvelőjeként tartom magam számon, úgy láttam, hogy itt az alkalom felvenni velük a kapcsolatot, és végére járni, hogy mi is ez a bor "dolog"?!
Bauxittal, avagy Balázzsal, a Belgrád rakparton lévő L'Enoteca borszaküzletben találkoztam. Belépett, és így indított: "Lehet itt kapni a Németh Pince Chardonnay-ját?". Erős kezdés. Egyből tudtam, hogy egy hullámhosszon leszünk, hiszen ez a mátraaljai pincészet egyike a kedvenceimnek. Számos kérdés tolakodott előre bennem, de legfőképp az, hogy vajon honnan ismeri?
-Tavaly nyáron fajtánkénti kóstolásokba kezdtem Mégötlövéssel, aki szintén a zenekar tagja. Megpróbáltuk beszerezni az összes piacon lévő Chardonnay-t és a versenyt egyértelműen, mondhatni, magas fölénnyel a Németh Pince Cserepesi Chardonnay-ja nyerte meg. Akkor még véletlenül választottuk be a sorba, de azóta sem sikerült jobbat találnunk nála, talán csak a St. Andrea Napbora vetekedhet vele! Ezen felbuzdulva később már tudatosan kezdtük el keresni a Németh-borokat, melyek közül a Concubina sorozat is kedvencünk lett.
-Úgy tűnik, egy újabb Németh Attila rajongóval állok szemben... Habár a nagy átlag borkedvelők nem az ő nevét emlegetik elsőként, mégis vagyunk néhányan, akiket megszólít a bora.
-Biztosan van valami hasonlóság azok között az emberek között, akik ugyanazokat a borokat kedvelik. Egyszer érdekes lenne utánajárni, hogy vajon mi is lehet ez a közös vonás.
-Ezek után még kíváncsibbá tettél, hogy honnan ered nálad a borok szeretete.
-Egészen újkeletű nálam ez a szenvedély. 19 évesen még én is az akkori bikavérekkel ismerkedtem, elolvastam Hamvas Béla Bor filozófiáját is, de aztán inkább pálinka+sör fogyasztóvá váltam. Valójában a 3. albumunkkal kezdődött minden. A Fehérlófia c. számunk szövegébe Még5lövés belefogalmazta a Bock Pince rozéját, mely pont rímelt és tudtuk róla, hogy jó kis bor. A lemez megjelenése után fél évvel felhívott Bock Valér, hogy elmondja, mennyire örült, hogy beleírtuk, hiszen ő maga is szereti Bëlgát. Miután tisztázódott a kölcsönös szimpátia, meghívást kaptunk a borászattól egy villányi látogatásra, mely olyan jól sikerült, hogy azóta is tart a barátság. Végigkóstoltuk az összes borukat, hihetetlen volt! Na ott beleszerettünk a borozásba.
-A villányi beavatás után merre vitt az utatok?
-A következő óriási élmény is ott talált minket. Tavaly ősszel megint voltunk Bockéknál, sőt Gere Zsoltiéknál is jártunk, képzelheted, mi minden jón mentünk keresztül akkor is, ott is! Ekkora már biztossá vált számunkra, hogy behatóbban kell foglalkoznunk a borokkal.
-Többes számban beszélsz végig. Sikerült kitartó rajongó társra találnod Mégötlövésben?
-Igen, Még5 is megfertőződött... Rájöttünk, hogy ahhoz, hogy emberek jól tudjanak együtt dolgozni, ugyanazt kell inniuk. Egyéb segédeszközre nincs szükség. A jövőre nézve is együtt tervezzük a bortúrákat és a kóstolásokat. Tavasztól szeretnénk rendesen beindulni. A balatonfelvidéki túra időpontja például már összeállt, de természetesen a Mátraaljára is szeretnénk eljutni, és a különböző borfesztiválokon is gyakrabban felütjük majd a fejünket.
-Mit teszel ahhoz, hogy mélyítsd a tudásod?
-A borok mellett szakújságokat is vásárolok és van néhány boros könyvem, melyekből tájékozódom. A szakszerű tárolás érdekében pedig beszereztünk egy borhűtőt. De talán ami a legnagyobb szerencse, hogy Eger mellett van egy kis birtokunk 2 kis pincével, és ez igazán méltó hely a koncert utáni hajnali közös borozgatásokhoz, pár üveg jó Bock Hárslevelű, vagy egy kis házipálesz mellett.
-Számodra mi az, ami a legjobban megfog a borokkal kapcsolatban?
-Sokat tanulhatunk belőle. Minden életkorban van valamilyen központi téma, ami összehozza az embereket. Eleinte a zene az, majd később a bor is egy ilyen szereplővé válhat az életünkben. A bor mellett megtanulhatjuk a türelmet. Kivárni a felbontás megfelelő pillanatát, mégha évekig is kell várnunk, mire beérik a bor és eljön a hozzáillő alkalom. A bor erős kapoccsá tud válni az emberek között, hiszen kulcsot ad a kézbe, hogy akár vadidegen emberek is képes legyenek szinte rögtön megnyílni egymás előtt. Mint ahogy ez épp most is történik. És szerintem a borozás aktusa és a filozófiai episztemológia módszerei bizonyos értelemben sokban hasonlítanak. Hát még ha a borozás a kábulatról a megismerés szintjére emelkedik, hogy az extázissal barátkozzon.
-Régóta vágyom már arra, hogy valaki modern feldolgozásban emlékezzen meg számaiban a borokról. A bordalok valahogy nem az én zenei világomat képviselik. Már csak bennetek bízhatok!
-A következő albumunkra tervezünk egy borokról szóló dalt, raggae stílusban. Már én is nagyon várom, hogy elkezdjünk ezen dolgozni!
Dúzsi, Áts Károly, Takler, Oremus... hogy csak párat soroljak a beszélgetés alatt elhangzott nevek közül. Sajnos a fent nevezett borszaküzlet nem forgalmazza a Németh Pince borait, így nem tudtuk beszélgetésünket az ő boraival aláfesteni. Így a Castello Banfi Le Rime nevű borát rendeltük, majd a Chateau Megyer Zempléni Chardonnay tájborral folytattuk, mely beszélgetőtársamra igen nagy hatást tett, olyannyira, hogy a végén egy egész üveggel a kezében távozott....
Én pedig a hazafelé úton sokáig tűnődtem az elhangzottakon, és már tudom, hogy két dologra van igazán szükségem. Csak zene legyen és bor.
forrásom a www.magyarborokevkonyve.hu
