Új kártevő közeleg
A csaknem másfél évtizede az olasz csizma alján regisztrált első megbetegedés – amelyről bizonyították, hogy Észak-Amerikából eredt – szinte kipusztította az ottani olajfák felét. A Xylella fastidiosa számos más gazdasági jelentőségű betegséget is okoz: francia területeken írták le a szőlő Pierce-féle betegségét, a citrusok tarka klorózisát, az őszibarack phony betegségét, a szilva levélmegperzselődését, valamint a leander, mandula, kávé, pekándió és más növények megperzselődését.
A tünetek hasonlóak: a levéllemez széléből kiindulva lágy ívű elhalások tapasztalhatók, s ez idővel kiterjed az egész levélre. De a növények elhalásának igazi oka, hogy a baktérium a növény fatestében szaporodik fel és károsít. Eredeti élőhelyén legalább 100 növényről tudják, hogy megtámadja, feltételezések szerint számos rovarféle – például kabócák, tetvek – szívogatással is terjesztheti. Ez azért félelmetes, mert nem tudhatjuk, hogy Európában a fentieken kívül mely növénycsoportok, fajok lesznek kitéve a károsításának. A dél-európai tapasztalatok elkeserítőek, így meglehet, hogy más honos növényekben is számottevő lesz a kár.
Éppen ezért karanténbetegség a Xylella: ahol felfedezik, ott a hivatalos szakértők letarolnak minden növényt, azaz próbálják fertőtleníteni a környezetet. Ez szinte felesleges, ugyanis a baktérium nagyon sok növényen képes megélni, rengeteg rovar terjesztheti, így a szakma eddig nem is tud hatékony mentesítésről, mint ahogyan a baktérium elleni védekezésről sem. De azért rettegni sem kell: emlékezhetünk még a hisztériára, amit a tűzelhalást okozó baktérium megjelenése okozott az országban a kilencvenes években.
Egész ültetvényeket égettek fel a hatóságok – már tudjuk, hogy feleslegesen, mert a kórt nem lehetett megállítani. Megtanultunk együtt élni vele: figyelni kell és megelőzni.
Kifejlesztettek egy sor szert, amelyek hatékonyan gyűrik le a tűzelhalást, s ma már nem perzselnek fel alma-, birs- vagy éppen körteültetvényeket. Nem tudhatjuk, hogy a kontinensünkre behurcolt és terjedő Xylella ellen hasonló sikerrel lehet- e majd védekezni, fellépni. Azt viszont tegyük meg, hogy késleltetjük itteni megjelenését. Például a most induló idegenforgalmi szezonban nem hozunk haza leanderés citruságakat, hogy majd itthon továbbszaporítjuk. Miként nem veszünk ottani kereskedésekben az itthoninál jóval olcsóbb csemetéket sem, mivel nem tudhatjuk, hogy a szemre egészséges növény fertőzött- e.
