Korábbi műsorainkban már foglalkoztunk a Kínában előforduló magyar borokkal. Akkor Magyar Kézműves Borászok Szövetségét kerestük meg a témával. Akkor már szóltunk arról, hogy tudtuk meg, hogy a szövetség tizenöt hazai borászattal működik együtt és öt nagy magyarországi borvidékről importálják a borokat. Eger, Tokaj, a Balaton környéke, Villány és Szekszárd is szerepel ebben a sorban. A pincészetek kis- és közepes vállalatoknak minősülnek, céljuk pedig annyi, hogy minél több emberrel megszerettessék a bort.
Most egy olyan fiatal lánnyal ismerkedhetnek meg, aki nem csak üzletágba, hanem Kínába is nagyon hirtelen csöppent bele; fel sem foghatta igazán, hogy mi történik körülötte, máris azon kapta magát, hogy folyékonyan beszéli a nyelvet és a nyelvvizsgájára készül.
Kerezsi Kinga fiatal és ambiciózus, és még az is lehet, hogy tanulmányai végeztével ő maga is üzletasszonnyá válik Kínával.
A tizennyolc éves Kerezsi Kingával beszélgetek, akit egy családi vállalkozás sodort Pekingbe. Mióta is élsz Kínában?
A szüleim három évvel ezelőtt kezdték a vállalkozást, én pedig csaknem két és fél éve vagyok itt Pekingben, ahol tokaji borokat forgalmazunk.
Mit gondolsz, mik voltak a legnagyobb nehézségek a szüleid üzleti vállalkozásában? Olyasmire gondolok, hogy a kínai emberek például tudnak-e bármit is a tokaji borvidékről, vagy Magyarországról egyáltalán, és ha nem, akkor kapnak-e segítséget, információt a borokról az üzletben dolgozó munkatársaktól?
Az elején ez nagyon nehéz volt, mert tudjuk, hogy Magyarország nagyon szép, de nagyon sokan nem ismerik, és az elején mindenképp meg kellett mutatni a potenciális vásárlóknak, hogy érdemes bejönni vásárolni hozzánk.
Föl sem merült esetleg más opció? A téliszalámitól a pálinkáig azért rengeteg más hungarikum van, amit ki lehetett volna hozni Kínába, sőt, a helyiek alkoholfogyasztását tekintve is érdemes elgondolkodni azon, hogy ők mit isznak szívesen. Szóval miért pont a borok?
Azért, mert tudjuk, hogy a kínaiak az édes dolgokat szeretik. Az egyik ismerősünkre hallgattunk, aki azt mondta, hogy ezt kéne megpróbálni, mert ő mozgott ebben a körben. Egyébként nemcsak tokajink, hanem egri bikavérünk is van.
Kinga vannak-e kereskedelmi irányú ambícióid; mivel szeretnél foglalkozni a gimnázium után?
Otthoni tanulmányaimat magántanulói státuszban folytatom, itt pedig kínai nyelvtanfolyamra járok. Két és fél évvel ezelőtt egy szót sem tudtam kínaiul, ami a másokkal való kommunikációt is megnehezítette, hiszen a „jón" és a „köszönömön" kívül mást nem nagyon tudtam mondani. De aztán szép lassan a családi környezet is a segítségemre vált, hogy minél hamarabb megtanuljam a beszédet és értsem is azt, amit nekem mondanak. Jelenleg már írni-olvasni tanulok, és középfokú nyelvvizsgázni megyek márciusban. Ez lesz a negyedik szint. Szeptemberben szeretnék egyetemre menni, ahol legszívesebben az angol nyelvvel foglalkoznék.
Anyukád kínai, apukád pedig magyar. Korábban azt mondtad, hogy anyukáddal nem beszéltetek otthon kínaiul, tehát most van az első olyan időszak, amikor ti ketten ezt a nyelvet használjátok. Neked mi volt a legnehezebb a kínai nyelvben úgy, hogy soha korábban nem tanultad?
Egy idő után nagyon sok mindent már értettem, de a beszéd továbbra is nehéz volt, mert én hiába beszéltem, senki nem értette. Ezért nehezemre esett megszólalni és most az írás-olvasás az, ami nehéz. Az elején nagyon rosszul éreztem magam, de most már mondhatjuk azt, hogy nagyon szeretek itt lenni, hozzászoktam az itteni körülményekhez, az emberek viselkedéséhez, és csak az lebeg a szemem előtt, hogy ez a javamra válhat, hogy ezt a nagyon szép kínai nyelvet megtanuljam.
