A furmint legyen velünk…
Évek óta megy a töprengés bormarketing szakmai berkekben, és a borszakmán belül, melyik legyen kis hazánk zászlóshajója, azaz melyik az a szőlőfajta tudná hazánkat képviselni a nemzetközi piacon. Melyik szőlőfajtában van annyi identitás és másság, hogy egyértelműen megkülönböztethető legyen más akár világfajtáktól, ráadásul eleget tudjon tenni a nemzetközi borfogyasztók növekvő minőségi elvárásainak. Olyan szőlőfajtának kell lennie, amely nem található meg minden ’ bokor’ alatt, és ha megkóstolják, minden kétséget kizárólag bólintani tudjanak, ’ ez más, mint amit eddig ismertünk, tehát ez a magyar bor’. Talán még a mai napig nem teljesen egyértelmű a kép, az viszont, hogy fehér szőlőfajta lesz, majdnem biztos, de hogy melyik pontosan, azon még megy egy kis töprengés. Igazából két szőlőfajta között megy a dilemmázás, olaszrizling vagy furmint.
Az első, azaz az ’ olasz’ Magyarország legsűrűbben telepített fehér szőlőfajtája, országos szőlőfajtának tekinthető, bár igaz, eredetét tekintve nem magyar. Egy-két régiónk kivételével azonban szinte valamennyi fontosabb borvidékünkön megtalálható (legfőbb kivétel Tokaj), és világviszonylatban is hazánkban található a legnagyobb telepítés belőle. Kiegyenlítetten terem és a szőlészek-borászok is szeretnek vele dolgozni, mert ideális a beérési képessége, alacsonyabb mustfok mellett is viszonylag kiegyensúlyozott bort ad, és nagyon jó vázbor. Rengeteg dolog szól mellette, ráadásul az egyik, ha nem a legismertebb fehérszőlőfajtánk a hazai fogyasztók szerint. Mindezen pozitívumok ellenére azonban szerkezeti felépítéséből adódóan (közepes, sav, test és aroma intenzitás, aromáiban citrusok, alma, fehérvirág és mandula) nem képes kimagasló minőséget, emlékezetes nagy bort adni, ami a mi esetünkben komoly probléma, mivel pont olyan szőlőfajtát keresnénk, ami megkérdőjelezhetetlenül otthagyja névjegyét a nemzetközi piacon.
A verseny másik versenyzője a furmint, őshonos magyar fajta, a második legsűrűbben telepített fehér szőlőfajtánk. Az olaszrizlinggel ellentétben azonban nem országos ’lefedettségű’ fajta, sőt gyakorlatilag döntő többségben egy régiónkhoz köthető, természetesen Tokajhoz. Tokajon kívül, Somlón, és a Balaton-felvidéken találkozhatunk vele kis mennyiségben. Fajsúlyosabb versenyző, mint az olaszrizling, határozottabb szerkezeti felépítéssel, mind testességében, mind erőteljesebb savszerkezetében, mind pedig karakteresebb aromáival (birs, körte, grapefruit, gesztenye, méz, ásványos jegyekkel kombinálva) sokkal jobban megkülönböztethető akármilyen más fehérszőlőfajtától.
Egyaránt kiválóan alkalmasan száraz és édes bor készítésére és érlelési potenciálja, magasan meghaladja nem csak az olaszrizling, de gyakorlatilag minden más hazánkban honos fehérbor érlelhetőségét. Kimagasló minőséget képes elérni, megfelelő érési potenciával, ráadásul olyan fajta, amelyet sem mennyiségben, sem minőségben nem igazán lehet hazánkon kívül máshol megtalálni. Hogy mi szólhat ellene, talán az, hogy nem országos elterjedésű fajta, azonban a nemzetközi ismertség szempontjából az, hogy Tokajból származik, fontos előnnyel bír. Tokaj a legismertebb magyar borvidékünk a világban, igaz elsősorban az aszúink miatt, de a száraz furmintoknak már híre ment, és egyre fokozódó érdeklődés mutatkozik irántuk a világ borpiacain.
A nemzetközi trendeket figyelembe véve, és a furmint iránti nyitottságot látva a világban, ezzel a szőlőfajtával jóval nagyobb esélyünk van a világ minőségi borfogyasztóit behálózni, mint az olaszrizlinggel, bár ennek a fajtának a jelentőségét sem szabad alábecsülnünk és talán pont a furmint lehet, amely utat törhet az ’olasznak’ vagy akár más szőlőfajtának (és nemcsak fehér, hanem kékszőlő fajtánknak is) a nemzetközi érvényesülésben. A Furmint népszerűsítésében, nekünk a mindennapi, itthoni borisszáknak is nagy felelősségünk van. Minél több hazai, tokaji, somlói, balaton-felvidéki furmintot kell, kóstoljunk, hogy minél többeket tudjunk mi magunk is téríteni a magyar bort kereső külföldi borfogyasztók közül. Hajrá Furmint, mirajtunk ne múljon…
