Pálinka, sajttorta és masszázskrém - A tokaji titok a szőlőben rejlik
Ha ezután meghallja a Tokaj szót, ne az áruházak boros polcaira gondoljon, hanem egy hosszú hétvégére Hegyalján. Aligha vitatható, hogy jó borokat beszerezni csak egy borpincészetben lehet igazi élmény! Az izgalmas kirándulásra egy zakót vagy egy kiskosztümöt is csomagoljon bőröndjébe, hiszen Tokajban már kőszínház is van.
Vegyünk a markunkba egy kerek, ropogósra sült erdőhorváti perecet, és határozottan roppantsuk szét! Szinte bizonyos, hogy négyfelé törik. Ez lesz a kísérőnk a borhoz. Emeljük a hűs poharat az ajkainkhoz. Ahogy elsimítjuk az első cseppeket a nyelvünkön, egy gyümölcsöskertben érezzük magunkat. Ha jó a bor - és miért ne lenne az -, akkor színtiszta ízeket fogunk érezni a dinnyétől a körtén át a barackig. Nos, valahogy így kezdődik egy tokaji borkóstolási procedúra...
Ez a szertartás a parasztházaktól a luxushotelekig bárhol megismételhető Tokaj-hegyaljai tartózkodásunk során. A fehérbor, bárhol is járunk, csak karnyújtásnyira van tőlünk. Ott érik a kocsánytalan tölgyekből faragott hordókban, a steril, reduktív acéltartályokban, vagy a parasztházak faintarziás szekretereiben gondosan kimérve.
Ez a szertartás a parasztházaktól a luxushotelekig bárhol megismételhető Tokaj-hegyaljai tartózkodásunk során. A fehérbor, bárhol is járunk, csak karnyújtásnyira van tőlünk. Ott érik a kocsánytalan tölgyekből faragott hordókban, a steril, reduktív acéltartályokban, vagy a parasztházak faintarziás szekretereiben gondosan kimérve.
január nem éppen a klasszikus borvidék látogatási időszak. A csak első pillantásra szimpla pincelátogatástól kezdve a szőlőterápiás barlangfürdőn át a mesterszakácsok vacsoracsatájában kreált borvacsoráig mindenre van lehetőség. Hihetetlen is, hogy Tokajban még csak pár éve űzik tudatosan a turizmus iparát, nagyjából azóta, hogy Világörökségi címet kapott.
Tokaj város büszkeségei
Induljunk el a kályhától, és bökjünk rá a térképen a Bodrog és a Tisza összefolyása, valamint az ötszáz méter fölé magasodó Tokaji-hegy közé simuló városra. Igen, Tokaj hivatalosan város, még ha csak ötezer lakosa is van. Bármerre nézzünk a főutcáján, olyan, mintha Szentendrén lennénk. Csak az nem stimmel, hogy Szentendrén a filoxéra után nem telepítették újra a szőlőt. Akár egy memóriajáték képei, úgy ugranak be a Szentendre-Tokaj párhuzamok: a folyó, a Dél-Európából származó borkereskedők házai, a tisztességes 4%-os borkereskedői haszonra utaló, kapu feletti ábrák, a mediterrán hangulatú barokkos homlokzatok.
Más megközelítésben egy város ott kezdődik, ahol kőszínház van. Tokaj ebből máris kettőt tudhat magáénak. Az egyik természetesen híres fiának, Paulay Edének a nevét viseli, és annyira új, hogy még szinte érezni a fa és plüsskárpit friss illatát a nézőtéren. A másik, a szabadtéri színpad is megnyitotta újra kapuit.
Színház
Fotó: Nagy Gábor
Turisztikai díszszemlénk során azért ne legyünk hűtlenek a Vitis Tokajensis, azaz a miocén korú ősszőlő mai leszármazottaihoz sem! A hárslevelűből, sárgamuskotályból, furmintból és zétából, ebből a csodálatos kvartettből születnek Tokaj borai. Mostanában várható a paletta bővülése, ugyanis a tokaji pálinkák is készülnek a piaci megjelenésre - bár ma még inkább csak kimérten, kísérleti jelleggel ízleltetik a látogatóval Tokaj új pálinkáit.
Borvacsora és lángos uzsonna
Mostanra kicsit megkopott már a vidék végvári hangulata, de ha a tokaji várrekonstrukció elindul, minden bizonnyal ez is újjászületik. Addig is az egykori várak helyett a hegyaljai tájban sokszor meghökkentő formavilággal, építészeti kuriózumokként jelennek meg a mega-pincészetek. A hipermodern borászatok föld alatti szekcióiban egyre mélyebbre haladva valahogy azért mindig eljutunk a hosszú, fahordós alagutakhoz.
Tokaj város büszkeségei
Induljunk el a kályhától, és bökjünk rá a térképen a Bodrog és a Tisza összefolyása, valamint az ötszáz méter fölé magasodó Tokaji-hegy közé simuló városra. Igen, Tokaj hivatalosan város, még ha csak ötezer lakosa is van. Bármerre nézzünk a főutcáján, olyan, mintha Szentendrén lennénk. Csak az nem stimmel, hogy Szentendrén a filoxéra után nem telepítették újra a szőlőt. Akár egy memóriajáték képei, úgy ugranak be a Szentendre-Tokaj párhuzamok: a folyó, a Dél-Európából származó borkereskedők házai, a tisztességes 4%-os borkereskedői haszonra utaló, kapu feletti ábrák, a mediterrán hangulatú barokkos homlokzatok.
Más megközelítésben egy város ott kezdődik, ahol kőszínház van. Tokaj ebből máris kettőt tudhat magáénak. Az egyik természetesen híres fiának, Paulay Edének a nevét viseli, és annyira új, hogy még szinte érezni a fa és plüsskárpit friss illatát a nézőtéren. A másik, a szabadtéri színpad is megnyitotta újra kapuit.
Színház
Fotó: Nagy Gábor
Borvacsora és lángos uzsonna
Mostanra kicsit megkopott már a vidék végvári hangulata, de ha a tokaji várrekonstrukció elindul, minden bizonnyal ez is újjászületik. Addig is az egykori várak helyett a hegyaljai tájban sokszor meghökkentő formavilággal, építészeti kuriózumokként jelennek meg a mega-pincészetek. A hipermodern borászatok föld alatti szekcióiban egyre mélyebbre haladva valahogy azért mindig eljutunk a hosszú, fahordós alagutakhoz.
