Pálinka, szerelmünk!
A cefre csínját ismeri?
– Nagyjából.
– Lemosni, magozni, darálni, borélesztő, légmentes zárás?
– Aha.
– Mije van?
– Szőlőm lenne.
Az alsónémedi káposztaföldek felől erre tereli az út a kamionkaravánokat. Eszkimó iglura hajaz a pálinkafőzde. Svájcból hozta az épület licencét a tulaj. Van benne „pálinkaváró” óriáshordóval, muskátlival, faszékekkel, újságokkal. A belső teremben dupla falú üstökben kortyog a víz, az edények alatt sistereg a gázégő.
Szezonja van a pálinkának. Nehéz körteillat ragad a kacskaringós csövekre, a ruhára, a tüdőbe. Néhány óra a főzdében, és mindjárt elszíneződhet a rendőrségi szonda. Ha autóba ül az ember, csak egy vérvizsgálat mentheti meg a büntetéstől. Mesélik, volt rá példa.
– A cefrénél dől el minden. Minden gazda vére, verítéke benne van – mondja Acsai Ildikó, a főzde vezetője.
Bólogat beszélgetőtársa, Balogh István gépészmérnök. Ő még nem hozott magával semmit, csak kíváncsi: az üstök méretére, árakra.
Valóban a cefrénél dől el minden. A minap apósom mélyvörös gyümölcsét kevergettük. Büszkén mutatta, milyen zamatos az idei hús. Aztán a kopasz fák mögött, a házak végében kék műanyag hordókba zártuk a szilva illatát.
Hogy maradjon télre a nyárból.
Raklap, a farkaskutya morog a főzde előtt. Orrával tolja cipőnknek a követ. Játszana. Ki tudja, honnan kóborolt el, de egy nap itt ragadt. A közeli telepről kapta a nevét. Messze dobok egy kavicsot, ő elporzik, percre nyugtot hagy nekünk. Kiderül, a gépészmérnök nem is főzetne, terepszemlére jött,mert nyitna egy bérfőzdét. Kicsi a konkurencia, sok a megrendelő, divat lett a kupica erős.
Az inas parasztemberek napkeltés itala „Pálinka-sunrise”-zá nemesedett a húszas, harmincas fiatalok szemében. Jól fogy a tulipános poharakban szervírozott szesz. Nem csoda: „Milyen a huzatja? Na olyan a keletje” – énekelte meg nemrég Geszti Péter marketingmunkás és zenekara.
Menő hungarikum lett a pálinka. Romkocsmák, bulik, diszkók, baráti összejövetelek, koncertek itala. A divathullámot nemcsak a pálinkafesztiválok szervezői, a bisztrók tulajdonosai lovagolták meg, hanem a zenészek is. Gesztin kívül a Magna Cum Laude zenekar is előrukkolt egy szerelmes szeszslágerrel („Pálinka, szerelmem, légy az enyém!”), a Kispál frontembere, a Kossuth-díjas Lovasi András a Macska-jaj című film dalát magyarította pálinkássá. Sőt, a szélsőjobberek kedvence, a Kárpátia zenekar is a jó magyar pálinkáról dübörög, miközben a hazát élteti.
A hazai erős lett a nemzeti minimum?
Mára több mint egymillió liter ötvenfokos égetett szesz készül évente a kereskedelmi és a bérfőzdékben. Az utóbbiakban tavaly kevesebbet főztek, mert a változékony időjárás miatt rossz volt a gyümölcstermés.
Nem volt ez mindig így. A szocializmusban Jugóból hozták a nemes szeszt, a csillagos konyakot, vidéken pedig a „kerítésszaggató” dívott. Dőlt is árokba bicikli, zsugorodott arasznyira a máj.
„Jó a gyomorra, szívre!” – mondták a gazdák a dohos italra, és gyakran gyorsan bele is haltak. Pedig mértékkel tényleg gyógyszer a jó pálinka. A szakirodalom szerint köhögés, fogfájás ellen hasznos, vérnyomáscsökkentésre is beválik. A krónikák azt írják: Károly Róbert király felesége, Erzsébet még a köszvényét is rozmaringos égetett szesszel kezelte. Persze nem a borzasztó minőségű „söprős”, „papramorgó” fajtából.
Drága a főzde
2008 óta nemcsak a kólát, a pálinkát is törvény védi. Csak Magyarországon termett nemes- és vadgyümölcs, szőlő és aszúszőlő, törköly használható fel a készítéséhez.
– Egyszer főzettek velem mangó- meg ananászpárlatot is – meséli Acsai Ildikó – Na, azt már nem nevezhetjük pálinkának.
A statisztikák biztatóak: mértékletes a magyar, csak 3,1 liter töményt iszik egy évben, vagyis hetente alig több mint egy felest. Négy éve folyamatosan csökken az alkoholfogyasztás, ám a szakemberek becslése szerint nőtt az alkoholfüggők és -betegek száma.
Vajon a statisztika vagy a becslés hibás?
– A Kádár-korban csak a mennyiség számított, ma a minőség – magyarázza a gépészmérnök.
Elárulja, pálinkástanfolyamot is végzett, és most a lottó ötösre „vár”.
Ha Balogh úr főzdét akar, a fináncoknak letétet kell fizetnie: bérfőzdének egymilliót, kereskedelminek tízet. Előbbi csak „megrendelőknek” dolgozhat, utóbbi saját itallal is előrukkolhat, és piacra is termelhet. A biztosíték arra kell, ha véletlenül gond lenne az adóbefizetéssel vagy a pálinka minőségével.
Drága a főzde felszerelése: több tízmilliót is kóstál. A plázákban ugyan kapni néhány tízezerért otthoni használatra is üstöt, de abban nem lehet minőségi italt főzni. Az első túlnyomáskor dől el, hogy mit bír a fém: szétrobban darabokra, vagy életben hagyja a szeszkészítőt.
Nemrég Orbán Viktor szabad utat adott az otthoni főzésnek. Mintegy 86 liter ötvenfokos pálinkát főzhet egy magánszemély egy évben. E mennyiség fölött már adót kell fizetni. Könnyen kijátszható a jogszabály: ki az az őrült, aki bejelenti, hogy neki több pálinkája lett?
Akadnak, akik szerint csak a zugfőzést legalizálta a kormány. Vagy csupán arra volt jó az új rendelet, hogy adatokat gyűjtsenek az otthon főzőkről. Sokan ugyanis bejelentették a pénzügyőröknek, hogy pálinkát készítenek. Ha ismét változnak a szabályok, lesz hova lecsapni.
(Az írást teljes terjedelemben elolvashatja a 168 Óra hetilap legfrissebb számában.)
forrásom a http://www.168ora.hu/itthon/palinka-cefre-fozde-berfozde-szesz-alkohol-orban-104880.html
