Hordó vagy hordószónok?
„A rizling még mindig szépen, folyamatosan duruzsol a hordóban, fortélylopóval vettem mintát belőle, még nagyon édes, savai alig érződnek, a fajtajelleges kesernyés íz már megjelenőben van, és egylőre nagyon-nagyon tejszerű, krémes, az alkoholt egyáltalán nem éreztem benne. Nagyon örülök ennek a hosszú, csendes forrásnak, így a bor aromái jobban megmaradnak. A sárfehér-juhfark küvé forrása megállt, az három hete kapott egy csepp ként, de a tisztulása még nem kezdődött el. Valószínűleg nagyon finoman, de még ott is zajlik a forrás. Elképesztő illat mellett még ez is édes. A furmint zamatával ez a bor telitalálat lesz, de már ez a két komponensből álló küvé is nagyon finom. Egyelőre mindkét bor óriási ígéret, remélem, hogy nem rontok el semmit.
Úgy tűnik, az alkalmazott termesztési és feldolgozási technológia jól vizsgázik. Ilyenkor érdemes azon elgondolkozni, hogy miként lehetne továbblépni. Most csak apró dolgokat látok, pl. a higiénia további növelése (ezért vettem átlátszó slagokat), sokkal több mérés után pontos beavatkozások (azaz a kén minnél precízebb adagolása) és a még pontosabb zöldmunka (a szentmárton fürtök többszöri leválogatása). Nagyobb lépést jelenthet a szőlő-alapanyag érdekesebbé tétele.
Hogy mit értek ez alatt? A beccei szőlőm talaja agyagos barna erdőtalaj, alatta egy agyagréteg, és az alatt mészkő. Ebből a mészkő kevéssé dominál, a beccei boron nem érezni a krétás ízt - amit egyébként nem is igazán kedvelek. Nagyon telt ízű, de minden ásványosság nélküli borok készíthetők a Becce dűlő szőlőiből - amit nagyon szeretek, ha tisztességesen van elkészítve. Ezt a bort talán némi vulkáni talajtól származó minerális (Béres csepp) ízzel lehetne éredkesebbé tenni: ez adja a badacsonyi bor különlegességét is.”
