Libasült és új bor - Falusi Márton nap Ajkarendeken
Ajkarendek - Amíg a libasült készült, libazsíros kenyérrel csillapították éhségüket Ajkarendeken a Márton-napi rendezvény résztvevői.
A településrészen az idén másodszor szervezték meg a programot. A rendezést és a lebonyolítást a művelődési ház vezetője, Töltl János valamint az Ajkarendekért Egyesület tagjai vállalták.
Szokásos volt a munkamegosztás, az asszonyok az ételekért feleltek, a férfiak feladata pedig az volt, hogy minden felnőttet kiszolgáljanak forralt borral. A gyerekek citromos teát ihattak.
Mint Töltl János kérdésünkre elmondta, két libát vásároltak, amelyeket a településrész önkormányzati képviselője, dr. Nagy Zoltán vágott le. A szervezők több, mint száz résztvevőre számítottak, ezért beszereztek még néhány kiló húst.
A színházterem hátsó részét konyhának rendezték be, elől pedig a kézműves foglalkozáson készítettel befőttes üvegből lampionokat, papírból ludat. Hamarosan megérkezett a két tepsi sült alma. Az illat sokakat odacsalogatott.
Földi Nikolett és Hegedűs Anna is jóízűen falatozta az almát. A rendeki asszonyoktól a receptet is megtudtuk. Megmosott egész almát a tepsibe teszünk, öntünk bele egy deciliter bort és ugyanennyi vizet, majd a sütőben fél óráig 200 Celsius fokon sütjük. Kihűlés után fogyasztható.
|
A zsemlegombócot is ott helyben készítették és sütötték. Gutléberné Tóth Rita elmondta, a gombóchoz 12 darab száraz zsemlét használtak fel.
Vízben megáztatták azokat, hozzáadtak négy darab egész tojást, felaprított petrezselyemzöldet, apróra vágott, pirított hagymakockákat, sót, borsot, delikátot ízlés szerint, alaposan összedolgozták.
|
Evőkanálnyi darabokat vettek ki a tálból, gombócot formáltak a masszából, majd lelapították, és a forró olajba tették. Addig sütötték, amíg mindkét oldala piros lett. A legjobban mindenki a sült libát várta.
|
A főzést vállaló hölgyek sokat dolgoztak az elkészítésén, aki viszont kóstolta, mindenki azt mondta, kiválóan sikerült. A levágott állatot megtisztították, kiszedték a belsőségeket, többször megmosták, majd szárazra törölték.
Szegfűszeggel tűzdelt almával és hagymával töltötték meg. Tepsibe tették, ujjnyi vastagságban vizet öntöttek alá, leöntötték forró libazsírral, majd a sütőbe tették. A libasült két óra alatt készült el. Sütés közben időnként megforgatták, hogy minden oldala szép piros legyen, majd amikor már olyan puha lett, hogy könnyen bele tudták bökni a villát, kivették.
Készítettek libamájat, libazsírt. Az asszonyok otthon készült pogácsát és süteményt vittek, hogy addig se éhezzenek a vendégek, amíg kezdetét veszi a Márton napi lakoma.
A látogatók az ünnepi szokások eredetéről a helyi általános iskola napköziseinek és felső tagozatosainak a műsorában hallottak, majd mindenki sorba állt libáért, mert senki sem szeretne éhezni 2010-ben.
Időjóslás a későbbi hónapokra
Márton napjához időjóslás is fűződik. Ha Márton lúdja jégen áll, karácsonykor sárban botorkál, tartja a régi mondás. Ha jó kedvű Márton, kemény tél lesz, fogalmaztak máshol.
Gazdasági év zárása
November közepe a gazdasági év zárása is volt, ekkor jártak le a munkaszerződések. A gazdák a pásztorok munkáját ünnepi vacsorával köszönték meg, a mesterek is finom falatokkal köszöntek el a legényektől.
Libahús és bor mindenütt került az asztalra. A libákat ekkor már nem tömték, hanem levágták, valamint az új bor is ekkorra vált fogyaszthatóvá. Mint a régiek fogalmaztak, Márton az új bor bírája.
Úgy tartották, hogy aki Márton-napi libát fogyaszt, egész évben lesz mit ennie. Elődeink a jótékonysággal is összekötötték az advent előtti utolsó egyházi ünnepet. Ekkor adakoztak a rászorulóknak és a szegényeknek.
forrásom a http://naplo-online.hu/hetvege/20091113_libasult_ujbor_ajkarendek
