Nehezen érti meg Brüsszel, hogy a bor nem közönséges élelmiszer
Ha egy tejfeldolgozó falát több centiméter vastag fekete penészréteg borítja, akkor azt be kell zárni, egy tokaji pincét ugyanezért nem lehet - szemlélteti Horváth Csaba, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkára, miért is van bajban az uniós bürokrácia a borászattal. Az augusztusban életbe lépett új piaci szabályozásokkal az EU-s borpiaci reform egyelőre lezárult, de mint mondja, továbbra sem lesz könnyű megértetni Brüsszellel az ágazat különleges helyzetét.
- Idén augusztusban újabb uniós borpiaci előírások léptek életbe. Melyek ezek közül a legfontosabbak?
- Egyrészt a borok alkoholtartalmát ezentúl térfogatszázalékban kell nyilvántartani, ami azt jelenti, hogy a jelölésben, de különösen az elszámolásban át kell térni a magyar mustfokról az új rendszerre. Ez pusztán dokumentációs kérdés, de például a szőlő átvételénél nem fogja megkönnyíteni a gazdák helyzetét. A másik igen fontos változás az, hogy míg korábban két térfogatszázalékkal lehetett cukorhozzáadással növelni az alkoholtartalmat, az idei szürettől már csak 1,5-tel. További fél térfogatszázalékkal csak akkor, ha azt külön kérvényezzük az Uniótól. Szerencsére az idei évjárat kiváló, így erre nem lesz szükség.
Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a szőlőtermesztés északi határán fekszünk, vagyis lesznek még évek, amikor ez igen fontos lehet. A termelők megszokták a régi határértékeket, és ha nem tartják be az új szabályozást, könnyen hamisítókká válnak. Hiszen a hatályos jogszabályok nem tesznek különbséget a tiltott szerek használat és az engedélyezettek túladagolása között. Félő, hogy a hazánkban működő tízezer pincészet és az ötvenezer szőlőtermesztő közt lesz, aki akaratán kívül esik ebbe a hibába. A hamisítás pedig nem bocsánatos bűn.
- A borpiaci reform véget ért. Milyen uniós szabályok változásával kell még számolni?
- A régóta használt asztali, tájbor, minőségi bor kategóriák helyett az egész Unióban egységes rendszert vezetnek be: csak oltalom alatt álló eredetvédett, oltalom alatt álló földrajzi jelzésű és földrajzi jelzés nélküli borok lesznek.
Az ellenőrzött földrajzi jelzésű borok nyolcvanöt százalékban az adott körzetből származó termést tartalmazzák, oltalom alatt álló eredetvédett boroknál ez az arány száz százalék. Két évünk van az átállásra, de nem lesz könnyű meccs. Újra kell készíteni a nyilvántartásokat, a jelöléseket és természetesen a fogyasztókkal is meg kell értetni, ismertetni az új rendszert.
- Mintha a borászatot nehezen lehetne összeegyeztetni a bürokráciával...
- Egyetlen példa: ha egy tejfeldolgozó falán vastag fekete penészréteg van, azt bezáratják, egy tokaji pincénél meg éppen ez a természetes. Az ilyen kérdéseket valóban nehéz megértetni Brüsszellel. Elég csak arra a vitára gondolni, ami tavasszal zajlott a rozé borok közül. Közgazgdaságilag valóban érthetetlen miért kell különleges eljárással előállítani azt, amit sokkal egyszerűbben is meg lehetne oldani vörös és fehérbor összeöntésével.
Ugyanilyen harcok folytak akörül, hogy tüntessük fel, allergén tejfehérjét tartalmazhat a bor. A derítőanyagban valóban lehetnek ilyen anyagok, de ez a borban nem maradhat benne. Újabban az energiatartalom jelölése került szóba. Ez nem csak azért nevetséges, mert még azt sem kötelező feltüntetni a palackon, hogy édes-e vagy száraz, de azért is, mert itt nem egy receptúra szerint készülő élelmiszerről van szó, ahol előre és egységesen meg tudom állapítani ezt az értéket. Arról nem is beszélve, hogy ez még a palackozás után zajló folyamatok során is változhat.
Valójában már a "ként tartalmaz" jelölés sem igazán logikus, hiszen ez a borok 99 százalékára igaz. Valójában az az igazán feltüntetésre érdemes, marketingértékű üzenet, ha a borban nincs semmi kén. Ennyi erővel azt is előríhatnák, hogy minden palackon jelezzük: a bor alkoholt tartalmaz!
forrásom a http://www.napi.hu/default.asp?cCenter=article.asp&nID=422220&place=BOKSZ_1_cikk
