A jó borokért és a jó pálinkáért nem sajnáljuk a pénzt
Ilyenek a mangalicatermékek, a makói hagyma, a kecskeméti barackpálinka, vagy a rögös túró. A Kaposvári Egyetem marketing és kereskedelem tanszéke egy júliusban megjelenő szakkönyvben is publikál erről.
Éledezik az agrárium
ehéz szívvel hallhatják ezt a valaha földből élők: hazánk kitörési pontja a mezőgazdaság lehet. Somogy mint egykori agrármegye az egykori agrárországban kulcspozícióba kerülhet. Az „arany” rögök adottak.
A mezőgazdaság az 1963-1964-es évek szintjén teljesít napjainkban. Ez önmagában persze még nem baj, hiszen nem azt jelenti, hogy visszatértünk volna a lófogatos földművelődéshez vagy a korabeli zetorokhoz, a szocializmust vidám integetéssel építő traktoroslányokkal. Annyit jelent csak, hogy a nemzeti össztermék előállításából éppen annyiban veszi ki a részét az ágazat, mint tette ezt fél évszázaddal ezelőtt. A fénykor e tekintetben az 1988-as év volt, amikor a hatvanas év bázisához mérten 213 százalékon állt az agrárium. A rendszerváltás utáni idők szívszorító történetét nem részleteznénk, az elég közel van ahhoz, hogy élénken éljen az emlékeinkben. Ha másért nem, az üresen álló szarvasmarhatelepekről, leépült szövetkezetekről eszünkbe juthat, hiszen javarészüket felverte a gaz.
Az ágazatok GDR-termelése Somogyban„Magyarország felemelkedésének húzóágazata a mezőgazdaság”. Ezt vallja Róna Péter somogyi kötődésű közgazdász, a „miniszterelnök-jelöltek hetének” egyik főszereplője, aki minderről több fórumon, médiában is hitet tett. „Gazdasági stratégiánkat a rendszerváltáskor a tőkére és a multinacionális cégekre építettük, s nem használtuk ki, amiben jobbak vagyunk másoknál. A sok jó minőségű termőföld és a bőséges vízkészlet adta lehetőségeink kihasználásáról, amely a mezőgazdaság és az élelmiszeripar felfuttatásával lett volna realizálható.”
Ez a szemlélet jó táptalajra találhat, és lökést adhat a gazdaságnak Somogyban. A Kaposvári Egyetem 2,9 milliárd forintos fejlesztésének egyik sarokpontja éppen egy agrár- és élelmiszer-tudományi tudásközpont, ahonnan egészséges, márkázott termékek kerülhetnek majd a hazai és a külföldi piacokra. Az egyetem kétnapos gazdaságtudományi konferenciáján mindezt a fenntartható fejlődés szempontjaiból vizsgálták péntekig.
– A globalizáció gyökeresen átalakította a viszonyunkat az élelmiszerek piacához, és a fogyasztó magára lett hagyva ebben az átalakulásban – mondta kérdésünkre Lehota József professzor, a gödöllői Szent István Egyetem gazdaság- és társadalomtudományi karának tanára, Marketing Intézetének igazgatója. – Az agrárgazdaságunk mindeközben túlzott megfelelési kényszerrel csatlakozott az unióhoz, és olyan szabályozási rendszerbe került, amely globális, holott a lokális termékekhez lokális szabályozás kellene.
Bruttó hazai termék
Lehota József azt is elmondta, hogy felméréseik szerint a fogyasztók 35 százaléka kifejezetten nyitott a hazai termékek iránt. A bio- és ökotermékek korábban elszigetelt, szűk körben ismert piaca is szélesedik, és olyan különleges mozgalmak indulnak el, mint a slow-food, amiben benne van a globalizált világ gyorséttermeiben kapható éhségcsillapítók elleni tiltakozás is.
Szakály Zoltán, a Kaposvári Egyetem tanszékvezetője egyetemi docens, tudományos dékánhelyettes elmondta: a Hagyományok-Ízek-Régiók programot 98-ban indította a földművelésügyi tárca, kutatásukat az Agrármarketing Centrum rendelte.
A fogyasztói attitűdök jellegzetesek a hagyományos magyar élelmiszeripari termékek iránt – mondta Szakály Zoltán. – Közvetítenek egyfajta hazaigyártmány-tudatot, nem utánozhatók, kiváló az élvezeti értékük, kis gazdaságokhoz kötődnek, és nagy a bizalmi értékük. Ez lényeges a mesterséges adalékanyagot tartalmazó élelmiszerek korában.
Mint megtudtuk: A hungarikumok közé olyan kevésbé ismert termék is bekerülhettek, mint a mézes pálinka (Őrség), a csúcsos túró (Somogy) vagy a paprikás kalács (Kalocsa).
A fogyasztást marketingkommunikációval kell élénkíteni, figyelve a trendfordulóra: e prémiumtermékeknek a vásárlói között megjelentek a fiatalabb korosztályok is a korábban jellemző 45 fölötti rétegek mellett. Az értékesítés csatornái között a direkt-termelői kapcsolat és a hipermarketek „híres sarkai” lehetnek erőteljesek. E termékeknél kisebb az akcióérzékeny magyar lakosság árérzékenysége: a borokért, pálinkáért akár 20 százalék felárat is adnak a vásárlók – mondta Szakály Zoltán.
Szakály Zoltán hozzátette: a hungarikumok piaci erősödése a munkahelyteremtéssel és a vidéki népesség megtartásával is a fenntartható fejlődést szolgálhatja.
forrásom a http://www.sonline.hu/hirek/gazdasag/a-jo-borokert-es-a-jo-palinkaert-nem-sajnaljuk-a-penzt-224097
