Ezután következik be ugyanis az a paradigmaváltás, ami új technológiák és nézőpontok, egy új tudás bázisán (ami a talajvizsgálattól és a klónszelekciótól a hozamkorlátozáson, a pneumatikus présen és a temperálható tartályon át a satöbbi satöbbi satöbbiig vezet) minden eddiginél jobb alapanyaghoz, így minden eddiginél finomabb, a polgári életstílus részévé váló, rendkívül divatos és trendi borhoz vezet, legyen az reduktív fehér, nagy vörös vagy nem agyonoxidált tokaji (és amely fejlődés Európában mostanában, mintegy az újvilági boripar reakciójaként az egyedi, a dűlőre koncentráló terroirborokat nyomassa). Na szóval, a modern bornak emez boomja előtt rendezték az első Concours-t 1972-ben Budapesten (ld Borigo 2008 június és augusztus), melynek semmi köze a mostani Concours-okhoz, (melyről Valenciából egyenes adásban fogunk közvetíteni). Magyarországot ugyanis, mely a nagy háború második menete előtt, a régi borparadigma idején még a világ harmadik borhatalma volt (Hugh Johnson), a hetvenes évek elején ismét korrekt borországként tartották számon. Ugye Trianon a borvidékek harmadát vitte el, nagyobb részük, úgy 215 ezer hektár maradt az amputált Magyarország területén, télleg csak az érdekesség kedvéért: Horváth Csaba, a HNT főtitkárának szíves közlése szerint ma hivatalosan 83 ezer hektárunk van, amiből hadra fogható úgy 78 ezer hektár. Na szal a háború után a bolsik súlyosan borellenes politikát folytattak, az ágazat részben szétesett, deprimálódott, a termelés gazdaságtalanná és jellemzően alacsony színvonalúvá züllött, borhiány lépett fel, terjedtek a műborok. Gondolj bele, wazze, hogy ’56-ig kábé 50 ezer hektár pusztult ki, ezt a hanyatlást megállítandó hatalmas szőlőrekonstrukció zajlott le a II. ötéves tervidőszakban, a golden sixties első felében. Jóllehet ma szinte csak negatív véleményeket hallani a rendszerváltás előtti kombinátos borászatról, a hatvanas-hetvenes évek fordulóján a sikeres rekonstrukció jelentős presztízst kölcsönözött az országnak. A világ ekkor úgy tekintett ránk, mint olyan borországra, mely nemcsak lepukkant borpiacát képes sikeresen megreformálni, de létrehozza a világ első önálló kertészeti egyetemét is. És mert ez a rekonstrukció beleillett az akkori globális kontextusba. A második világháborút követően ugyanis világszerte a tömegtermelés paradigmája uralkodott, a nagy borászati szemléleti és technológiai paradigmaváltás éppen ekkortájt, a hetvenes években indul el majd Itáliából, hogy kialakítsa a mai modern bort. A hatvanas évekbeli magyar rekonstrukció tehát nagyjából szinkronban van a korral, vitatható vonásaival együtt hihetetlenül nagy teljesítményt jelent, az akkori kiváló magyar szakemberek rendbe rakják az ágazatot, megjavítják a belső ellátást és az exportot. Kereken 5 millió az akkori produkció, amiből kábé 1 millió megy keleti exportra. És nagy üzlet volt ez, mert borért olajat (is) kaptunk a nagy testvértől. Más kérdés persze, hogy a rekonstrukció során alakul ki a mennyiségi paradigmának az az infrastruktúrája (a sokszor a szoknyákra lecsúszó szőlők, a széles soros telepítés, a korszerűtlen fajtaszerkezet, a vasbeton uralma és az ekkor kialakított borkombinátok, melyeknek a keleti piacra kellett ontaniuk az egyszerű és/vagy hamis borokat), mely hazánkat végül is letörli a bor világtérképéről. A hetvenes évek törésvonal a globális borpiacon a mennyiségi és a minőségi paradigma között és a magyar borkultúra fejlődésében is, mert innen már nem tudunk lépést tartani a borpiacnak azzal a fent vázolt fejlődésével, ami napnyugaton és az újvilágban lezajlik. A’72-es pesti bor-világverseny győzteseinek listája tartalmaz pár érdekességet és tükrözi valamennyire ezt a bizonyos borforradalom előtti állapotot. Nézzünk néhány nagy aranyast és aranyost (87 illetve 134 érem). A fehér boroknál abszolúte taroltak az édes borok, az összes nagy aranyat különféle édesek vitték el, aszúk, auslese-k, BA-k és TBA-k. A honi borászatok közül a poétikus nevű Borgazdaságok Export Vállalata került a 3. helyre a (német) eppelsheimi Zimmer ’66-os TBA-ja és az (osztrák) podersdorfi Lang TBA olaszrizlingje mögött, egy ’64-es 5 puttonyossal. A 4-8. helyeken az SZBKI borai sorakoznak, ’47-es 5 puttonyostól ’64-es aszúeszenciáig. A 9. helyen látjuk a tokaji kombinátot, aztán rengeteg német és osztrák, sok román és bolgár bor jön. A 49. helyen jön az első újvilági bor, a (dél-afrikai) Nederburg Edelkur. Az első francia az vouvray-i Huet egy ’47-es Le Haut-Lieu-je. A legtöbb arany a (nyugat)-németeké, latin bort elvétve találni a legjobbak közt. A 93. még mindig aranyat érő helyen a páhi Ifjú Gárda TSz Rajnai Rizlingje, a 102. helyen az (olasz) Bolla egy Soavé-ja, új-zélandit a 196. helyen látunk (Montana: Lexia Special 1971), pár jugoszláv, sőt, kelet-német bor is van, a latinok és az újvilágiak a vége felé sorjáznak, iráni és japán bor is kapható, nagyon gyengén, sereghajtóként szerepelnek a szovjet borok. Rozé nagy aranyat nem nyer, a három aranyat egy Tavel vezeti (Domaine de la Genestiere), őt két argentin követi, érdekes az arab borok nagy száma. A vörös listát is egy algíri bor vezeti (Coteaux du Zaccar, Cereovins, 1970), itt az élbolyt argentin és chilei borok alkotják, érdekes a perui borok jelenléte is és az újvilágiaké, ezek alkotják a nagy aranycsapatot. És a mindenhol feltűnő arab, főleg algíri borok. Magyar vörös csak az 51. helyen jön, egy Bikavér 1968 (Eger-Gyöngyösvidéki Pincegazdaság), az argentin borok tengerét bolgár és spanyol borok követik, a franciák és az olaszok a vége felé sorakoznak, a szovjet borok itt is fájóan szerényen szerepelnek, pedig az oroszok annyi mintát küldtek, mint az oroszok. Az első gyöngyöző bor egy búr bor lett, egy ’71-es Paarl (Koop Wijnbouwers). Az első pezsgő egy olasz holmi (Equipe 5, 1968, Equipe Spumanti), a 3. helyen a nederburgiak egy brut-je, mi 6. lettünk az örök Hungaria Extra Dry-jal, e kategóriában még egy-két keletnémet palacknak is termett babér, a szovjetek ismét sereghajtók. A „különleges és jellegzetes” borok kategóriáját egy ’66-os ausztrál shiraz nyerte (Loxton Winery), valszeg édes volt, itt amúgy taroltak a sherryk és a portóik, pár édes görög, két szamorodni, sereghajtó szovjetek. A versenyt egyébként úgy tűnik, sikerült távol tartani a politikától. A szakmaiság, megfejelve a vakkóstoló szükségképp demokratikus titkos szavazásával a béke és normalitás szigetévé avatta a versenyt, ahol a dél-afrikai vagy izraeli versenyző simán leverhette a nagy testvért. Nem üres szólam, hogy ott és akkor a tényleges kooperációról szólt minden, sőt, félve mondjuk, a szakmaiság mellett a barátságról is. Hibátlan fénykép volt, hangsúlyozza Tompa Béla professzor, aki akkor a MÉM osztályvezetőjeként a verseny titkári teendőit látta el. Fénykép, amennyiben egy kvázi történelmi pillanatot, egy keresztmetszeti képet rögzített, melyről tudod, hogy igaz és tudod, hogy a következő pillanatban meg fog változni.A hetvenes évek borairól
bor, pince, borászat, szőlő, pálinka, párlat, hírek .. e-mail: tester@fw.hu
2009.01.21. 09:23
Régebben is volt bor... :-)
Címkék: statisztika bor borverseny borász
Stevie Kraft kollégám remek londoni dolgozatához szeretnék hozzáfűzni egy-két megjegyzést. Az első Concours Mondial tanulmányozgatása kapcsán volt szerencsém bepillantást nyerhetni a hetvenes évek elejének borvilágába, amit tanult kollégám nagyon helyesen a bor forradalma előtti pillanatnak nevezett.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://borhirek.blog.hu/api/trackback/id/tr25892661
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.