Előfordul, hogy egy tapasztalt borbíró is rácsodálkozik egy palackra vagy annak nevére. Az alig egyéves borkészítő társaság ráadásul olyan közel dolgozik Podmaniczky Szilárdhoz, a zóna borbírójához, hogy alighanem kapunk még kóstolót onnan.
z Ikon pincészetről eleddig semmit nem hallottam. De hát azért indultunk erre a borkalandtúrára, hogy felfedezzünk bizonyos dolgokat, azt meg csak úgy lehet, hogy előtte nem tudtunk róluk.
Az Ikon pincészet meglepő név a hazai borpalettán, már csak azért is, mert nehezen képzelhető, hogy bizonyos Ikon Laci bácsi borairól lenne szó.
Ezt a bort úgy kóstoltam, hogy nem olvastam el hozzá a címke apró betűs vonatkozó részeit, de az első korty után egyből ráfordultam. Ugyanis az Ikon 2007-es chardonnay-ja megtévesztésig hasonló ízű, mint a Konyári pincészet 2007-es chardonnay-ja.
Az apró betűk mindent lelepleznek. Balatonlelle határában néhány borszerető embernek köszönhetően jött létre az Ikon pincészet 2007-ben, melynek egyik megalkotója Konyári János borász, s a borok készítéséhez az ő szakértelme adja a biztos alapot.
Az ízlelőbimbók ezúttal nem lőttek mellé, a két különböző palackozású bor között csupán 0,5-nyi alkoholfok a különbség. Én meg nem álltam neki méricskélni.
Amíg a testápolóknál a kettő az egyben járja, addig ennél a bornál az egy a kettőben. Mindezt persze nem vettem volna észre, ha nem szeretném ezt a bort, mondhatni, az egyik leggyümölcsösebb chardonnay, amit valaha ittam, vagy ahogy nagyapa mondaná, mióta a szöme kihasadt. Mindez azzal a tanulsággal is szolgált, hogy rossz borokat nem lehet összehasonlítani.
Ez a bor kiváló kísérője malacsülteknek, de én akkor is szívesen iszom belőle, ha nem vagyok éhes, pusztán az íze miatt. Ahogy öregszem, egyre jobban kedvelem a friss, fiatalosan pezsgő borokat, ami egyben azt is jelenti, ha ez így halad tovább, öreg koromban nem fogom megvárni, míg a szőlő hordókba kerül.
Ehhez a borhoz tulajdonképpen bármilyen olvasmány illik, sőt hosszú szerződéseket is képesek leszünk elolvasni mellette, én most mégis egy különös „képes könyvet” ajánlanék, Milorad Krstic: The Anatomische Theater, amelyben megrajzolta a 20. század történetét.
forrásom a http://zona.hu/article/1064/a-leggyumolcsosebb-chardonnay-szerzodesek-melle.html
