Mennyi bort isznak a magyarok?
A magyar fogyasztó egyre nehezebben tudja megkülönböztetni a borokat.
A Varga Pincészet megfigyelései szerint: 1980-as 34,8 litert követően évekig csökkent az egy főre jutó magyar borfogyasztás, amelynek mélypontját az 1988-as 20,8 liter adta. A 21. század első hét évének eredményei viszont azt mutatják, hogy ismét „divat” a borfogyasztás, amely évjárattól függően 28-35 liter között mozog. Ugyanakkor egyre kevésbé tudjuk, milyen borokat iszunk pontosan.
Ennek egyi oka, hogy a magyar szabályozás sokkal következetesebb volt korábban a jelenlegi Eu-szabályozásnál a tekintetben, hogy mit is kell feltüntetni a borcimkéken. Az évi tízmillió palack bort termelő Varga Pincészet szerint:az uniós bortörvény az édesség kérdését nagyvonalúan kezeli. Eszerint ugyanis, a borkedvelő vásárlónak a palackról nem kell tudnia, hogy édes, száraz vagy félszáraz bort vásárol. A törvény ezzel persze sokkal inkább kereskedelmi, mint fogyasztói érdekeket szolgál.
Varga Péter, a Varga Pincészet vezetője elmondta, hogy bár nem kötelező, mi magyarok még feltüntetjük az édességi megjelöléseket, Nyugat-Európában azonban a címkéből nem derül ki az édességi fokozat, bár a boroknak ott is csak kisebbik része száraz.
A régi rómaiak óta hagyomány feltüntetni a palackon, hogy abban vörös vagy fehér bor van-e. Persze a római korban még amforákban tárolták a nemes nedűt, ezért szükséges volt a megkülönböztetést szolgáló felirat, ma viszont a jórészt átlátszó üvegpalackok miatt nem szükséges, de a borkereskedelemre vonatkozó szabályok szerint, még mindig kötelező. Kevésbé következetesen rendelkezik az uniós bortörvény az édesség kérdéséről. Eszerint ugyanis, a borkedvelő vásárlónak a palackról nem kell tudnia, hogy édes, száraz vagy félszáraz bort vásárol. A törvény ezzel persze sokkal inkább kereskedelmi, mint fogyasztói érdekeket szolgál. Varga Péter, a Varga Pincészet vezetője elmondta, hogy bár nem kötelező, mi magyarok még feltüntetjük az édességi megjelöléseket, Nyugat-Európában azonban a címkéből nem derül ki az édességi fokozat, bár a boroknak ott is csak kisebbik része száraz.
Borjogi szempontból két évvel megelőztük az uniós csatlakozás időpontját, ennek köszönhetően változtak a megjelölések a palackok címkéin. Varga Péter, a Varga Pincészet vezetője ezzel kapcsolatban kiemelte, a minőségi boroknál már nem kötelező feltüntetni a palackozás dátumát, helyette felkerült az etikettre a LOT szám, amely alapján az ellenőrző hatóság beazonosíthatja a palackot, számukra ebből a kódból derül ki, hogy mikor történt a palackozás. Nem kötelező azonban feltüntetni a palackozó nevét, itt elég annak kódszáma. Nem kell feltüntetni az édességi fokozatot sem. A balatoni borász egy francia bortermelőtől idézett, aki szerint a borfogyasztónak jogában áll hogy ne tudjon mindent a borról és így száraz borivó öntudattal ihassa kedvenc édes borát.
Ugyanakkor továbbra is kötelező feltüntetni a származási helyet, a fajtát, az évjáratot, az alkohol fokot és a Magyar Szabvány jelet. Szükséges még az OBI szám, amely az Országos Borminősítő Intézet vizsgálatát igazolja és megmutatja, hogy mely tételből származik a bor.
Varga Péter rámutatott, az Európai Unió szabályozásai kevésbé szolgálják a fogyasztó érdekét, mint a megszüntetett magyar rendelkezések. Hozzátette, a fogyasztók az etiketten lévő információkat csak részben értik és nehezen alkalmazkodnak a változásokhoz. Nehezen igazodnak ki például a borok kategóriái között, vannak akik a minőségi vannak akik a tájborokat tartják többre, az asztali borról pedig általában úgy gondolják, hogy gyenge minőséget képvisel, pedig egyes országokban, például Ausztriában és Olaszországban a legdrágább borok között is nagyon sok az asztali bor.
A szakember elmondta azt is, az uniós borreform miatt, 2011-től új klasszifikációs rend lesz, megszűnik az asztali-, táj- valamint a minőségi bor besorolás. A tervek szerint, megkülönböztetnek majd eredetjelzésű és földrajzi jelzésű borokat, illetve földrajzi jelzés nélküli bort. Az eredet és földrajzi jelzésű kategóriákban szerepeltetni kell majd a címkén a bor illetve szőlő fajtát, a földrajzi származási helyet és az évjáratot. A különbség a két kategória között abban áll, hogy az eredetjelzésű bor kategóriát csak azok a borok érhetik el, amelyek az adott földrajzi területre és csak arra a terültre jellemző különleges minőségi paramétereket igazolni tudják. Ez a kategória egyértelműen megfelel a mai védett eredetű kategóriának. A földrajzi jelzés nélküli boroknál a korábbi gyakorlattal ellentétesen feltüntethető lesz majd szőlő vagy borfajta illetve évjárat.
forrásom: Éskovács Péter <dr.dream.com@gmail.com>,
