Jégbor - Tavaszi Borfesztivál / part two
Másodsorban, az előző napi kadarkáktól kissé csömörödve, megtörtént a fehérborra történő átállás. Volt ezerjó, zefír, még ezerfürtű is. No meg alaposan el kell valakit küldenünk az anyjába. Meg is tesszük alább.
Savasnak találtuk azt a száraz furmintot, amit 2004-ben készített Szerencsen a Hegyalja Kincse fantázianevű brigád. Világos, egy furmint legyen tüzes, meg savas egyaránt, ám ebből itt csak az utóbbi teljesült. Meg is lepődtünk ezen, mert egészen izgalmas borra vágyva kóstoltunk bele a lőrébe, lévén, hogy már négy éves, biztosan olajos lesz, meg Tokajhoz elég közel van Szerencs, és hasonlók. Hát nem.
Sokkal jobb murinak bizonyult Dúzsi Tamás tavalyi Fürtikéjét küldeni magunkba. Igen kellemes illatú ezerfürtű nevű szőlőből csinálják ezt a bort. Régi magyar fajtáról van szó, feledésbe merült már. A sok hülye pedig másfajta borokba töltötte bele az ezerfürtű mustját. Egészen könnyű bort készítettek belőle Dúzsiék, halvány zöldes-sárgás, és nagyon-nagyon friss. Még kis szénsavassága is van. Szeretjük. 
Mentünk tovább a hungarikum vonalon, így jutottunk el a zefírig. Egész pontosan Vaszary és Pannonhalma. Nos, a királylányka meg a hárslevelű egyaránt zorall szőlőfajták. A XX. század közepén keresztezték őket, és így lett a zefír. Az vele a probléma, hogy nem terjedt el. Pedig kellett volna. Különleges bora van. Azt írták róla valahol, hogy intenzíven muskotályos, feketeribiszke illatú, finom zamatú, lágy karakterű. Nos, ezt nem tudjuk alátámasztani, lévén, hogy - amint azt már önök is tudják - borzalmasan hideg volt, szóval illatokat egyáltalában nem éreztünk. Ami biztos, az, hogy játékos darab a zefír, meg, hogy szerintünk rengeteget meg lehet belőle inni. Tudják, vannak azok a borok, amiket lehet úgy borítani az arcba, ahogy jólesik, és itatják magukat, meg minden. Nos, a zefír is olyan.
Villányból hozta Budapestre az Ősi család a 2003-as barikolt chardonnay-ját. A honlapjuk szerint nincs is ilyen boruk amúgy. Mindegy, szeretünk barrikolt fehérborokkal játszani. Ritkán van rá lehetőségünk, szóval kihasználjuk, ha mehet a dolog. Nos, a chardonnay elegáns dolog, azt beszélik. Barrikkal meg lehet mindezt űberelni. Igyanak belőle, sokat.
Erős bor a Font pincészet 2006-os Ezerjó selectionja. Jellemző a fajtára, hogy hamar be lehet tőle rúgni. Különben ez is magyar típus. Ennek örülünk, hiszen ilyet nem tudnak Franciaországban, Ausztráliában, és Chilében sem. Ilyeneket kell gyártani. Kicsit fanyar, de zamatos. Újabb jó választás.
De most aztán elég volt jóból. Ideje szemöldököt ráncolni, és hangosan szitkozódni. A fesztiválon lehetett mandulabort kapni. Olyat nem ittunk. De ugyanott adtak epreset is. Hát, szívből kívánjuk mindenkinek, aki részt vett annak az elkészítésében, hogy szarja össze magát csúcsforgalomban a négyeshatos villamoson. Innen üzenjük halkan, hogy attól, hogy egy szar borba Toitoi illatú szutyokszörpöt teszünk, nem lesz jobb, és pláne nem lesz epres. Felháborító. A kiöntés után a poharat percekig kellett sikálnunk, hogy eltűnjön belőle a bűz. Ez nagyobb kibaszás, mint hashajtót tenni egy esküvői tortába. Nehogy vegyenek olyat! Inkább próbálkozzanak zefírekkel, ezerfürtűekkel, és bártan vásároljanak ezerjót, vagy kövidinkát is.
forrásom a http://genyatrade.blogter.hu/?post_id=257703
