Nemes borok laborból
„Egyes génszakaszok módosításával állítják majd be egy-egy borfajta egyéni zamatát.”
Nagy öröm, hogy mostanság a magyar tájak nemes borai egyre jobbak, nem egy közülük igazán kiváló. Bízvást vetélkedhetnek ízben, zamatban, szépségben a kétségtelenül igen divatos -- bár inkább reklámerejükkel, mint kizárólag minőségük fensőbbségével taroló – kaliforniai, chilei vagy dél-afrikai származékokkal. Egyes nevezetes vidékeink talaja, tájolása, mikroklímája, és persze főként a magyar szőlészek-borászok szaktudása emelte ismét magasba a korábbi tömegtermeléssel lehanyatlott borkultúránkat.
Hanem meglehet, rövidesen új világ köszönt be a borkészítésben is. December közepén megjelent egy cikk egy neves tudományos lapban, és ez nem kevesebbről szól, mint hogy olasz tudósok megfejtették az egyik elterjedt fajta, a pinot noir teljes génkészletét. Nyitva tehát az út, hogy géntechnológiai módszerekkel lehessen módosítani a növény tulajdonságait, sőt akár teljesen új fajtákat is elő lehessen állítani mesterséges úton. Talán nem is távoli jövőben laboratóriumokban, egyes génszakaszok módosításával állítják majd be egy-egy borfajta egyéni zamatát, a szánkban maradó jellegzetes ízét, a csillogó színeket.
Meghökkentő és némileg tán felkavaró is e hír, ám ne feledjük az előnyöket sem. A szőlő sok kártevője reszkethet, mert ellenálló növényeket lehet géntechnológiával „készíteni”. A környezet terhelése csökkenhet ezáltal, hiszen sokkal kevesebb (vagy akár semennyi) kémiai szerre lenne szükség, hogy szőleink ellenálljanak a különféle kártevőknek. Minden szőlősgazda (még az is, akinek csak néhány négyszögölön terem pár tucatnyi tőkéje) jól tudja, elég egy nyári zápor, már kaphatjuk is elő a permetszereket, és nyomás a földekre.
Védekezni pedig állandóan kell, hiszen amikor a 19. század hetvenes éveiben Amerikából behurcolták hozzánk is a filoxérát, alig egy-két évtized alatt a magyar szőlőültetvények csaknem kétharmada pusztult el. Kellett akkor egy Teleki Zsigmond, hogy évek kitartó munkájával, kísérletezésével ellenálló fajtákat hozzon létre, ám tökéletes védelem ma sincs a kártevők ellen.
A bornál kevésbé nemes ital a sör (elnézést a sörisszáktól, de hát én borkedvelő vagyok), ám a habzó italt szeretőket is gondok kerülgethetik. Az Egyesült Államokban máris sörhiány kezd fellépni, mert kevés termett az egyik fontos alapanyagból, a komlóból. Az elmúlt évtizedben az USA-ban csaknem megfeleződött a komlótermés, és persze ezáltal az árak is jól megugrottak, egyes helyeken már az ötszörösére is.
Alapos csapás a sörfőzdéknek, főleg a kisebbeknek, meg persze a fogyasztóknak, hiszen végső soron nekik kell megfizetniük. Sőt, most már a másik alapanyag, az árpa mennyisége is kezd csökkenni. Az ok nagyon egyszerű: felszökött a kereslet a bio-üzemanyagok iránt, és a gazdák jó üzleti érzékkel áttérnek a rendkívül jövedelmezővé vált kukoricatermesztésre. Ha se bor, se sör, marad a víz. Elég kedvetlen kilátás sokak számára.
forrásom a metro.hu
