|
Szeretteimtől karácsonyi-új évi figyelmességként kaptam egy butella finom bort. A karcsú üvegről a hitelesség száraz pecsétjeként üveggyári öntéssel a napkorong címerképéből köszön rám a felirat: California Wine. A 2005-ös évjárathoz tartozó Lady Quen fehér bort – White Wine – nem bizonyos, hogy a személyi irataim tanúsága szerint nekem palackozták ugyan, de mikor megkóstoltam, némi nőiességet felfedezhettem magamban: nagyon is ízlett.
A kaliforniai White Wine valamelyik interkontinentális nagyáruházlánchoz tartozó üzletből került hozzánk, de, kivételesen nem valamiféle sznobizmus üvegbe öntött hírnökeként, hanem ünnepi emlékeztetőként arra, hogy Zoltán fiunk és Anikó menyünk valahol az Óperencián túl karácsonykor és új év alkalmával efféle itókát kortyol. Fél évtizednél hosszabb ideig éltek a napfény Kaliforniájában – Sunny California -, ahonnan már egy másik félévtizede a Texas állambéli Houstonba keveredtek, de még mindig visszavágynak oda - és természetesen haza, Erdélybe, s ha tehetik át-átruccannak, ahogy a szülőfalumbéli Bod Péter uram a glóbusunk kontinenseit bemutató térképén nevezte, a Csendes Tenger partjára. A gyerekek, bánatunkra erre a karácsonyra-új esztendőre nem látogattak haza, mint a tavaly, pihenőszabadságukat valahol Kanadában, a Calgary fölötti hegyekben töltik, s a maradék időt a jövő nyárra tartalékolják, amikor érettségi találkozó végett repülnek haza a Háromszéki havasok és a Hargita aljára.
Az ajándék butella White Wine arra is utal, hogy amíg Kaliforniában, San Francisco mellett éltek, viszonylag gyakran el-ellátogattak a Szilikon völgyébe, s fűszeres nyelvi zamattal meséltek az ottani borokról, s az ezeket meghonosító atyamesterről, a magyar Haraszthy Ágostonról, aki Tokaj szőlővesszejét is áttelepítette a Csendes Tenger partjára, akkora és olyan sikerrel, hogy 160 év múltán is élő kultusza - úgy tudom, hogy szobra is – van. Amerikás szeretteink a kalandos, egyesek által kalandornak is tartott Haraszthyt nagy empátiával sorolták-sorolják a tudományokban, a természet átalakításában világra szólót alkotó nagy magyarok közé. Büszkék arra, hogy a Stanford Egyetemen a Pólya Halle, azaz Pólya György nevét megörökítő előadótermes épületegyüttesbe járhattak, ott és oda, ahová Teller Edét hívei még nagyon idős korában is szívesen látták egy-egy teltcsarnokos előadásra. És, hozzátartozóink természetesen nem (csak) borkóstolás végett jártak Silicon Valley-be, hanem a tudományos alkotás, a kreativitás világhírű fészkét is keresték, amelynek a megteremtésében a magyar és magyar származású tudósok a magyarság számához mérvést, de mindettől függetlenül is valami elképesztő arányban és a tudományok történetében is kiemelkedő mértékben vettek részt.
A Magyarok III. Világkongresszusára (1993) az erre illetékesek 1992-ben egy vaskos életrajzi lexikont is megjelentettek Magyarok a természettudomány és a technika történetében címen, amely amellett, hogy hozzájárul a tudományok műveléséhez a gyakran lebecsült és megtépázott nemzeti öntudatunkat is kedvező szintre emeli – illetve emelné -, ha erre az oktatás és nevelés illetékesei jobban figyelnének. A téma amerikai vonatkozásait Marx György, az Eötvös Lóránd Egyetem Atomfizika Tanszékének vezetője, egy, az interneten is olvasható ragyogó esszében „járja körbe”. Írása bevezetőjében Isaac Asimov kedvesen elfogult és jó humorra valló véleményét idézi:
Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a Földön: emberek és magyarok.
- Enrico Fermi kiemelkedő tehetség volt – mondja Asimov a Nobel-díjas Francis Crick-et idézve - , akit a magfizikán kívül sok más is érdekelt. Arról is nevezetes volt, hogy híres kérdéseket tett föl. Például ezt:
„ Az Univerzum hatalmas kiterjedésű, csillagok milliárdjai vannak benne, közülük sok hasonló a mi Napunkhoz. Számos csillag körül bolygók is keringenek. E bolygó számottevő hányadának felszínén folyékony víz és gáznemű légkör létezhet. A csillagokból áradó fény szerves vegyületek szintézisét indíthatta meg rajtuk, ezáltal az óceán híg, meleg levessé alakulhatott. A szénvegyületek egymáshoz kapcsolódva önreprodukáló struktúrákat hoztak létre. A legegyszerűbb élőlények szaporodnak, természetes kiválogatódás folytán fejlődnek, egyre komplexebbé válna, végül is aktí1v gondolkodó lények alakulnak ki. Civilizáció, tudomány, technika bontakozik ki. Új és friss világokra vágyva elutaznak a szomszédos bolygókra, később a közeli csillagok bolygóira. Így szétterjednek az egész Galaktikában. Ilyen magasan fejlett tehetséges népek aligha hagyhatják figyelmen kívül ezt a csodaszép bolygót, a Földet. – És ekkor Fermi elérkezett a lényeges kérdéshez:
- Ha mindez így igaz, akkor hol vannak ők?
- Szilárd Leónak jó humorérzéke volt, így válaszolta meg Fermi retorikáját:
- Itt vannak közöttünk, de magyaroknak mondják magukat.”
Szóval a Szilikon-völgye és a karácsonyi kaliforniai ajándékbor, a Wine White Erdélyben! – Ezek szerint mégiscsak megy a világ valamerre, ha nem is mindig előre. Olvasom, hogy Magyarországon most érdemes telket venni Etyeken, a Zsámbéki medencében, ahol a Talentis Program keretében megvalósul Kelet-Európa első Szilicium-völgye. Az idetervezett kulturális és tudományos központ óriási hazai és európai beruházások révén gyökeresen átalakítja a Zsámbéki-medencét, és mintegy tíz kilométer sugarú körben létrehozza 13 település helyén a jövő városát. A lazán összekapcsolódó, várossá szervezett területen majd 150 ezer ember dolgozik a12 milliárd euro értékű projektek nyomán megvalósuló kertvárosban.
Most, új év előtt azon tűnődöm, hogy a Magyar Szilicium-völgyben milyen borral koccintanak majd, vissza származik-e a Haraszthy Ágoston szőlővesszejéből eredő nedű a Kárpát-medencébe, hogy itt magyar önbizalmunkat erősítse, hevítse?
Én észlelek valami bíztatót erre, mert Zoltán fiam internetes naplóbejegyzésében olvasom a következőket, miközben látom a Houstonban készült fotót is a butelláról, mellette a kóstoló kiskanállal:
A Wine & Spirits nevű amerikai borász lap friss számába a sarki önkiszolgálóban (amelyik kb. tíz sarokkal odébb van) botlottam bele , a címlap ugyanis egy ismerősnek tűnő formájú és színű üveget ábrázolt. A lap szerint a Royal Tokaji Wine Company 1999-es Tokaji Essenciája valóban a “borok királya és a királyok bora”, ugyanis 100 pontot adtak neki. A lehetséges százból. A lap történetében ez az első alkalom, hogy egy bor száz pontot kap. A “2007 száz legjobb bora” listán sok 91-es, 92-es és 93-as bor szerepel, kerül egy néhány 95-ös és 96-os is, de az azon felüli számok nagyon ritkák. A legjobb Bordeaux-i vörös, a 2004-es St-Emilion 1er Grand Cru Classé például 98 pontot kap, de ez az egyedüli 98 pontos üveg a listán.A maximális pontszámon túl érdemes idézni a Wine & Spirits szövegét is:
"Mikor kaphat egy bor 100 pontot? Amikor az egész borkóstoló panel szóhoz sem jut a kóstolás után, és keresi a szavakat, hogy leírjon egy bort, amelyik, úgy tűnik, a lehetetlen határát súrolja. Elég, ha annyit mondok, hogy az illata teljes virágzásban levő narancsfák illatához hasonlít? Hogy valóban úgy tűnik, mintha a szatén simasága lenne benne - olyan simán folyik le a torkodon, hogy még hivatásos borkóstolók sem tudják sokáig nem lenyelni? Az ízek fűszerre, füstre, virágokra és trópusi gyümölcsökre emlékeztetnek, de, akárcsak a szaténszöveté, e bor szövése olyan sűrű és sima, hogy lehetetlen szálakra bontani az ízét. Annyira édes és ugyanakkor annyira savas, hogy szinte fáj, de valahogy kellemesen fáj. Úgy tűnik, semmi nem hiányzik belőle, és semmi nem tehetné jobbá. Végül is ez a tökéletesség meghatározása - innen a maximális pontszám. És 2.9 %-os alkoholtartalmával, hatalmas cukortartalmával (600g/liter), meg 18g-os savasságával mindannyiunkat túl fog élni. Elképesztő.”
A tökéletesség örök tökéletlensége persze az, hogy nem adják olcsón, és csak kiskanállal osztogatják (a szó szoros értelmében - lásd a képet). Egy üveg Tokaji Essencia 500 dollárba kerül.
A Tokaji értékét szemléltetendő mondom, hogy csíki barátom, Borbély László Kaliforniában járt, s vendégeskedéséről a Hargita Népében számolt be.
Az Egyesült Államokban az egy személyre számított GDP évi 36 000 dollár, nálunk 5900, Magyarországon 7800.
Kaliforniában évi 30 000 dollár az átlagkereset, 8 dollár a mexikói vendégmunkásokat megillető legkisebb órabér. Hogy mire jó ez a pénz? 5-6 dollárból kiadósan lehet ebédelni, 3 dollár a kilós Grill csirke, ugyanennyi egy üveg bor(nem a drágábbak közül való, láttam óbort 99 dollárért), fél dollár a másfél kilós Los Angeles Times napilap, 7,49 dollár a többször emlegetett Time Almanac. Egy gallon benzint (egy gallon =3,7 liter) 1,45 dollárért mértek, ami 13 ezer lejnek felel meg literenként.(...) egy belépőjegy az akváriumba, a templomi látványshow-ra egyaránt 30 dollárba került.
forrrásom a www.gondola.hu
