Borszentelés Karácsony harmadnapján |
Bámulatos, hogy a kreatív borfogyasztók mi mindent ki nem találtak, hogy büszkén hódolhassanak kedvtelésüknek. Csak nem ezért szenteltették meg a bort?
Szent János emléknapját (december 27.) a 18. századig Karácsony harmadnapjaként ünnepelték. A kertészeknek és főleg a borászoknak azonban nem emiatt volt különösen fontos ez a nap. János napján a magyarországi szőlősgazdáknak kötelességük volt borukat a templomba vinni és megszenteltetni.
Egy palacknyi kóstolót helyeztek el az oltáron, ami csak úgy roskadozott a kisebb-nagyobb palackoktól. A papi szertartás végeztével a gazdák az áldott borból minden hordóba egy-egy cseppet töltöttek, hogy az ne romoljon meg. A Jánosok pedig szőlőhegyi mulatságra, pinceszerre hívták meg rokonaikat, barátaikat, köszöntőiket.
Pogány szokás
A borszentelés hagyománya egyesek szerint a pogány időkből ered. A hitetlen germánok a téli napfordulókor áldozatot mutattak be, amelyet borivás követett. Ez a szertartás annyira népszerű volt, hogy a keresztény egyház sem tudta leszoktatni a megkeresztelkedőket az italozásról, ezért inkább arra ösztönözték új híveiket, hogy ne a pogány istenek, hanem a szentek emlékezetére igyanak. A "mire" kérdésnél mindig népszerűbb volt a "mit" és legfőképp a "mennyit"...
Az utolsó pohár
A János-napi borszentelés és borivás Magyarországon már a 15. században is ismert volt: az 1499-es pécsi misekönyvben Szent János szerelmének - aki nem egy nőszemély, hanem a bor volt - megáldásáról is szó esik. Ebben az időben a nemesi és polgári társaságban gyakran elhangzó szólás volt a "Na, még a Szent János áldását!". Ez a búcsúpohárra, a társaság szétoszlása előtt megivott utolsó pohár borra utalt, amit a hagyomány szerint ülve kellett elfogyasztani.
Mi mindenre jó!
Aki a szentelt borból kortyolt, védelemben részesült a testi és lelki bajoktól, a kárt okozó állatoktól s az utazás alkalmával fenyegető veszedelmektől, de főleg az ördög kísértésétől. Őseink ezért az alvilág elleni védekezésre fogták gyakori borivászatukat, de a betegektől és útra készülőktől, sőt a harcba induló katonáktól sem sajnálták az italt.
Akár milyen bort is fogyasszunk, érdemes megfogadnunk Kepes Sára sorait:
Alig van jobb, mint valamire inni
s alig: rosszabb, mint valami helyett.
Jókívánságom eképp nem épp semmi:
okban növeld e mennyiségedet.
2006-ban az egri Bazilikában tartják a Szent János napi borszentelést. Régi hagyomány felelevenítése a 10 órás misét követően a Vinum Agriensis Borrend és a hegyközségek képviselői díszes viseletben felvonulnak, boraikat az oltár elé helyezik, amelyet rövid szertartás keretében megszentelnek.
Szerző/Forrás: Ney Katalin