| Ingergazdag év volt az idei a borászoknak |
| A borzárjegy bevezetésével és a szigorú ellenőrzésekkel sikerült visszaszorítani a műtrágyából pancsolt borok készítőit |
Horváth Csaba, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkára: azt szoktuk mondani, hogy a 2007-es esztendő ingergazdag év volt a borászok számára. Nagy tavaszi fagy nem volt, ennek következtében sajnos a kártevők is jól teleltek. Tehát mindenképpen szükség volt az intenzív növényvédelemre. Majd háromhetes előnye volt a természetnek a korábbi évekhez képest. Korábban volt a fakadás, a virágzás, a nyári időszakban pedig megdőlt a hőségrekord is, ami hatással volt a szőlőre is. Összeértek a fajták. Sok esetben már augusztusban megindult a szüret, és az idén az a furcsa helyzet állt elő, hogy nem a mustfokot kellett nézni, mint szüreti tényezőt, hanem a szőlőben levő savtartalom volt az, ami megmondta, hogy mikor kell indítani a szüretet. Hála Istennek a nyár végén, kora ősszel érkező esők még megóvták a közép és kesei fajtákat a jelentős aszálykártól. Sajnos az idén egy tavaszi fagy csökkentette a kilátásokat. Ez május 2-án volt, egy szállított fagy, amely a Tokaji és a Kiskunsági Borvidéken okozott körülbelül 2000 hektáron 100 százalékos terméskiesést."
Az Európai Unió a tagállamokban tapasztalható bortúltermelés miatt bevezette a kivágási támogatást. Főleg idős gazdák és kistermelők éltek ezzel a lehetőséggel. Két év alatt 5000 hektárnyi szőlőt vágtak ki, amelyért jelentős pénzt kaptak.
Horváth Csaba: gyakorlatilag 800 ezertől 2 milliói forintig terjedt hektáronként ez az összeg, amely alapvetően attól függött, hogy mekkora volt a terméshozam. Minél nagyobb termésre volt képes az ültetvény, annál többet fizettek érte. Ezzel gyakorlatilag Magyarország középtávon befejezte a támogatásokkal elvégzett kivágásokat. Úgy érezzük, hogy lehetőséget adtunk mindenkinek, aki ki akart szállni ebből az üzletágból. A későbbiekben is lesz mód a kivágásra, de itt inkább az újratelepítési jogokkal kellene élni, hiszen a támogatott kivágás után újratelepítési jog nem keletkezik. Ez az ültetvényterület egyszer és mindenkorra elveszett Magyarország számára.
A korábbi években piaci zavart okozó bortúltermelés levezetésére az Európai Unió korábban engedélyezte a borlepárlást. Élve ezzel a lehetőséggel, a nagy pincéket és hordókat igénylő raktározás helyett Brüsszel támogatta a bor konyakká párlását. Idén erre se szükség, se lehőtőség nem volt.
Horváth Csaba: gyakorlatilag Magyarország nem egy lepárló ország. Az uniós csatlakozás óta egyszer próbálkoztunk meg krízislepárlással. Az a tétel is csak 50-60 ezer hektoliter volt, ami lepárlásra került. Jelenleg nem párolunk, hiszen az utóbbi két évben nem volt bőtermés, aminek következtében Magyarországon nincs belső piaci nyomás. A másik pedig az, hogy a Borpiaci reform keretében megszűnik a lepárlási lehetőség. Sőt! Még a melléktermék kötelező lepárlásának támogatása is megszűnik. Épp ezért abban gondolkodunk, hogy szerkezetátalakítás keretében piacképes termékeket hozunk forgalomba. Nem abban gondolkodunk, hogy tömegterméket pároljunk le, aztán pedig uniós pénzen ezt megsemmisítjük. Egyébként úgy tűnik, hogy ez a gondolkodásmód az európai közigazgatásba is beépült.
A szőlőművelők ősi ellenségei a borhamisítók. Az utóbbi időben a borzárjegy bevezetésével és a szigorú ellenőrzésekkel sikerült visszaszorítani a műtrágyából pancsolt borok készítőit.
Horváth Csaba: tekintettel arra, hogy a hamisítók azok, akik a legkevésbé készítenek elszámolást, és nyújtják be a hatóságoknak, ezért a hamisításról, ami egyidős a borral, csak hozzávetőleges információkkal rendelkezünk. Tudomásunk szerint a tényleges hamisítványok tétele, amelyek nem szőlőből készültek, ez jelentéktelen. Van ilyen, rendszeresen felderítik, de sokkal több a számla nélkül eladott boroknak, amelyek teljesen piacképesek, de a hozzájuk kapcsolódó adók, valamint az elég magas minősítési díj megtérítésének megkerülése révén árelőnyhöz jut az ilyen termelő. Jelen pillanatban Magyarországon nem nagyon érdemes hamisítással foglalkozni. Mert olyan olcsón lehet eredeti alapanyagot beszerezni, hogy nem éri meg kockázatot vállalni, hiszen a hamis borral könnyen meg lehet bukni. Ugyanakkor a külföldről behozott borok magyar terméknek való feltüntetése, vagy éppen számla nélküli forgalmazása kiebb lebukási lehetőséget jelent jelenleg.
Horváth Csaba szerint bort ma már nem lehet régi szokások, hagyományok alapján termelni. Csak azok a termelők tudnak talpon maradni, akik profi boászok és a legmodernebb technológiákat alkalmazzák.
Készítette: Radosza Sándor hirado.hu
