Jó bornak sem árt a cégér II.
Esmént a görögök által isteni vérnek tartott nedű, a bor háza tájára indulunk. Mielőtt az újabb borfajták, borvidék bemutatásába kezdek, ajánlom figyelmetekbe az egyetlen olyan könyvet, mely a borral foglalkozik a szakkönyveken, és a kedvcsinálókon kívül. Ez nem más, mint Béla bácsi, azaz Hamvas Béla nagysikerű könyve, A bor filozófiája. Ezt a könyvet kifejezetten ateistáknak írta, és Isten helyett Bort ír, nehogy megsértse őket. Már a kezdő kis mondat is jól jellemzi a könyvet: "És végül ketten maradnak: Isten és a Bor." Kötelező olvasmány, nem csak ateistáknak!Eger. Mindenkinek van némi ismerete az egri borokról, no meg törökverő őseink hőstetteiről, melyet Gárdonyi Géza jóvoltából az utókor nem feled. Eger alapvetően a vörösborok hazája, de egy különleges fehérbor, a Királyleányka is méltó helyet vívott ki magának ezen az ősi bortermő vidéken.
A vörösborok közt megtalálhatók a franciaországból behozott fajták: Merlot, Cabernet Savignon, Cabernet Blanc, Portugieser, és még sokan mások. A legismertebb egy nagyon izgalmas házasítás, a Bikavér, melyet a XX. század elején alkotott meg Grőber Jenő pincészete.
Tipikusan az a bor, amit vagy szeret az ember, vagy nem. Igen nagy szakértelmet igényel a házasítása. Kadarkából, nagyburgundiból, oportóból, cabernet-ből és medoc noirból áll. A neve jellemző aborra: tüzes, markáns íz jellemző rá, melytől az ember vére megpezsdül. Sajnos vannak olyan pincészetek, melyek elrontják a Bikavért, ezen kívül pedig a Bikavér olyan bor, amiből nem érdemes az olcsóbbat választani, mert biztos, hogy megbánjuk. Érdemes a neves pincészetek kínálatából vásárolni, akkor nem fogunk csalódni.
Más borvidékek is jó minőségű Bikavért kínálnak, mégis az egrit ajánlom. Nemcsak azért, mert ez a hazája, itt született meg, hanem az egri borokra jellemző íz miatt is. Különös, enyhén fanyar és egyben bársonyos ízvilág jellemzi az egri vörösborokat. Ettől lesz igazán egyedi. Ezekből a fajtákból kifejezetten a két-három éveset ajánlom.
Szépasszony-völgye, mely mára fogalommá vált. Rengeteg pincét találunk itt, érdemes végigsétálni, és kóstolgatni, hiszen ahány gazda, annyi féle bor. Egy apró kritika azonban illeti a völgyet, mert a régi pincelejáratokat teljesen bebetonozták, és ettől inkább hasonlít bunkerek halmazára, mint pincesorra. Nemrég a kettes számú pincében voltam, ahol a Bíró család boraiból kóstoltunk. Jellegzetes egri borok, azonban árban vásárlóbarátabb, mint egy-egy borszaküzlet, és a régi, nemespenésszel borított pince hangulatát semmi sem tudja pótolni.
forrásom a : http://preka.blog.hu/2007/12/07/jo_bornak_sem_art_a_ceger_ii
