Borászt verne a borújságíró
„kedves bálint [...] Szégyellje magát és igyekezzen velem nem találkozni félreeső, sötét utcán, mert úgy intézem el e kérdést, ahogy szoktam a magafajtákkal. tompa imre”
(Tompa Imre levele Varga Bálinthoz)
Varga Bálint bortermelő nyílt levele Tompa Imre borújságíróhoz
Tompa Imre Úr részére
Mindenekelőtt, hadd mondjam el, hogy nem könnyen vettem rá magam e nyílt levél megírására. Vártam, hogy az első felindulás vagy esetleg egy munkavégzés okán elkövetett kiadós borkóstoló hatásának (elnézést kérek a feltétezésért) elmúltával talán átértékeli a történteket és megnyugtat, hogy nem gondolta komolyan. Főként, mivel Ön ízlésformáló borújságíró. Mint ilyen, tökéletesen éreznie kell az írott szó súlyát, jelentőségét, és borászokkal, úgy gondolom, már csak szakmai szempontok miatt sem engedhet meg magának ilyen hangot. Mivel a „helyreigazítás” elmaradt, most a nyilvánossághoz fordulok.
Levele hangvétele kissé meglepett, nem gondoltam, hogy pont egy újságíró akarja lezárni a kettőnk között zajló vitát, úgy hogy majd jól elagyabugyál. A fenyegetés sajnos nem válasz korábbi levelemben feltett kérdésekre, remélem a levelezés publikálásával rá tudom Önt venni arra, hogy kérdéseimre választ kapjak.
Mivel egyikünk sem atlétikus alkat biztos érdekes lenne, ha tettleg is megmérkőznénk egymással, de én továbbra is kitartok amellett, hogy maradjunk a szavaknál és a mondatoknál.
Badacsonyörs, 2007. december 3.
Varga Bálint
* * *
A levelezés részleteit az alábbiakban követhetők nyomon:
A levélfolyamot Tompa Imre cikke váltotta ki, melyet a Vendég c. magazin szeptemberi számában publikált
„Balatoni Merlot száraz 2006
Megható, hogy Vargáék ráírják a palackra: száraz. Ők ugyanis a legigénytelenebb fogyasztói igény kiszolgálására készítenek zsákos (másképp: szerencsi) napfénnyel édesített merlot-t is. A gránátvörös bor zárt, üres, de tiszta illatú, élénk savú, nagy hozamú szőlőkről születelt, igazi alsópolcos holmi.”
A fenti cikkben foglaltakat kifogásolandó levelet küldtünk Ipacs Tamásnak az azóta megszűnt Vendég magazin főszerkesztőjének. Valójában ezt a levelet válaszolta meg Tompa Imre alábbi e-mailjében. Akit érdekel a főszerkesztőnek küldött levél az alábbi linkre kattintva tölthető le:
- Levél Ipacs Tamásnak (pdf)
Tompa Imre és Varga Bálint levélváltása
From: Tompa Imre [mailto:tompa@]
Sent: 2007. november 12. 9:09
To: balint.varga@
Subject: édes merlot
Kedves Bálint,
igazából most olvastam el a levelét, amit ugyan nem nekem, hanem Ipacs úrnak írt, de talán nem illetlenség, ha reagálok rá, kábé két mondatban.
Kicsit meglepett a dolog, mert sztem az én kis borleírásom egész egyszerűen nem arról szól, amit Ön mond, őszintén mondom, eszembe nem jutott, hogy Önök borhamisítók, ha ezt akartam volna mondani, ezt mondom (írom). Ismerem valamelyest a Varga pincészetet, azt azért nem állíthatja, hogy szenvedélyesen kerestem a kapcsolatot Önökkel, pont azért, mert 
az Önök stílusának, üzletpolitikájának és lay out-jának némely eleme nekem nem fekszik. Leginkább a (fél)édes vörös bor kibocsátása, tudom, nagyon jól tudom, milyen a magyar piac, de jogomban áll az ezt a bortípust fogyasztókat és az ő igényeiket kiszolgálókat kevésbé preferálnom. Azaz, nekem a vörös édessel van bajom és a szövegem erről szól, ha valaki ebből mást olvas ki, sztem azért van, mert mást akar kiolvasni. ipacsnak jeleztem, hogy ezt az álláspontomat jogi ill. szélesebb fórumok előtt is kész vagyok képviselni, ill. bárhol-bármikor kijelenteni, hogy eszem ágában sincs Önöket borhamisítónak tartani, de feláll a szőr a hátamon az édes vöröstől és sztem ellentmondás van az édes vörös ill. aközött, ha valaki, mint Ön, a borkultúra fejlesztését nevezi feladatának.
Azt nyilván fölösleges hozzátennem, hogy ez nem személyes kérdés, egyébként lásd a múlt heti Figyelőben a Wunderlich-riportot, ott kábé ugyanezt képviselem.
Üdvözlöm
tompa imre
* * *
----- Original Message -----
From: Varga Bálint
To: 'Tompa Imre'
Sent: Thursday, November 29, 2007 11:03 AM
Subject: RE: édes merlot
Kedves Imre,
megmondom/-írom őszintén, hogy mélységesen elítélem azt az újságírói hozzáállást, amit Ön képvisel. Az Ön szemléletmódja okozza azt, hogy a magyar borivók nagy többsége szégyelli, hogy édes bort (ne adjisten édes vöröset) szeret inni. A magyar bormédiából nem hallható más, mint az édesített borok termelőinek és fogyasztóinak pocskondiázása. Milyen jogon állítja bárki, hogy az édes bor kedvelő ember surmó, igénytelen, primitív stb. Hogy mer valaki ízlés alapján megbélyegezni embereket. Ez egy primitív hozzáállás és érdekes módon csak Magyarországon és csak a bormédiában merik ezt megtenni a cikkírók. A világhírű szakíró Jancis Robinson „Boriskola” c. könvyvében említi az utólag édesített borokat, ismerteti ezek technológiáját és utal arra, hogy Franciaország egyes borvidékein ez hagyomány, de nem fogalmaz meg ezzel kapcsolatban semmilyen kritikát és nem bélyegzi meg az ilyen borokat fogyasztókat sem. Robinson asszonyban van annyi nyíltság, hogy a mustsűrítményes édesítést nem démonizálja, hanem csak annyit említ meg, hogy így készülnek a „hétköznapi” édes borok. Ezt Ön miért nem tudja belátni? Én sem szeretem az édes vörösbort, de ha választanom kellene, hogy hétköznap egy vacsora mellé egy félédes, de gyümölcsös Zweigeltet vagy egy vasúti talpfaízüvé barikolt száraz vörösbort igyak, egyértelműen az előbbi mellett döntenék. Ízlésről vitatkozni és ezért megbélyegezni, kicikizni embereket szerintem nem kellene. 
A legkevésbé azt nem értem, amikor a „bezzeg Nyugaton a népek száraz bort isznak” érvvel jönnek. Nyugat-Európában sem isznak kevesebb édes/félédes bort, csak az EU-ban nem kötelező ráírni a bor édességi fokát a címkére. Már ittam félédes francia Shyraz-t, aminek a címkéjén nem szerepelt sehol, hogy egy félédes borról van szó. Sőt, egy borászati konferencián egy francia borásztól a következőt hallottuk: „a fogyasztónak jogában áll, hogy ne tudjon mindent a borról és száraz borivó öntudattal igya kedvenc édes borát”. Szerintem ennél sokkal korrektebb ha az édes Merlot-n feltüntetjük, hogy édes.
Ami végtelenül felháborít, hogy amikor egy konkrét borunkat értékeli miért példálózik egy másikkal? Hogy kerül bele az édes Merlot kritikája a száraz Merlot kóstolási jegyzetébe. Érdekes módon ezt más borászattal soha nem teszi meg. Rendszeresen olvasom magasztaló kritikáit a Törley-Hungarovin-BB-György-villa konglomerátum borairól és valahogy ezekben az írásokban soha nem említi meg, hogy az édes vörösbort mint piaci kategóriát ez a pincészet teremtette meg, ők készítettek ugyanis édes Merlot-t először Magyarországon és értékesítésükben hasonló arányban szerepelnek édes/félédes borok mint nálunk.
Minden borászatban aki önállóan áll meg a lábán ötvöződik az üzlet és a hobbi. Mi nemcsak azt tartjuk fontosnak, hogy olyan borokat készítsünk, amit mi szeretünk, hanem olyanokat is amilyeneket a borfogyasztók igényelnek és szeretnek. Mi 23 hektáros mértékben áldozunk a borászat iránti elkötelezettségünknek, ennyi Kéknyelű szőlőt telepítettünk ugyanis ami meghaladja a jelenlegi badacsonyi ültetvényfelület felét. Ebben nyilván nem a profitéhség motivált minket.
Az is érdekes, hogy amikor egy cikk írásakor szakmai segítségre szorult, hozzánk fordult, tőlünk kért adatokat, információkat. Ebben az esetben miért nem volt zavaró, hogy édes borokat készítünk? Miért nem mondta meg akkor, amikor nálunk járt, hogy elítéli a pincészet borászati gyakorlatát?
Nagyon remélem, hogy egyszer eljut az újságírás olyan fokára, hogy nyíltan, elfogulatlanul és több szakmaisággal tud majd borokról, borfogyasztókról és pincészetekről írni.
Üdvözlettel,
Varga Bálint
Varga Pincészet Kft.
www.vargabor.hu
Tel.: +36-70/
Fax.: +36-1/
E-mail: balint.varga@
Skype:
* * *
From: Tompa Imre [mailto:tompa@]
Sent: 2007. november 30. 11:19
To: balint.varga@
Subject: Re: édes merlot
kedves bálint
a szakmai érveken hajlandó vagyok elgondolkodni, és belátni, hogy tévedek, de hogy személyeskedik és minősít engem, az a felháborító. Szégyellje magát és igyekezzen velem nem találkozni félreeső, sötét utcán, mert úgy intézem el e kérdést, ahogy szoktam a magafajtákkal.
tompa imre
Varga Máté, 2007-12-03, 13:46
forrásom a www.vargabor.hu
