Festői tájak, napsütés, jó borok, egzotikus ételek
szerezte | Bödöcs RitaKi ne vágyna egy szőlőskertre Provence-ban, vagy egy toszkán olajligetre, vagy csak ezeknek álmaira. Festői tájak, napsütés, jó borok, egzotikus ételek a stresszes gyomornak, nyugalom, ha nem is hosszabb időre, csak egy évre.
Divatosak lettek ezek a könyvek, amelyeknek áradatát Frances Mayes Napsütötte Toscanája indította el Magyarországon. Jórészük nem szól másról, minthogy a karrier után rohanó, de azt igazából soha el nem érő kitikkadt nagyvárosi rátalál a béke egy elveszettnek hitt darabjára valahol egy kis faluban: Franciaországban, Olaszországban, Görögországban vagy Mallorcán. És megindul az utazás eszement módon: romos, de nekünk az új kezdetet jelentő házat veszünk, piacra járunk, küzdünk a helyiekkel és megszeretjük furcsa szokásaikat. Kint ülünk a kerti székben, bámuljuk a ciprusfákat, és valami elemi erővel tör ránk, hogy mi is főzni szeretnénk.
És hát, mint minden kasszasikernek kell, hogy legyen legalább még egy folytatás, és elindul a gasztronómiai könyvkiadás virágzása. Könyvek az új otthonteremtésről, a második haza megtalálásáról, útleírások, receptek tavaszi, nyári, őszi és téli menükről - társadalomrajzok, de leginkább regények. Megismerjük az Édes Életet Itáliában, a Szép Toscanát, ahol a gyümölcsárus, a zöldséges, a főtéri pincér már mind ismerős, bejelöljük a térképen, hogy mit nem szabad nekünk sem kihagynunk, ha arra járunk, vajon megtaláljuk-e azt a kis kifőzdét, ahol annyira finom a fűszeres kolbász, az asztali bor, és az egyszerű alapanyagokból készített ínycsiklandó étel. Mikor menjünk, amikor már beköszönt a csípős ősz és elérkezett az olajszüret, vagy maradjunk meg a régi szokásnál, és a tikkasztó hőségben próbáljunk megtalálni magunkat a térképen? Három könyv után már szakértői szemmel böngésszük a szupermarket polcain sorakozó extraszűz olívaolaj üvegeinek leírásait, és biztosak vagyunk benne, hogy ezt már mi sem véthetjük el.
Talán Joanne Harrisszel, és a sűrű, keserű vagy édes, pikáns, de számunkra eddig még mindenképpen ismeretlen csokoládéjának ízével kezdődött, és azóta is otthon gőz fölött főzzük, kedvkerekítővel vagy búrezgetővel fűszerezzük a kakaó kincsét?
Ha egy üzlet beindul, akkor a gasztronómiai könyvtárnak már bővülnie kell, méghozzá ajánlásra. Így jelentek meg Marlena de Blasi Velencéről, Toscanáról szóló könyvei. Vagy a nagy kedvenc Phil Doran és a Csábító Toscana, a hajdanán sikeres hollywoodi író-producerrel, akit háttérbe szorítanak a feltörekvő új tehetségek, és akinek házassága is fényét veszítette. És jön az óvilágot felforgató, robbanó ötletek szülőanyja, a feleség, aki úgy érzi, ideje változtatni, ezért olaszországi körútján egy háromszáz éves toscanai házzal lepi meg férjét. És a meglepetés sikerül, kezdetét veszi a ház felújítása egy olyan országban, amelynek milliónyi törvénye, de egyetlen szabálya sincs, és ahol minden bezár délben négy órára, a „szent" szieszta idejére.
Russell Crowe kipihenheti a GladiátortNa de még nem jártunk angol szemmel Provence-ban. Peter Mayle-lel több oldalról megismerhetjük, hogy milyen is az igazi Provence. Ismét átéljük, hogy régi házakat újítunk fel, megint csak jól érezzük magunkat és közben jókat eszünk. Azt mondják, hogy ezt az életérzést leginkább csak a ködös Anglia és a rohanó Amerika lakói hiányolják, de mennyire hiányzik nekünk magyaroknak, hogy egy kicsit is, de átadjuk magunkat ennek a nem másról, mint leginkább az elvágyódásról, az idegenben való letelepedés ismeretlen, édesen megborzongató reményéről szóló gondolatnak?
Talán eddig még azért nem jutottak el hozzánk szélesvásznon ezeknek a könyveknek a filmes feldolgozásai, mert azok csak árnyékai az eredeti regényeknek. Vajon most mit sikerült megrajzolnia álmainkból a férfi szemeket is megkönnyeztető, de kívánnivalókat maga után hagyó viselkedése miatt közönségi kegyeket veszített gladiátor Russell Crowe-nak, és mesterének, a többek között a Thelma & Louise, 1492: A Paradicsom meghódítása, a GI Jane, a Gladiátor, a Mennyei királyság filmeket jegyező Ridley Scott rendezőnek, Peter Mayle, a kritikusok szerint eddig legjobb és legélvezetesebb, és talán még a sablonokat is átlépő regényéből? Vagy semmi nem pótolhatja az olvasás, és az abból megelevenedő világ élményét?
forrásom a hetek.hu
