| |
|
Törvény írja elő, hogy a kormány évente beszámoljon az Országgyűlésnek az agrárgazdaság helyzetéről, a termelők jövedelemviszonyairól, az agrárpolitikai célok megvalósításáról, valamint a költségvetési támogatások felhasználásáról. Ezúttal a tavalyi esztendőt vette a T. Ház górcső alá.
- A múlton már nem lehet változtatni, csak papíron, a tanulságait azonban érdemes elemezni, - hangsúlyozta Dr. Medgyasszay László az agrárgazdaság 2006. évi helyzetéről készített beszámoló parlamenti vitájában.
A kormány képviseletében Gőgös Zoltán államtitkár úr ecsetelte hosszasan, hogy bár voltak nehézségek 2006-ban, mégis „jó eredményt értünk el, de azért érhettünk volna el jobbat is.”
Memóriát frissitendőn soroltatott
Az Úr azon esztendeje az:
- amikor elhangzik Gyurcsány Ferenc híresen hírhedett őszödi beszéde, s napvilágot is lát.
– amikor a hazugság árát a kisemberekkel, a hétköznapi emberekkel fizettetik meg, és bevezetik a Gyurcsány-csomagot.
- amikor 15-ről 20 százalékra emelik az élelmiszerek áfáját. - amikor, egyedüliként az európai uniós országok közül, nem fizetik ki azt az Unió által engedélyezett földalapú támogatást, amit kedvezményként kaptunk.
- amikor az önkormányzati választások előtt Veres János, arra „figyelmezteti” a polgármestereket, érdemes lesz a szocialista jelöltekre szavazni, különben megnézhetik, hogy milyen vidékfejlesztési támogatásokat kapnak.
- amikor, olyan szerencselovagok kaptak minisztérium feletti kiterjedt intézkedési jogot, mint Szetey Gábor, Bajnai Gordon, Draskovics Tibor.
- amikor az Államreform Bizottságnak szellemi vezére, (Mihályi Péter) bejelenti, hogy a falu középkori csökevény, a XXI. században nincs szerepe a társadalomban.
- amikor emelkedett a termelésből való végleges földkivonás. - amikor végképp megbomlik az állattartás és a növénytermesztés egyensúlya.
- amikor a beruházások 14 százalékkal visszaesnek, az élelmiszeripar termelése pedig 1 csupán százalékkal nő. - amikor a K+F intézmények költségvetése összességében az agrárium és a vidék területén 21,1 százalékkal csökkent.
- amikor megjelenik a madárinfluenza, melyet, oly mértékben túlreagál a minisztérium, hogy azonnal 22 milliárd forintos veszteséget okoznak a baromfi-tartóknak.
- amikor karácsonyhoz közeledve kitör Magyarország legnagyobb élelmiszer-botránya, az ukrán-izrael-magyar-osztrák tulajdonosi összetételű cégnél, és az óta sem tudni, kik a felelősök.
- amikor az állami növény-egészségügyi és talajvédelmi laborhálózatot, kiszervezik az egyik legnagyobb konkurensünkhöz, egy multinacionális céghez, az SGS-hez.
- amikor szétverik a magyar agrár-közigazgatást, és létrehoznak egy olyan mamutot, amely azóta sem tudott megmozdulni, mert nem lát el a fejétől a farkáig.
- amikor a mezőgazdasági alapanyag-termelés hozzájárulása a GDP-hez mindössze 3,7 százalék, az egész agrárbiznisz aránya pedig csupán 12-13 százalék.
Mezőgazdaság nélkül Magyarország nem létezik!
Dr. Medgyasszay László nem is értette, milyen konszenzusról beszél az államtitkár, amikor a kormánypárti többség felrúgva az ötpárti egyezséget, olyan módosítást fogadott el a földtörvényben, amely lehetővé teszi a külföldiek földszerzését; amikor komoly aggodalomra ad okot a részarány-kiadás és az osztatlan földtulajdon-kimérés, és a rá fordítható források mértéke; amikor olyan fontos agrárpolitikai kérdésekben nincs egyetértés, mint például a birtokpolitika, a piacvédelem, vagy a támogatási rendszer. A kereszténydemokraták szakpolitikusa diagnózisában kifejtette:
- Az ország társadalmában és gazdaságában megfigyelhető morális problémák az agrárgazdaságban is tükröződnek, - szembetűnő és kirívó módon az erdőgazdálkodásnál. Gondolok itt az utóbbi időkben emberi tragédiákhoz is vezető illegális fakitermelésre, a falopások nagymértékű elterjedésére. Az általános társadalmi közérzet javulása nélkül kívül azonban - mint mindenhol - az ellenőrök, és az ellenőrzések számának növelése csak átmeneti eredményt hozhat. Azért beszélünk, újra és újra, az agrárgazdaság folyamatairól, a mezőgazdaság helyzetéről, hogy a pénzügyérek is meghallják, egyszer meghallják. Evidencia ez egy olyan országban, ahol a termőföld az ország területének több mint háromnegyed részét teszi ki, annak ellenére, hogy egyre kevesebb embernek, családnak ad főfoglalkozásban megélhetést, nagyon fontos szerepet játszik a vidék megtartó képességében.
Az agrárgazdaságban a társas és magángazdálkodók száma meghaladja a 700 ezret. A kapcsolatokat is figyelembe véve, közel másfél millió embert érint közvetlenül az agrárgazdaság és a mezőgazdaság tevékenysége. Az agrárnépesség keresete 2006-ban a nemzetgazdasági átlag 65 százalékát érte el. Jövedelem-támogatások jogcímén a rendelet 2006-ban, a választásokig,
De hol vagyunk még a sokat emlegetett dán modelltől?
- A beszerzési és értékesítési szövetkezetek a termelők tízezreinek a jövőjét határozza meg. Örvendetes, hogy szól e tevékenységéről is. Örvendetes, mert jó, hogy egyáltalán van ilyen a mezőgazdaságunkban. De hol vagyunk még a sokat emlegetett dán modelltől? Vannak, akik úgy vélekednek, ma már a szövetkezés nem a leghatékonyabb út a versenyképesség eléréséhez. Az úgynevezett integrátorok szerepét favorizálják, akik felülről szervezik az ágazati termeléseket, így kötik össze a piaccal. A Kereszténydemokrata Néppárt azonban, rendkívül fontosnak tartja még a legkisebb piacra termelő gazdaságok szövetkezésének elősegítését is. Meggyőződésünk, hogy az eddigieknél hatékonyabb, pozitívabb állami beavatkozás nélkül ez az önszerveződés lassú és kevés eredményt hozó lesz. Pedig a recept rendkívül egyszerű: állami finanszírozással, uniós pénzek bevonásával, ki kell építeni az országos struktúrákat, biztosítani a személyi és tárgyi feltételeket, amelyek terhét csak fokozatosan lehet áthárítani a szövetkezetek szövetkezése révén létrejövő országos hatáskörű szövetkezetek vállára. Ezzel egyidejűleg, minden lehetséges módon kedvezményt kell adni a szövetkezeti rendszerbe belépő tagok, gazdák, vállalkozások számára. Ezt a régen hangoztatott véleményünket az Agrárgazdasági Tanács állásfoglalása is maximálisan alátámasztja.
- A téeszes időben, egy-egy rossz klimatikus évben a növénytermesztés veszteségeit az állattenyésztésnek kellett lenyelni. Ez úgy történt, hogy a növénytermesztés a megnövekedett önköltséggel könyvelte át a takarmányt a változatlan piaci lehetőségekkel bíró állattenyésztés számára. Mintha ez ismétlődne nagyban a 2007. esztendőben. 2006-ban azonban nem volt mit átkönyvelni. Idézem: „Az állattenyésztés visszaesése a 2006. évben jelentősen mérséklődött a korábbi időszakhoz képest, de pozitív fordulat nem következett be." Ha egy kormányzati anyag, ha finomítva is, de kénytelen a visszaesés tényét megfogalmazni, ott az őszinteség mögött tragikusnak mondható állapot van.
Sertésből, marhahúsból, tejből, zöldségből, gyümölcsből importra szorulunk. Az elmúlt száz évben csak a második világháború után volt olyan alacsony az anyakocák száma, mint most 2007-ben. A jelenlegi 3,8 millió darabos sertésszám megfelelő intézkedések végrehajtása nélkül, a közeljövőben, akár 2 millióra is csökkenhet. Néhány évvel ezelőtt még 120 ezer hektáron termesztettek cukorrépát Magyarországon, és az uniós csatlakozáskor azt hirdették az, hogy a cukorrépa lesz a sikernövény, nyertese a csatlakozásnak. Azóta a "reform" jóvoltából a vetésterület nem éri el a 40 ezer hektárt, és nagyon könnyen megtörténhet, hogy ez a kétszáz éve Magyarországon termesztett növény, akár el is tűnhet a hazai termelésből. A 2008-as költségvetésben, nyomát sem látni annak, hogy a kormányban ez bárkit is izgatna.
A pénzek persze nem jöttek…
- Az eredendő bűn 2004-ben történt, amikor az akkori kormány elszalasztotta az uniós csatlakozás előtti utolsó lehetőséget. A költségvetés tárgyalásakor nem tett eleget az 1995. évi, agrárgazdaság fejlesztéséről szólótörvény előírásának, amely egyértelműen előírta, hogy a magyar mezőgazdaságnak milyen nemzeti támogatást kell kapnia. Az akkori kormány azonban, hivatkozva az uniós csatlakozásra, és az onnan jövő pénzekre, 100 milliárd forinttal - törvényellenesen - megrövidítette az ágazatot. A pénzek persze nem jöttek. Az országgyűlési jegyzőkönyvek tanúsíthatják, hányszor kifogásoltuk ezt az eljárást. Szorgalmaztunk, nemhogy elvonást, hanem plusz 100 milliárd forintos feltőkésítést az állattenyésztés javára. Tettük ezt azért is a legnagyobb komolysággal, mert már 2004 elején napvilágra kerültek azok a szakmai számítások, miszerint a csatlakozás után a baromfi-, a sertés- és tejágazat versenyhátránya a nyugati gazdákkal szemben olyan nagy mértékű lesz, hogy ezek az ágazatok csődbe mennek. Nos, a cassandrai jóslat, beteljesedett. Mit lehet tenni? Nincs más lehetőségünk, mint hogy minden EU-konform eszközt fel kell használnunk a csődhelyzetek orvoslására, még akkor is, ha ez a költségvetés részéről komoly áldozatokat is kíván.
744 vállalkozás ment tönkre. Fejlesztési típusú támogatások: a 2005. évben teljesített 15 309 millió forinttal szemben a 2006-ban 7825 millió forint, a 2007. évi tervben 3000 millió pedig 2008-ra 1000 millió forintra csökkent. A folyó kiadások és jövedelem-támogatások címszó alatt 2005-ben 131 451 millió forint, a 2006. évben 125 417 millió forint, a 2007. évi tervben 98 672 millió forint, a 2008. éviben pedig csak 94 964 millió forint szerepel. Az agrár- és vidékfejlesztési operatív programra 2004-2006 között 107,8 milliárd forint jutott. A 700 ezret meghaladó potenciális szereplőből 4044-en részesültek belőle. Forintban számolva, az agrárpénzek több mint 90 százalékát egy szűk csoport tette, teszi zsebre. A jövedelmi viszonyokon alapuló hitelek és támogatások révén a gazdagok még gazdagabbak, a szegények pedig még szegényebbek lettek.
A búzát nem elégetni kell!
- Az oktatás és a kutatás fontosságát nem kell bizonygatni. A jelentés megállapítja: 2006-ban ismét csökkenteni kellett a támogatott kutatási területek számát és a támogatások mértékét. Csak az őszinteséget lehet elfogadni, a megállapított tényt nem. Tudjuk, hogy az alapkutatások egyértelműen állami feladatot jelentenek, de nem közömbös az ezen kívüli kutatások állapota sem. Az ellenzéknek, nekünk, alaposan át kell gondolni, hogy kormányra kerülésünk után, hogyan tudjuk hatékonyan támogatni ezt a területet, hogyan tudjuk segíteni az ágazatot gyakorlatiasabban szolgáló oktatás, kutatás, és szaktanácsadás egységét, kapcsolatrendszerét. Mindenképpen meg kell menteni azt a szellemi potenciált, amely eddig jellemezte a magyar agrárértelmiséget.
A szakoktatás, szaktanácsadás költségvetése 18,8 százalékkal, a létszám 12 százalékkal csökkent. A felsőoktatásban 30 százalékkal lett kevesebb a finanszírozott állami helyek száma. A földművelési tárcánál korábban még 25 kutatóintézet volt, mára csak 6 maradt, a többi vagy az ÁPV Rt.-nél, vagy ide-oda ajánlgatott intézményként szerepel, költségvetés nélkül. Eluralkodott, miként az egész társadalomban, a szellemi infrastruktúra ingatlanjaival való spekuláció is.
- 1998 őszén, amikor gabona-túltermelési válsággal küszködtünk, javasoltam - itt, a parlamentben -, hogy a búzát nem elégetni kell (lásd, búzaégető Karsai), hanem etilalkoholt gyártani belőle, és azt üzemanyagként felhasználni. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, akkor visszhang nélkül maradt a felvetésem, ma viszont úgy tűnik, átesünk a ló túlsó oldalára. A tervezett biodízelt és a bioetanolt előállító beruházások messze meghaladják az ország alapanyag-termelő képességét. Kilenc évvel ezelőtt azt reméltem, hogy biztos piacot nyerünk az etanol-programmal a gabonaágazatnak, ami igaz is, - de ha erre is rászabadítjuk a vadkapitalizmust, az állattenyésztést tesszük még jobban tönkre. Célszerű lenne a nemzeti energiaprogram részeként bioenergetikai programot kidolgozni, különös figyelemmel az állattenyésztésre és a mezőgazdasági ágazatokra gyakorolt hatásaira.
Szükség lenne egy valódi vidékbarát miniszterelnökre..!
- A jelentést véleményező Agrárgazdasági Tanács felhívja a figyelmet arra, hogy nem újabb átszervezésekre, hanem konszolidációra, a munka minőségét javító fejlesztésekre van szükség. A tanács, lovagiasan, nem céloz erősebben a 2007-ben kialakult káoszra. Nyugodt lelkiismerettel, a leghatározottabban kijelentem: az agrár-közigazgatás helyzete tarthatatlan, és valódi reformra szorul! A Kereszténydemokrata Néppárt, kormányra kerülése esetén, az érintettek bevonásával, gyakorlatias és életképes szervezeti formát kíván megvalósítani. Ez különösen érinti az állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrzési rendszer működőképességének bürokráciamentes, hatékony megvalósítását, bizonyos értelemben visszaállítását.
- Tisztelt Ház! Az Ószövetségben olvashatjuk, (Prédikátorok könyve ötödik fejezet, kilencedik vers.) -: „Az ország haszna pedig mindenekfelett a földművelést kedvelő király." Mai viszonylatainkban ez azt jelenti, hogy az egész ország, az egész magyar társadalom, a magyar élelmiszerpiac egészséges hazai termékekkel való ellátása érdekében szükség lenne egy valódi vidékbarát miniszterelnökre. Szép dolog a vidékjárás, a pálinka és a lovaglás méltatása, - de üres úri huncutság ez, ha csak a médiának és a propagandának szól, és nincs mellette, mögötte tett. Várjuk a változásokat, várunk egy olyan miniszterelnököt és kormányt, amely szereti a vidéket, megérti az ott élő emberek gondját, és őszintén segíteni akar. A Barankovics Alapítvány szakmai műhelyében elkészült az ezzel kapcsolatos átfogó elemzés és javaslat, amelyet rövidesen a nyilvánosság elé tárunk, és alapját képezheti egy valódi szakmai és pártközi konszenzusnak.
(Forrás: országgyűlési napló; kdnp.hu) Bartha Szabó József gondola.hu
