A hét bora: Légli Landord 2006
Már piacon a Légli Landord 2006-os, legújabb évjárata. Nem tudunk elmenni mellette szó nélkül. Megkóstoltuk, kiderült: ez az eddigi legjobb.
 | |
Stílusa finomodott, árnyaltabb lett, kezdettől sajátos ízvilágában azonban mindig is előtérbe került a gyümölcsös karakter, amelyhez jól illeszkedtek az újfahordós érlelésből származó pörkölési aromák.
A 2000-es évben Légli valóra válthatta egyik régóta dédelgetett álmát. Immár saját telepítésű ültetvényt hozott létre a chardonnay számára. Ez a dűlőszelektált szőlő a Szőlőskislak határában egykor virágzó, középkori településről, Landordról kapta a nevét.
A déli, délnyugati fekvésű, festői dűlő talaja gazdag agyag- és mésztartalmával, kivételes mikroklímájával egyedi karakterű bort terem. A terület 4, 5 hektár, 5000 tőke szemez a nappal, tőkénként mindössze 6-7 fürtöt szüretel a mester.
A 2000-es telepítésből 2003-ban lett először bor, így a Légli szortimentben a "sima" chardonnay mellett megjelent egy prémium chardonnay is, ami mindenképpen további előrelépést jelent.
Végre egymásra talált a dűlő, a fajta és a borász. A bor viszonyítási alap lett, amely koncentráltságán túl krémes szerkezetével hívta fel magára a figyelmet. A következő évjárat kimaradt, az égiek nem kedveztek a Landordnak. 2005-ben azonban megizmosodva került a palackokba, nagy test, fantasztikus ízfelületek.
Ám az igazi nagy durranás csak most következett be. A 2006-os Landord mindent visz. A bor immár harmadik évjáratába lépett. Az ültetvény még szinte gyerek, nem kell hozzá különösebb jóstehetség, hogy kijelentsük: ez már csak mindig szebb lesz.
Légli a Landord október 3-án és 4-én szüretelt alapanyagát 220 és 350 literes magyar újfahordóban erjeszti és érleli, többek között ebben különbözik az amúgy 500 literes fahordókban nevelgetett "sima" chardonnay-tól.
Hogy milyen a 2006-os Landord? Kifinomult, elegáns, koncentrált. Illata megragad és fogva tart.
Színtiszta gyümölcsösség, mely első körben a fehér húsú, Champion névre hallgató, ritka őszibarackot, a grapefruitot és a lime-ot juttatja eszünkbe. Ízében mindezek még erőteljesebben visszaköszönnek, kiegészülve valami megmagyarázhatatlan, finom "ásványisággal", ami azért zavarba ejtő, mert az agyag- és mésztartalmú dűlőben nemigen akad kő, vulkáni alap meg pláne nem. Ezt valószínűleg akkor is mindenki érzi, persze az is lehet, hogy csak a mesterien lekerekített savak játékáról van szó.
A Landord az ünnepek fehérbora. Nem hétköznapi fogyasztásra való. Különleges eseményeket ünnepeljünk vele, és lehetőség szerint kifinomult fogásokat válasszunk hozzá. A skála széles, a haltól a tenger gyümölcsein keresztül a borjúig. Számunkra roston sült, baconbe csavart mangalicaszűzhöz illet a legjobban, amit ráadásul jól megborsoztunk.
Deluxe Magazin
