Vitis labrusca
rókaszőlő
Az észak-amerikai Vitis labrusca-tól és más Vitis spp-től származó fajták, úgymint Noah, Izabella, Elvira, Othello, Delaware, Jacquez, Clinton, Herbemont, Lydia stb.
Amikor a vikingek felfedezték Észak-Amerikát, az ott talált szőlőről nevezték el Vinlandnak (Szőlőországnak).
Direkttermő íz: a direkttermő szőlőfajták borának jellegzetes poloskához hasonló íze, amelyet rókaíznek, labruszkaíznek is neveznek. Kis mennyiségű jelenlétük már jól érzékelhető.
Concord
Gyümölcslének, dzsemnek kíváló (Welch’s). Van már magnélküli fajtája is.
1854-ben vezette be az E. W. Bull, Concord, Mass.
Glenora
Magnélküli, labruszkaíze észrevehetetlen.
Niagara
1882-ben vezette be a Niagara Grape Co. (Concord x Cassady). Kevésbé fagyálló a Concordnál.
Reliance
Nincs magja. 1982-re nemesítették a University of Arkansas-on.
Delaware
A legkevésbé rókaízű.
Marquis
http://www.nysaes.cornell.edu/hort/faculty/reisch/genealogy/marquis.gif
Főbb japán csemegeszőlő-fajták:
Grape production in Japan
http://www.fao.org/DOCREP/003/X6897E/x6897e07.htmFotógaléria
http://www.mis.ne.jp/~grape/jiman.htm
http://katsunuma.net/budou/serch/index-name.htm
http://katsunuma.net/budou/serch/index-color.htm
http://www.tnt.jp/%7Eishido/grape.html
http://clf.ne.jp/hokkaido-kajyu/index.html
http://www.uehara-grapes.jp/hinshu_index.htm
http://www.tenkoen.co.jp/product/budou/index.htm
Kyohou
A legelterjedtebb szőlőfajta Japánban, kiteszi a termés 33%-át. Szemei majdnem pingponglabda nagyra nőnek és legalább másfél dekásak. Meghámozzák, mert a héja vastag és rosszízű.
Delaware (Derauea)
A csemegeszőlő 25%-át ez a fajta adja Japánban. Bár a héja vékony, nem fogyasztják: vagy kinyomják a belét vagy kiköpik. Van magnélküli fajtája is. (Amerikában borszőlő!)
Pione (7.5%)
Niagara (2.5%)
Koshu (2.4%)Csemegeszőlők további százalékaránya Japánban:
... Campbell Early 7.6%
... Muscat Baily A 4.4%
... New Baily A 1.9%
Kaiji
Fujiminori
Sekirei
Az egyes megyék fajtahasználatát a Szőlőfajta Használati Bizottság határozza meg, osztályba sorolja a borkészítésre alkalmas fajtákat. Az összes osztályba sorolt szőlőfajtának a Vitis vinifera fajhoz, vagy a Vitis vinifera faj és a Vitis nemzetséghez tartozó fajok keresztezéséből származó fajtához kell tartoznia. Nem sorolhatók borszőlőként osztályba a következő direkttermő fajták: Noah, Othello, Isabella, Jacquez, Clinton, Herbemont. Direkttermő fajtákkal árubor előállítása céljából új szőlőt telepíteni, illetve meglévő szőlőt pótolni, felújítani vagy újratelepíteni tilos. E fajták terméséből készült bor továbbfeldolgozás és közfogyasztás céljából nem hozható forgalomba.
Az othello és direkttermő társainak a bora gyenge minőségű, savanykás, jellegzetesen kellemetlen, poloskaízű, de szép sötét vörös színű, s ezért csekély mennyiségben a vörös borok színének a javítására használták fel. (Észak-Amerikában kitűnő borszőlőket nemesítettek!)
A tiszta szőlőpektin poligalakturonsavas láncmolekula, amely 75%-ban metanollal van észterezve, ami az erjedés során lehasad és a borba is átkerül. A direkttermő szőlőfajták több pektint tartalmaznak, így a borukban a metilalkohol is nagyobb mennyiségben fordul elő, mint a Vitis vinifera fajták boraiban.
Othello
Szinonim név: Arnold 1, Otelo, Canadien Hamburgh.
Származása: amerikai eredetű, Arnold állította elő a Clinton és a Kék trollingi fajták keresztezésével, tehát fajhibrid.
Termesztési értéke: középérésű, középerős növekedésű, bőtermő, termésátlaga 10-13 t/ha, kett6s hasznosítású, direkt termő fajta. Szaporítása nem engedélyezett, az Eur6pai Uni6ban is tiltott. Tápanyagigényes, fagytürö, szárazságra érzékeny, a gombás megbetegedéseknek viszonylag ellenáll, nem rothad, zöldmunka igényes. Bora rubinpíros, enyhén labruszka ízű és illatú, csersavban gazdag asztali vörösbor. KIónja nem ismert.
Felhasználási aránya 1973-1997 között: az utóbbi évtizedekben nem szaporítottak.
A hajtás: elterülő.
A vitorla: nyitott, lapított, sárgászöld, nemezesen gyapjas, levelei homorúak-kiterítettek.
A szártag: barnászöld, pókhálós, mintázatlan, nem hamvas, a kacskepz6des rendszertelenül szaggatott.
A levél: ötszögletű, középnagy, hosszú, tölcséres, sárgászöld vagy sötétzöld, sima-hóIyagos, szövete könnyen szakadó, alig fényes, nem zsíros; hasadt-osztott; karéjainak száma 2-4; vállöble zárt, alapja ék alakú, melyet a levéllemez határol; oldalöblei határozatlan alakúak; széle fűrészes, közepesen melyen bemetszett; felszíne csupasz, fonáka szőrösödő és pókhálós; erezete zöld, vagy az erek töve vörös; a levélnyél szőrösödő és pókhálós, barnászöld, mintázatlan, közephosszú.
A fürt: vállas, tömött, kicsi-középnagy, átlagtömege 105 g; a bogyó gömbölyded, középnagy, átlagtömege 2,1 g, kék, feltűnően hamvas, nem mintázott; húsa kásás, nyálkás, kocsonyás; labruszka ízű; héja vastag, szívós. Morfológiai szempontbó1 hasonló fajta: Szürke othello.
Főbb megkülönböztető alaktani bélyegek: bogyó színében van, a Szürke othello bogyója szürke.
Forrás: http://vithor.hu/voros.htm#Othello
Izabella
Arizonika
Amerikai szőlőfaj (Vitis arizonica). Levelei kicsinyek, szívlakúak, fürtje kicsiny, bogyói is kicsinyek, feketék, kellemes ízűek, Arizonában és Kaliforniában vadon található. A filoxérával szemben nagy ellenállást tanúsít, ezért alanyszőlőnek beválna, ha szaporítása nem járna oly nehézséggel.
Amúri szőlő
A Vitis amurensis nevű, keresztezéses szőlőnemesítéshez többszörösen felhasznált, hidegtűrő ázsiai szőlőfaj.
forrásom a : www.terebess.hu/tiszaorveny/
