Sörhabos történetek
Az angolok melegen, a belgák nagy odafigyeléssel, a németek pedig gyorsan isszák. A Borsodi Sörgyárban jártunk, hogy kiderítsük, hogyan készül ez az ital, és hogy elmerüljünk a történelmében. Meg persze egy korsó hideg sörben.
A legtöbben csak csak üvegben, dobozban vagy pohárban, korsóban szembesülünk a végtermékkel. A történet azonban ott kezdődik, hogy a gyárba megérkezik az árpa. Ezt csíráztatják, majd aszalással szárítják, letörik a csírákat és máris kész a maláta. Ezt utánna darálják, vizet adnak hozzá és elkezdik melegíteni. A maláta összetevői a víz és a melegítés hatására cukros oldattá bomlanak. Ezt a cukros elegyet betöltik a forralóba, itt kerül bele a másik fontos összetevő, a komló. Ez határozza meg a sör keserűségét, mindig az adott sörfajtának megfelelő mennyiséget kevernek hozzá. A forralás után a sörléből kiszűrik a szilárd anyagokat, majd lehűtik.
A sörre ekkor már kissé hasonlító nedűt ezután 5-7 napig erjesztik: a folyamat során a cukrokból alkohol lesz. Ha már ez a fontos összetevő is megvan, akkor következik az úgynevezett hideg stabilizálás. Az “ászok” sört három napig nulla fok közelében tárolják. Végül jöhet a kovaföldes szűrés, ezután már szép, áttetsző italt kapunk. Innen már a palackozóba, a csomagolóba vándorol a nedű, és kiszállítják a boltok polcaira.
Nálunk a sörfogyasztásnak nincs igazán kultúrája. A világ más pontjain azonban nem viccelnek a sörözéssel. A legigényesebb sörfogyasztók talán a belgák. Számukra nem mindegy, hogyan csapolják, milyen pohárba és mit esznek hozzá. A belga sörök egy része magasabb alkoholtartalmú, hiszen ezeket a borhoz hasonlóan lassan kell ízlelgetni. Nem osztják ezt a nézetet a csehek és a németek. Ők sok sört isznak és azt is gyorsan. Ezért az ő söreik kisebb alkohol százalékkal bírnak, hogy bírják a saját tempójukat.
És hogy isszuk mi a sört? Először is keveset iszunk belőle, hiszen míg tőlünk északra már nem igazán alkalmas az éghajlat a bortermesztése, nálunk igen. Ezért a bor hazánkban komolyabb versenytársa a sörnek, mint például Csehországban vagy Németországban. Hazánkban, hektoliterben kimutatva valamivel kevesebb, mint fele annyi bor fogy, mint sör. A sör stabil piaci helyzete a minőség mellett talán a szocialista időknek is köszönhető, amikor ez volt a munkásosztály elsőszámú itala. A rendszerváltás előtti években az egy főre jutó sörfogyasztás ekkor meghaldta a száz litert.
– A rendszerváltás komoly törés volt a hazai söripar számára, a fogyasztás mintegy 30 százalékkal visszaesett – meséli Fehér Imre. A Borsodi sörgyár kommunikációs igazgatója elmondta: a legnagyobb sörivónak számító nehéz fizikai munkások vagy átképezték magukat, vagy munkanélkülivé váltak.
Az 1998-as mélypont után jelenleg az egy főre jutó éves sörfogyasztásunk 70 liternél jár. A sörkultúrában még mindig nem vagyunk erősek, az ínyencek azonban már hozzájuthatnak a legkülönfélébb sörkülönlegeségekhez, és a sörkultúrát bemutató rendezvényekkel is egyre többször találkozhatnak.
forrásom a metro.hu
