Ha a XVIII. század végén egy jó kedélyű szerzetes, bizonyos Dom Pérignon a kolostor nyugalmában nem fedezi fel, hogy a pincében tárolt borok valamiért újra erjedésnek indulnak, akkor pezsgő helyett ma minden bizonnyal más itallal köszöntenénk az újévet és az ünnepnapokat.
Dom Pérignon barát a champagne-i Hautvillers város bencés apátságának pincemestereként folyton kísérletezett: a jobb minőség és az újszerűség érdekében tudatosan, rendszeresen és néha véletlenszerűen házasított borokat, aminek eredményeként hamar híressé vált egész Franciaországban. Egy, a pincéjében felejtett borospalackban utóerjedt a nedű, s az erjedési szénsavat megtartva nagyon kellemes itallá változott. Mikor a gyöngyöző bort
Dom Pérignon megkóstolta, a legenda szerint így kiáltott fel: "A csillagokat iszom!" Találmányát azután tovább tökéletesítette: bevezette a parafa kérgéből, a parafából készült dugó használatát. Az új és még nem teljesen kierjedt borokat kora tavasszal palackozta, és a palackokat dugóval szorosan bezárta. A borban lévő maradék cukor erjedése a palackban fejeződött be.
Miután a nagy titok az apátsági pincéből felszínre került, először egyes champagne-i borkereskedők, majd távolabbi gazdák is pezsgőkészítésre adták fejüket. S hogy ez nem volt tipikusan férfimunka, arra a legjobb bizonyíték az
özvegyek pezsgője elnevezés: a főleg angol nyelvterületen divatos pezsgőmárka azoknak a XVIII. században élt kiváló özvegyasszonyoknak (Madame Cliquot, M. Pomery, M. Bollinger) kívánt emléket állítani, akik férjük halála után is világszínvonalon tudták vezetni gyárukat. Legkedveltebb ilyen özvegyek pezsgője a Veuve Cliquot-Ponsardin volt. Pezsgőt, vagyis habzóbort természetesen ma már világszerte gyártanak,
a pezsgőkészítés fellegvára azonban mindig is vitathatatlanul a névadó északnyugat-franciaországi régió, Champagne volt. A helyi termelők és kereskedők persze mindezzel tökéletesen tisztában vannak, és a félreértések elkerülése végett le is védették a Champagne elnevezést, mely így kizárólag az e régióban termelt nedűket illeti meg. A helyi borászok nemcsak a konkurencia tevékenységét figyelik árgus szemekkel, hanem saját magukkal szemben is szigorú előírásokat támasztanak.
A borvidék határait 1927-ben rögzítették, s azt is megszabták, hogy pezsgő készítéséhez kizárólag három szőlőfajta - a Chardonnay, a Pinot Noir és a Pinot Meunier - használható fel. Egységesítették a metszési módokat, meghatározták a szőlőtőkék magasságát, egymástól való távolságát. Champagne nem szűkölködik a műemlékekben és történelmi városokban - mint Reims vagy a középkori kastélyáról híres Troyes, hogy csak a leghíresebbeket említsük -, ám a pezsgő a régió idegenforgalmában is kulcsszerepet játszik. Egy kóstolóval egybekötött pincelátogatás remek program, s a helyi termelők előszeretettel mesélnek múltjukról, hagyományaikról. Champagne két nevezetes helyi ünnepe ugyancsak a szőlőhöz és a pezsgőhöz kapcsolódik, ezek turisztikai látványosságnak sem utolsók. Január 22-én Szent Vince, a termelők védőszentjének napjáról a városokban és falvakban körmenetekkel emlékeznek meg, s ilyenkor a látványos viseletek is előkerülnek a szekrény mélyéről. Este pedig bálokat rendeznek, ahol egyúttal az előző évi termés sajátosságait is megvitatják. Másik jelentős champagne-i ünnep a szüret utolsó napja, a Cochelet, amikor az egész napos mulatozást közös lakomával koronázzák meg, melynek tradicionális fogása a rendkívül ízletes helyi specialitás: a húsból, káposztából és más zöldségekből készített potée champenoise (champagne-i fazék).
forrásom a habostorta.hu