Dom Perignon francia bencés szerzetes mintegy három évszázaddal ezelőtt élt a champagne-i Hautvillers városában. Az apátság pincemestereként remek borok voltak a felügyeletére bízva, ám egyszer feledékenységből a pincében hagyott egy palackkal. Amikor rátalált és kinyitotta, egy szénsavas italt ízlelhetett meg, amelynek meglepően kellemes íze volt. A legenda szerint így „találták fel” a pezsgőt, azt viszont bizonyára sosem gondolta volna a feledékeny szerzetes, hogy neve majdan az egyik legjobbnak tartott, ennek megfelelően az egyik legdrágább pezsgő márkaneve lesz. Aki ugyanis Dom Perignont vásárol, az valóban a legjobb minőséget kapja, egy ünnepi alkalom vagy egy sikeres üzletkötés után ilyen pezsgőt bontani tényleg rendhagyó pillanat. A pezsgő készítői így oda is figyelnek a részletekre, különösen hogy a nedű elkészítése komoly szakértelmet kíván. A Champagne-ban, mintegy 30 ezer hektáron termesztett szőlőt kézzel szüretelik le és válogatják ki a legjobb fürtöket, az összenyomódást elkerülendő pedig kis dobozokba rakják, ügyelve a mustképződés és a spontán erjedés elkerülésére. Az előkészületek után a must hagyományos, mikroorganizmusok által segített erjedés során alakul borrá, cukortartalma alkohollá válik. A munka neheze, vagyis a különféle borokkal történő házasítás ezután kezdődik, az így létrejött cuvée-t pedig a folyamatok végén hosszú évekre egy pince mélyén helyezik el. A különleges pezsgő itt akár hét-nyolc évet is eltölthet, hogy egy élesztőkúrát követően egy kis cukor hozzáadása után áttöltve kerüljön végleges palackjába. A második erjesztés során nap mint nap megmozgatják a butéliákat, az eredetileg vízszintesen pihenő palackok apránként függőleges helyzetbe kerülnek, fejjel lefelé. Erre azért van szükség, mert így a legkisebb beavatkozás mellett tudják eltávolítani a keletkező üledéket. Ezek után már nincs sok tennivaló, mindössze parafadugóval, drótkengyellel, fóliával és persze címkével kell ellátni az üveget, hogy a nevesebb italüzletek vitrinjébe kerülhessen. Dom Perignon nem készül minden évben, hiszen még Champagne-ban is akad rosszabb termés, a nevet pedig a legkisebb mértékben sem akarják lejáratni. Jelenleg Vintage-ból az 1998-as, míg Roséból az 1996-os évjáratot lehet megvásárolni.
A kiváló minőség mellett megfelelő marketingre is szükség van, a Dom Perignon esetében azonban ebben sincs hiba. Igaz ugyan, hogy a márkát inkább az idősebbek italaként, illetve Beverly Hills-i partipezsgőként tartják számon, de a tulajdonos Moët & Chandon nemrégiben elhatározta, hogy egy kicsit megfiatalítja a márkát. Ennek szellemében kerestek maguknak olyan reklámarcot, mint Eva Herzigova cseh származású szupermodell, illetve egy Karl Lagerfeld által tervezett limitált szériával rukkoltak elő tavaly tavasszal. A német divatdiktátor természetesen magán az italon semmit, a csomagoláson viszont annál többet változtatott, például kis aranycseppekkel díszítették a palackot. A Bottle Named Desire, vagyis a Vágy palackja mindössze - az évjáratnak megfelelően - 1998 példányban készült, darabjáért pedig 1500 eurót kértek. Az elegáns pezsgőmárkát azonban az átlagemberek nem a különleges szériákról, hanem a James Bond-mozikból ismerik, a titkosügynök ugyanis már az első filmekben is előszeretettel kortyolgatta az egykori bencés szerzetes italát. Ennél (és egy szupermodellnél) jobb reklám egy ilyen terméknek pedig aligha létezik. |