Korábban hamisították, mára Hungaricum
Virágzik a Kéknyelű
A II. világháború előtt, a magyar arisztokrácia és nagypolgárság egyik legkedveltebb fehérbora a Badacsonyi Kéknyelű volt, mára azonban a kevésbé ismert fajták közé szorult. Történik mindez annak ellenére, hogy a csak Magyarországon honos szőlőfajta, alkalmas lenne bor- és országimázs építésre is.
A Kéknyelű ismertségének csökkenése elsősorban arra vezethető vissza, hogy 1945 után, a korábban elit borok kategóriájába tartozó fajtákat mellőzték a tömegpiacokról. 1986-ban az egyébként is hátrányosan kezelt fajta szinte teljesen „kifagyott" a Balaton-felvidéki területekről. Az ezt követő években fokozatosan eltűnt a piacról a Kéknyelűből készült bor. Ugyanakkor ebben az időben, több borászatban is hamisították e fajtát, más szőlőből, de kéknyelű címkével ellátott palackokat hoztak forgalomba.
A Kéknyelű újjászületése a rendszerváltás után kezdődött el, amikor badacsonyi szőlőtermelők elkezdték a fajta újratelepítését, jelenleg körülbelül 40 hektáron folyik a kéknyelű termesztése. A legnagyobb területen - mintegy 20 hektáron - a Varga Pincészet telepítette Kéknyelűt. „A Kéknyelűt kiemelten kezeljük, az a véleményünk, hogy hosszú távon az Olaszrizling és a Szürkebarát mellett ez lehet a Badacsonyi borvidék zászlósbora."- nyilatkozta Varga Péter a Varga Pincészet vezetője. A Hungaricumnak számító fajtából, 300 ezernél is több palackot forgalmaznak a balatoni pincészetek. A szakember elmondta: A Kéknyelű fajta népszerűsítéséhez hozzájárulhatnak az olyan ünnepségek és versenyek, amelyet nemrég rendeztek meg Badacsonytomajban. „A Kéknyelű virágzás ünnepe" című rendezvényen tartották a 2007-es Badacsonyi Hegyközségi Borverseny és IV.
Kéknyelű Borverseny ünnepélyes eredményhirdetését (A hegyközségi borversenyen a legtöbb aranyérmet - szám szerint ötöt - a Varga Pincészet gyűjtötte be, sőt 2004-es Badacsonyi Kéknyelűjük elnyerte a „Badacsonytomaj Város Bora" előkelő címet is.
A Kéknyelűről
A Kéknyelű titokzatos fajta származása a homályba vész, a legvalószínűbb az, hogy magyar nemesítés. Rejtélyességét fokozza, hogy önmagában szaporodni képtelen, mert csak női virágzatot hoz. Ahhoz, hogy a beporzás mégis megtörténjen, más fajtákat telepítenek a Kéknyelű tőkék mellé. A porzófajta hagyományosan Budai zöld, azonban az utóbbi években a badacsonyi FVM Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet által kifejlesztett Rózsakő fajtával telepítik a Kéknyelűt.
„Porzófajtának minőségi és mennyiségi szempontból is a Kutatóintézet által nemesített Rózsakőfajta a legalkalmasabb. A hagyományos Budai Zöld fajta helyett Rózsakővel telepített Kéknyelű olyan évjáratokban, amikor a beporzás idején az időjárás nem megfelelő, akár 30 százalékkal is többet teremhet. A beporzásban betöltött szerepe mellett a Rózsakő nagyon jól cukrosodó szőlőfajta, alkalmas a késői szüretelésre, kiváló minőségű természetes édességű bor készíthető belőle." - nyilatkozta Dr. Májer János a kutatóintézet vezetője.
„A Rózsakő önmagában is kiválóan alkalmas savhangsúlyos, karakteres és ásványi ízekben gazdag bor készítésére, ezért a következő években 5-7 hektárnyi Rózsakő ültetvényt fogunk telepíteni" - avat be terveibe Varga Péter. A Badacsonyi Kéknyelű halványzöld színe frissességet sugall. Illata könnyű, zöldalmára emlékeztet, türelmes borivók körtét és vadvirágokat is felfedezhetnek benne. A borba kortyolva először a hársméz jut az eszünkbe, majd feltűnik az elsőre egyszerűnek és könnyednek tűnő bor tüze és rusztikussága. A vulkáni talajnak köszönhetően erős de nem tolakodó savakkal bír.
forrásom a hetek online
