Magyar bor, grúz módszerrel
Nagy Péter hosszú, kalandos úton jutott el a borászatig. A délvidéki Óbecséről származik, évtizedekig Németországban élt és az egészségügyben dolgozott. Családjával húsz éve költözött Jászszentlászlóra, ahová rokoni szálak kötik. Habár még ma is visszajár Németországba dolgozni, borgazdaságának alapjait Móricgáton rakta le. Ott egy 1870-ben épült tanyát mentett meg az enyészettől. Péternek és családjának köszönhetően az egykori Baranyi-birtok ismét felvirágozhat.
Hosszú távú tervük, hogy gazdaságukban bemutassák a világon létező több ezer éves borkészítési hagyományokat: így a földbe ásott kvevrikbe készült borokat, a hordó érlelésű borokat, illetve a reduktív (tartályos) borokat – vázolta röviden Péter. Azt is elmondta, 40 évesen végezte el a kertészeti egyetem szőlész-borász szakát, majd később a szakmérnöki képzést a Corvinus Egyetemen. Diplomamunkáját a georgiai borkészítésről írta.
Péter nem csak könyvtárakban kutatott a téma után, két alkalommal tanulmányúton is járt Grúziában. Első útját motorral tette meg, több mint 8000 kilométert utazott így. Ezt megelőzően pedig beutazta a világ számos híres borvidékét, így tanulmányozta a spanyol, a francia, és az olasz borkészítést. Motoros tanulmányútja során Grúziában épp a szüret idejére érkezett. Hogy miért épp Grúzia? Erről Péter különös lelkesedéssel nyilatkozott:
-Már évekkel ezelőtt felébredt bennem az érdeklődés a kaukázusi régió iránt. Számos irodalmon és elbeszélésen keresztül igyekeztem minél jobban megismerni a környéket, melynek misztikuma magával ragadott. Grúzia borkultúráját tekintve igen gazdag. A termékeny kaukázusi völgyek a szőlő őshazája. Itt találták a régészek a legrégebbi olyan szőlőmagokat, amelyek egyértelműen tudatos keresztezés eredményeit képviselik. A technológia is elég fejlett volt, annyira, hogy arrafelé gyakran ma is használják ezt az ősi módszert, amely legalább 8000 éves. Ennyi idős a legrégibb feltárt nagyméretű agyagedény: a kvevri. A kvevriben történő borkészítés a bortermelés legrégebben ismert módszere.
A kvevri olyan méhviasszal impregnált agyagedény, amelyet teljesen eltemettek a földbe, hogy ott állandó, alacsony hőmérsékleten mehessen végbe az erjedés. A kvevri mérete 2-3 literestől 6-8 ezer literesig terjed, de valamikor 10-15 ezer litereset is gyártottak. Kutatásaim során volt alkalmam megtekinteni maranikat is, ami tulajdonképpen az a hely a földben, ahová elássák a kvevriket. A helyiek elbeszéléseiből kiderült, hogy a kvevrinek egész kultikus jelentősége van. Amikor a családban fiúgyermek születik, elásnak neki egy kvevrit, amit csak a lakodalmán bontanak fel, hogy együtt fogyassza el a család az isteni nedűt. Grúziában egyébként is nagy szerepet játszik a családok életében a vendégszeretet. A vendégeket Isten küldöttjeinek tekintik, ezért különleges odafigyelésben részesülnek. Ezt magam is tapasztalhattam. A szüret is valóságos ünnepi időszak a családok életében.
Nagy Péter Grúziában a hatalmas kvevrik előtt
A borkészítés az ősi eljárás szerint úgy zajlik, hogy a kvevriket megtöltik musttal (és törköllyel), majd az edényt egy fafedővel lezárják. A hosszan tartó erjedés eredményeként a borok tanninokban, antioxidáns anyagokban és fenolokban gazdagodnak, ezek pedig pozitív élettani hatással bírnak. Az így előállított bor minőségét az maceráció (áztatás) hossza, és a beavatkozások minimalizálása adja.
Nagy Péter szerint nagyon megéri kvevriben érlelni a borokat, sikere Georgia-, Ázsia- és Európa-szerte díjakban és elégedett fogyasztókban mérhető. Véleménye szerint érdemes volna Magyarországon is honosítani ezt az eljárást, hiszen a szomszédos országokhoz hasonlóan valószínűleg itt is kitölthető lenne egy jelentős piaci rés. Ezt a borkészítési eljárást az idei évtől a saját gazdaságában is alkalmazza, Magyarországon elsőként.
forrásom a http://www.baon.hu/bacs-kiskun/kozelet/magyar-bor-gruz-modszerrel-657825
