Az amerikai Colm Fitzgerald családja miatt évek óta visszajár Magyarországra. Most magába nézett, és végigvette, mik azok a kulturális jelenségek, amelyekre eleinte leesett állal figyelt fel, idővel azonban tudomásul vette őket mint magyar sajátosságokat.
1. Disznóvágás. A szerző első disznóvágásán pirkadattól alkonyatig az egész család a disznó lemészárlásán és feldolgozásán munkálkodott. A vér fröcsögött, az amerikai vendég a hányingerrel küszködött, miközben a véres szervekkel teli tálakat kavargatta. De túlesett rajta, és végül is így kerül a hús a tányérra - állapítja meg.
2. Itt mindenki dohányzik. A szerző alig hiszi, hogy mindössze a magyarok 30 százaléka rabja a dohányzásnak. Miközen egyszer a feleségére várt a kocsiban, minden egyes arrajáró cigivel a kezében sétált el mellette. Aki véletlenül nem dohányzott, az is rágyújtott kisvártatva. Egy másik alkalommal pedig egy fogászati kezelés kellős közepén megcsörrent a magyar fogorvosnő telefonja, amit az nemcsak hogy felvett, de még egy jó cigit is elszívott az ablakban állva beszélgetés közben. "Panaszra mindazonáltal nem volt okom, a tömés mindössze 20 dollár volt, és a fogorvos kiváló munkát végzett."
3. Az étel itt mindenek fölött áll. A magyarok komolyan veszik az evést. Miközben az amerikai vendég Taco Bellen és megmikrózott burritón nőtt föl, Magyarországon az evés vallás, és a vasárnapi ebéd a szentség. Igen, húsleves, pörkölt nokedlivel és savanyúsággal, valamint az elmaradhatatlan desszert.
4. Az ezerarcú magyar vécé. Talán a visszafröccsenés elkerülése végett, talán a végtermék megvizsgálása céljából, de a magyar vécék közül sokat úgy alakítottak ki, hogy a széklet egy kis tálcára érkezzen, mielőtt eltűnik a süllyesztőben.
5. A magyar nyelv térdre kényszerít. Bár a szerző már tíz éve jár Magyarországra rendszeresen, a nyelvtudása még mindig alapfokúnak mondható. Bonyolult toldalékolási rendszerével és magánhangzó-harmóniájával a magyar nyelv szinte minden más nyelvtől különbözik. Tény: az angolnak több köze van az oroszhoz vagy a Srí Lanka-i szingalézhez, mint a magyarhoz.
6. Pesszimizmus, egyenesség, a magyar lelki alkat.Bár Fitzgerald koránt sem mondhatja magát a magyar psziché szakértőjének, ezt-azt megfigyelt az itteniek lelki működésében. A történelem nem bánt kesztyűs kézzel a magyarokkal, egyik megszállásból a másikba bukdácsoltak, talán ennek az eredménye, hogy a magyarok gyanakvóak, túl óvatosak és kritikusak. Ha Magyarországon megkérdezünk valakit, hogy van, az amerikai sablonválasz helyett elég nagy eséllyel hosszú panaszáradatot indítunk el. Ha valakinek a legapróbb problémája is van a másik emberrel, nem rejti véka alá. Szinte durvák és udvariatlanok a magyarok, de ezt ne vegye senki személyesen – "get used to it, bazd meg" – tanácsolja a szerző.
7. A gyalogosok alacsonyabb rendű úthasználok. A szerzőt többször is majdnem elgázolták, mire rájött, hogy az autósok itt nem készségesek a gyalogosokkal, mint Amerikában, hanem az erősebb jogán állnak hozzá az egész városi közlekedéshez. Sokan közülük gyorsan és aggresszíven vezetnek, és itt bizony a gyalogosnak kell vigyáznia magára.
8. A pálinka rád talál és megöl. Néhány üveg pálinka nélkül nem buli a buli Magyarországon. Az első felest visszautasítani majdhogynem sértés, ha kínálják az embert. A pálinka emellett a magyar nagymamák első számú gyógyszere: fejfájásra, menstruációs panaszokra, idegességre.
9. Szinkronizált filmek. Hiába adják le itt is a nemzetközi csatornák kínálatának színe-javát, ha eredeti nyelven egyik sem nézhető. A szerző szerint a szinkron iránti vonzalom a magyar nyelv sajátosságaiból ered, és a szinkronszínészek valóságos sztárok itt. A magyar szinkron hőskorának legemlékezetesebb terméke a Flinstone család, amelyhez Romhányi József költött szellemes, szóviccekkel teli átiratot.
A cikk eredetijét a Matadornetwork című oldalon olvashatja.
forrásom a http://hvg.hu/kultura/20150514_9_kulturalis_sokk_ami_egy_amerikait_er_Ma
