Generosa szakmai nap Kecskeméten
„Nem cuvée, hanem egy itthon nemesített szőlőfajta”- hangzott el azon a tanácskozáson, melyet a NAIK SZBKI Kecskeméti Kutató Állomásán tartottak. A 2. Generosa Szakmai Napon megjelent szakemberek száma mutatta, egyre nagyobb az érdeklődés az 1951-ben Bíró Károly által nemesített szőlőfajta iránt.
Bár jó hatvan éve megszületett az Ezerjó és a Piros Tramini édes gyermeke, csak 2004-ben nyerte el a keresztségben - a korábbi K15-ből – a Generosa nevet, s vált államilag elismert fajtává.
Mint a tanácskozáson elhangzott, a fajta legnagyobb értéke, az ökológiai tűrőképessége. Rothadásra nem, lisztharmatra kevésbé érzékeny. Jól tűri a szárazságot, a fagyot, könnyű szüretelni. Bár még borászati tekintetben nincsenek hosszú évekre visszatekintő tapasztalatok – hiszen Szőke Sándor is csak 2009-ben, míg Frittmann János 2011-ben jelent meg vele önálló fajtaként a piacon -, mégis elmondható, hogy egyedi ízvilágú, jól iható, hosszú bort ad.
Már csak a fogyasztók előtti bevezetésre kell ügyelni. Bár az illatos borok csoportjába sorolják, több ide tartozó fajta – például a Cserszegi fűszeres vagy az Irsai Olivér is – megelőzi. Ugyanakkor szakértői vélemények szerint akkor szabad csak tömegesen telepíteni, ha már ismertté vált, különben besodródik a tömegbor kategóriába. Amíg Szőke Sándor borászatából elsősorban az üzletek polcaira került a Generosa, Frittmann János a gasztronómiát, a vendéglátást célozta meg. Ehhez pedig egyedi cimkevilágot választott, hogy felhívja a fajtában rejlő különlegességekre a figyelmet.
Míg 2005-ben alig egy hektáron termelték a Generosát, napjainkban közel kétszáz hektáron virul, s a telepítési kedv egyre nő. A tanácskozáson felhívták a figyelmet az ellenőrzött, jó minőségű szaporítóanyag használatára. Mint elhangzott, a Kecskeméti Kutató Állomáson már előkészítették a területet a törzsültetvény létrehozására.
A témáról bővebben a Magyar Mezőgazdaság 21. számában olvashat
