A szőlőtermesztésben a gombák és a baktériumok által előidézett megbetegedések mellett a vírusos betegségek is számottevő veszteséggel járnak. A gazdasági kár mértéke elérheti a 10, de egyes esetekben akár a 80 százalékot is, a fajta fogékonyságától, a termőhely adottságaitól és a termesztéstechnológiától függően.
Az abiotikus hatások és a kórokozók feldúsulásának eredménye a fokozott tőkeleromlás és -elhalás. Mindezek következménye a terméshozamok csökkenése és a minőség romlása, ami kihat a bor minőségére is. Rövidül a tőkék produktív időszaka, a bogyók nem tudnak beérni megfelelően, ezért a fertőzött bogyókban a kívánt cukor-sav arány eltolódik. A vírusfertőzés hatására az oltványkészítés eredményessége csökken és romlik a szaporítóanyagok gyökeresedőképessége.
A szőlőnek a világon 58 vírusos eredetű betegségét írták le, hazánkban eddig 15 víruskórokozót azonosítottak. Jelenlegi ismereteink szerint a vírusbetegségek a tünetek szerint hat csoportba sorolhatók:
1) szőlő korai vírusos leromlás (grapevine degeneration),
2) látens foltosság (grapevine fleck),
3) levélsodródás (grapevine leafroll),
4) vonalas és gyűrűs mintázottság (grapevine yellow mottle),
5) vonalas mintázottság (grapevine line pattern),
6) faszöveti barázdáltság (grapevine rugose wood).A hetedik csoportba azokat a vírusszerű betegségeket soroljuk, amelyek kórokozói föltehetően vírusos eredetűek, de pontosan még nem sikerült meghatározni azokat.
Szőlő korai vírusos leromlás
A szőlő korai vírusos leromlását több vírus is okozhatja. A kórfolyamatot a Nepovirus-nemzetségbe tartozó vírusok, a szőlő fertőző leromlás vírus (Grapevine fanleaf virus, GFLV), az arabisz mozaik vírus (Arabis mosaic virus,ArMV), a paradicsom fekete gyűrűs vírus (Tomato black ring virus, TBRV), a szőlő bolgár látens vírus (Grapevine Bulgarian latent virus, GBLV) és a szőlő króm mozaik vírus(Grapevine chrome mosaic virus, GCMV) okozzák. Az egyes gazda-vírus kapcsolatok esetében a tünetek intenzitásában jelentős különbségeket tapasztalhatunk. Gyakran a szőlő korai pusztulását okozzák. Terjedésük fonálféreg- (Xiphinema spp. és Longidorus spp.) vektorokkal történhet. A fonálférgek a szőlő gyökerének szívogatása során veszik föl a virionokat majd továbbadják.
A szőlő fertőző leromlás kórokozója a szőlő fertőző leromlás vírus (GFLV). Két törzsét különböztetik meg tünettanilag: sárga mozaik törzs (Grapevine fanleaf virus – yellow mosaic strain, GFLV-YM) és érmenti szalagosodás törzs (Grapevine fanleaf virus – vein banding strain,GFLV-VB). A sárga mozaik törzzsel fertőzött tőkéken már kora tavasszal kialakulhatnak a tünetek. Az érmenti és érközi területeken kiterjedt foltok jelennek meg, vagy teljesen elsárgul a levélzet (1. ábra). Az érmenti szalagosodás törzsre a sárga foltok, illetve az ér mentén és az ér mellett végigfutó, hosszanti, sárga, szalagszerű lefut
ású, klorotikus mintázat jellemző (2. ábra). A levélerek futása páfránylevélre emlékeztető, a levéllemez aszimmetrikus, a levélszél erősen fogazott (3. ábra) és gyakori a klorotikus foltok megjelenése. A fertőzött tő-kéken a rügyek kisebbek és számuk is kevesebb, mint az egészséges növényeken. A vesszőkön rövid ízközök, villás elágazás, szalagos, ellaposodott hajtás és fürt tünetek figyelhetőek meg. A bogyók gyakran kiszáradnak, összeaszalódnak, kicsik maradnak, vagy nem lesz bennük mag. A fertőzés következtében a tőke nagyon gyorsan elpusztul, vagy néhány éven belül leromlik. A GFLV első-sorban fonalférgekkel terjed, ezenkívül ismert a szaporítóanyaggal, oltással és pollennel történő átvitele is.
Az arabisz mozaik vírus(ArMV) az A típusú tőkesatnyulás betegség kórokozója, szerológiailag a GFLV-vel rokon. A kórokozó által előidézett tünetek nagyon hasonlóak a fertőző leromláshoz, általában azzal együtt fordulnak elő (4. ábra). Az ArMV-nek nagyon széles a gazdanövényköre, különböző gyomnövények is tartoznak közéjük. Fonálférgek terjesztik, ezenkívül ismert az oltással, fertőzött szaporítóanyaggal és a maggal történő terjedése is.
A szőlő krómmozaik vírus (GCMV) jellemzője a levelek
krómsárgára színeződése (5. ábra), illetve kifehéredése a vegetáció során, ezenkívül rövid ízközök, kettős nóduszok kialakulása is utalhat a vírus jelenlétére. Néhány izolátuma a levélen deformációkat és klorotikus foltokat is okozhat. Ismertek olyan törzsek is, amelyek nem idéznek elő látható tüneteket. Fertőzött szaporítóanyaggal és oltással is átvihető. A vírus fonálféregvektora egyelőre nem ismert, de feltételezik, hogy a talajban terjed.
A paradicsom fekete gyűrűs vírus (TBRV) fertőzése gátolja a tőkék növekedését, az idősebb leveleken pöttyöket és a levélszélek sárgulását vagy a levelek klorózisát okozza (6. ábra). A frissen fertőzött növények levelén klorotikus foltokat, gyűrűket is találhatunk. A vírus a fonálféregvektoron kívül oltással és maggal is terjedhet.
A szőlő bulgáriai látens vírus (GBLV) általában lappangva fertőzi a szőlőfajtákat, amint azt a neve is mutatja. Ha találunk ráutaló tüneteket, az a kései rügypattanás, a vesszők megnyúlása, egyenetlen fürtképzés, növekedésgátlás, a GFLV-hez hasonló tünetek kialakulása. Vektora még nem ismert, de fertőzött szaporítóanyaggal és maggal terjed.
Látens foltosság
Ezt a tünetcsoportot a szőlő látens foltosság vírus (Grapevine fleck virus, GFkV) okozza. A Vitis vinifera-fajtákon látens marad a fertőzés, innen származik a kórokozó neve is. Kimutatása a Vitis rupestris St. Georgefajtán lehetséges, amelyre oltással vihető át. A betegség tünete az érkivilágosodás, a harmad- és negyedrendű erek közelében áttetsző foltok megjelenése, amelyek akkor láthatók a legjobban, ha a leveleket a fény felé tartjuk. Az intenzíven foltosodó levelek
ráncosodnak, torzulnak (7. ábra), és a levél felszíne irányába görbülnek. A GFkV a floémben lokalizálódik és mechanikailag nem terjed. A kórokozó fertőzött szaporítóanyaggal és oltással terjed. Kísérletekben bizonyították, hogy arankafajokkal is átvihető.
Levélsodródás tünetcsoport
A szőlő levélsodródását több, egymáshoz hasonló tulajdonságú vírus külön-külön, vagy együtt is előidézheti. A szakirodalomban eddig 9, szerológiailag különböző csoportot írtak le, amelyek összefüggésben állnak a betegséggel. Ez a szőlő levélsodródás víruscsoport (Grapevine leafrollassociated virus, GLRaV 1-9). A betegségre jellemző a bogyók alacsony cukortartalma, a kései bogyóérés, a rendellenesen megvastagodó és lefelé sodródó, a vörösbort adó szőlőfajtáknál vörösre, a fehérbort adó szőlőfajtáknál sárgára színeződő levéllemez (8., 10., 11. ábra). A vírusfertőzés hatására a kacson is kialakulhatnak bogyókezdemények, ami a szőlő hormonális háztartásának zavarát mutatja (9. ábra). A vegetációs időszak vége felé a vesszők csak részlegesen érnek be (12. ábra).
A kórokozó oltással, fertőzött szaporítóanyaggal és közönséges teknőspajzstetvekkel, valamint egyéb, viaszospajzstetű-fajok közvetítésével is terjedhet. A GLRaV-2 mechanikailag is átvihető.
A szőlő faszöveti barázdáltsága
A szőlő fás részeinek oltással átvihető vírusbetegség-együttesét nevezzük faszöveti barázdáltságnak, amely az egész világon elterjedt. Tünetei a tőke farészénél megfigyelhető gödrök és barázdák (13. ábra). Négy elváltozás hozható kapcsolatba a faszöveti barázdáltsággal: a Rupestris faszöveti barázdáltság (Rupestris stem pitting), a Kober faszöveti barázdáltság (Kober stem grooving), az LN 33 faszöveti barázdáltság (LN 33 stem grooving) és a parakérgűség (Corky bark). Ez a betegségkomplex felelős az oltásoknál kialakuló összeférhetetlenségért, a kései rügyfakadásért, illetve a tőkék leromlásos tüneteiért és későbbi pusztulásáért.
A Rupestris faszöveti barázdáltság vírus (Rupestris stem pitting-associated virus, RSPaV) mechanikailag nem vihető át, eddig természetes vektorát sem azonosították. Jelenlétét Vitis rupestris St. George indikátorfajtán lehet kimutatni. Ezen a fajtán az oltás helye alatt, a farészen, sávosan gödröcskék láthatók, de esetenként bárhol máshol a farészen találhatók gödrök és barázdák. Krónikus fertőzés tünete a törpülés.
A szőlő A vírus (Grapevine virus A, GVA) a szőlő háncsrészében található kórokozó (14. ábra). Különböző pajzstetvekkel terjed. A közönséges teknőspajzstetű (15. ábra) több kórokozó átvitelében is szerepet játszhat. Tünettanilag nem különíthető el a szőlő B és a Rupestris faszöveti barázdáltság vírus fertőzésétől, elkülönítésük fás szárú tesztelés, szerológiai, illetve molekuláris vizsgálatokkal lehetséges.
A szőlő B vírus (Grapevine virus B, GVB) a parakérgűség (Corky bark) kórokozójaként ismert.
A szőlő vonalas és gyűrűs mintázottsága
A betegséget a rendkívül széles gazdanövénykörű Lucerna mozaik vírus (Alfalfa mosaic virus, AMV)okozza. A fertőzött tőkék lombozata különböző mintázatú sárga elszíneződéseket mutat. A sárgulás nem terjed át az erekre, azok zöldek maradnak. A mozaikos foltok nyáron kifehéredhetnek, de nem maszkírozódnak. A vírus oltással, mechanikailag, fertőzött szaporítóanyaggal és levéltetvekkel terjed.
A szőlő vonalas mintázottsága
A szőlő vonalas mintázottság vírus (Grapevine line pattern virus, GLPV) által okozott betegséget Magyarországon írták le eddig. A beteg levelek világos, juharfalevélre emlékeztető mintázatot, szétszóródva pontokat vagy foltokat mutatnak.
Azonosítatlan kórokozók
A szőlő enációs betegsége (Grapevine enation) tünete a késői rügyfakadás, lassú növekedés, bokrosodás, és hosszanti vagy gyűrű alakú kinövések a vesszők alapjához közeli nyolc-tíz levél fonákán. Vektora nem ismert, fertőzött szaporítóanyaggal terjed.
A szőlő érnekrózisa (Grapevine vein necrosis) betegséget kiváltó kórokozó még nem ismert, a betegség fertőzött szaporítóanyaggal és oltással terjed. A tesztnövényen a betegség tünete a levélfonákon jól látható érnekrózis (16. ábra). Először az idősebb
leveleken jelenik meg, aztán a hajtás növekedésével a fiatalabbakra is átterjed. Ezzel egy időben nekrotikus foltok is megjelennek a levél színén. Néhány esetben megfigyelhető a kacs és a zöld hajtás elhalása is, valamint a növekedés teljes leállása. Súlyos esetben a növény pusztulásához vezet.
A szőlő érmenti mozaikja (Grapevine vein mosaic) esetében a fertőzött növények levelén halványzöld mozaikosság mutatkozik az első- és másodrendű erek mentén, érmenti szalagosodáshoz hasonló tüneteket mutatva (17. ábra). A legérzékenyebb fajtáknál a levelek érközi területei elhalhatnak, de a nekrózis a levélereket nem érinti. Kórokozója nem ismert, a betegség oltással és fertőzött szaporítóanyaggal terjed.
Összetéveszthető tünetek
A vírustüneteket mutató növényi részek könnyen összetéveszthetők más, nem vírus okozta élettani elváltozásokkal. A szőlő levelén kialakuló sodródás és elszíneződés fitoplazmás fertőzésre is utalhat. Sok esetben kizárólag a laboratóriumban végzett diagnosztikai vizsgálatok adhatnak biztos eredményt a fertőzés eredetéről.
A nem harmonikus tápanyagellátás is okozhat különböző szín- és alakbeli elváltozásokat a szőlőleveleken. Káliumhiány következtében az idősebb levelek felülete először sötét lilás barnára színeződik, hasonlóképp, mint a levélsodródás okozta elszíneződés a vörösbort adó szőlő-fajtákon (18. ábra). A magnéziumhiány tüneti képe a fehérbort adó szőlőfajtákon a levélsodródás okozta kivilágosodáshoz hasonló (19. ábra), míg a vörösbort adó szőlőfajtáknál a levélszövetek fokozatosan pirosasbarnára váltanak. Az erek mindkét esetben zöldek maradnak. A tüneteket az különbözteti meg a levélsodródás vírus tüneteitől, hogy ezek a levelek nem sodródnak, és idővel az elszíneződött növényi részek elszáradnak. A nitrogénhiány miatti klorózis (20. ábra)a szőlőlevél esetében könnyen összetéveszthető a szőlő krómmozaik vírus okozta színváltozással.
A nem megfelelő technológiával kijuttatott hormonhatású növényvédő szerek elsodródása hasonló tüneteket okoz, mint a Grapevine fanleaf virus. Mindkét esetben a levelek elvesztik a fajtajellegüket és a levélerek rendellenesen fejlődnek (21. ábra).
A szőlővírusok gyakorisága Magyarországon
A Pannon Egyetem Keszthelyi Növényvédelmi Intézetében az előző 7 évben rendszeres virológiai fölméréseket végeztünk a hazai borvidékek különböző korú és fajta-összetételű szőlőültetvényeiben; az említett tüneteket keresve választottuk ki a mintákat. Az elmúlt években 543 minta szerológiai vizsgálatát végeztük el a legfontosabb szőlővírusok valamelyikére, és 166 minta esetében igazoltunk vírusfertőzést. A vírusok önmagukban és komplexen is előfordultak a fertőzött mintákban. A legnagyobb számban a GLRaV-1 fertőzése volt kimutatható (22. ábra), ezt követte a GVA 31 mintában. GFkV fertőzést 28 mintában tudtunk kimutatni, míg a GLRaV-3 25 mintában fordult elő. Tizennyolc esetben GCMV-t azonosítottunk, 10 esetben ArMV-t, 5-5 mintában GFLV és TBRV, továbbá 3 mintában AMV, 2-2 mintában GLRaV-6 és GLRaV-7 volt kimutatható, 1 esetben pedig GLRaV-2 jelenlétét igazoltuk. GVB fertőzést nem sikerült kimutatnunk.Vírusok elleni védekezés A vírusfertőzés kezelésére jelenleg nincs megfelelő módszer. A kórokozók ellen csak a fertőzés megelőzésével védekezhetünk hatékonyan, így a szőlő telepítésekor elengedhetetlen az ellenőrzött vírusmentes szaporítóanyag használata. Elterjedésüket akkor akadályozhatjuk meg, ha időben fölismerjük a tüneteket és ha a fertőzést laboratóriumi vizsgálatok is megerősítik, eltávolítjuk a beteg tőkéket. Fontos a vektorok elleni védekezés. A gyomnövényeken is áttelelhetnek a vírusok vagy a vírusvektorok, ezért fordítsunk kellő figyelmet az állomány gyommentesen tartására. Mindezek betartásával a kártétel csökkenthető.
A szerzők köszönetüket fejezik ki a TÁMOP-4.2.2.A- 11/1/KONV-2012-0064 projekt támogatásáért, amely az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.
forrásom a http://kerteszetesszoleszet.hu/hu/irasok/kerteszet-szoleszet-boraszat/leggyakoribb-virusbetegsegek-hazai-szoloultetvenyekben
