Pálinka, szerelmemDlusztus Imre–Soós Kálmán: A jó magyar pálinkaNem hittem sohasem, hogy még a pálinkából is politikát kell csinálni. Ezért aztán első pillantásra Dlusztus Imre és Soós Kálmán könyvében a legfeleslegesebb fejezetnek a hangzatos Nemzeti italunk szabadságharcának stációit tartottam. Egészen addig, amíg el nem olvastam. |
Cikk értékelésBe kell jelentkezni az értékeléshez! |
|---|
KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz! |
romacsávó | 2014. január 19. | 01:05:21"amely csak egészséges gyümölcsből vagy szőlőtörkölyből készült, türelmesen megérlelt, tökéletesen tiszta, harmonikus illatú és ízű ital – tehát nem valami pacsuli, holmi műanyag kannából kimérve, csak hogy hülyítsen" |
|
HIRDETÉS
|
 Mert annak idején egyszerűen tragikomikusnak gondoltam, hogy a frissen hatalomra került Orbán Viktor kormányfő 2010. június 8-án az elsők között jelentse be – gazdaságélénkítő programjának 9. pontjaként – a pálinkafőzés liberalizálását. Polgárpukkasztó, szenzációhajhász ötletnek tartottam, tartom ma is, de elolvasva a vonatkozó fejezetet árnyalnom kell korábbi nézeteimet, csak annyit jelezve: kár, hogy ebben az országban minden a kétosztatú politika ármányának áldozata, pártpolitikai céljainak eszköze lesz. Az elviselhetőnél többször még az is, amit – ha tetszik, tartva magunkat a pálinkafogyasztás szabályaihoz – egy kicsit józanul mindannyian a magunkénak érezhetnénk. Mert a saját kultúránk, hagyományaink része. Ápolandó és kiteljesítésre érdemes örökség. |
Érdemes volt a szerzőknek ennyire mélyen lefesteni a pálinka gazdaságkultúra-történetét, hiszen így legalább akadt valaki, aki nem tagadott elfogultsággal, de legalább közérthetően, meggyőző tényekkel foglalja össze, miért tartják nagyon sokan (s tarthatnák még többen) valóságos győzelemnek ezt a politikai szándéktól megfosztott liberalizációt, amelynek következtében a magyar pálinka visszakerült azon megmentett hungarikumok sorába, amelyek elsődleges hírét vihetik az országnak szerte a világban.
Ámde, ha csak ennyi volna…!Csak annyi, hogy nosza, politikai hovatartozástól megfosztva magát, mindenki álljon neki főzni-párolni! Ahhoz először is kell a már emlegetett elfogultság, persze nem az alkoholizmus, hanem a pálinka, sőt a magyar pálinka iránt. És itt végleg el is hagyhatjuk a politikát, amely – lehet csak megunva a megszállottak unszolását, lehet, hogy tudatosan – nagyon is ügyesen fordította a saját céljaira a pálinkás emberek elfogultságát, bár akadt baloldali kormánytag is, aki talán a legsikeresebben aknázta ki a házi főzés szabadságát.
Ám, végre magával a könyvvel is foglalkozni kellene, amely először is a kiváló kiadói (Mihazánk Kiadó, Szeged, tipográfus Szakács László) és nyomdai (Innovariant Nyomdai Kft., Algyő) munkát dicséri. Mert ez az albumnak álcázott vaskos kötet ismételten igazolja, hogy a honi nyomdaipar is hungarikum volt valaha, és az tud lenni manapság is, ha van elég érdeklődés és vállalkozó szellem, főként pedig szaktudás.
A szerzőpárosnak egy éve ment rá arra, hogy megírja, összeszerkessze és az olvasó kezébe adhassa munkáját (szöveget, fotót, térképet, ábrát), amelynek talán csak a címével nem vagyunk kibékülve, de ettől eltekintve: megérte a fáradság. Gyönyörű kiállítású és remek tartalmú, szinte kifogástalan olvasmányossággal megírt kultúrtörténeti ismeretterjesztő szakkönyvet tartunk a kezünkben. Nemcsak afféle minisztériumi „szóróajándékot”, amit a vendégül látott ember lapozatlanul becsap valahová a könyvespolc hátuljába, hanem annál sokkal-sokkal többet.
Gyümölcsnemesítők, gyümölcstermesztők, pálinkászok, borászok, muzeológusok, cukrászok, politikusok, tanárok, főzőmesterek és bérfőzdések, nemzetközi hírű pálinkaházak és baráti „házi kotyvasztók”, zenészek szólalnak meg, s nemcsak azt mesélik el, hogyan következett, következhetett be az utóbbi másfél évtizedben a magyar pálinka reneszánsza, hanem azt is, hogyan készül, milyen is a valódi magyar pálinka, hogyan kell csomagolni, sikeresen piacra dobni. Ápolni és fogyasztani. Ha kell, akár Prohászka Béla mesterszakács mellékelt ételrecept-ajánlataival.
Nem árt újra és újra hangsúlyozni: nem a pálinkáról mint alkoholról van – csupán – szó (amely csak egészséges gyümölcsből vagy szőlőtörkölyből készült, türelmesen megérlelt, tökéletesen tiszta, harmonikus illatú és ízű ital – tehát nem valami pacsuli, holmi műanyag kannából kimérve, csak hogy hülyítsen), hanem a pálinkafőzés kulturális és ipari hagyományairól, ismereteiről és azokról az emberekről, közösségekről, akik/amelyek ezt a csaknem kihalásra ítéltetett kultúrát felélesztették, életben tartották és szinte a megszállottság erejével ápolják.
Riportok, interjúk, emberek és cégportrék sorakoznak a könyvben, térképekkel, rajzokkal – tényekkel: csaknem minden, amit a jó magyar pálinkáról ma tudni kell és illenék is.
Mihazánk, 260 oldal, 5460 forint
Forrásom a http://www.nol.hu/lap/konyvszemle/20140118-palinka_szerelmem?ref=sso
