Mint minden évszaknak, a télnek is megvannak a maga szépségei. Persze a bepárásodott ablakú gyors hetesen zötykölődve, vagy épp a januári latyakban masírozva ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni. Szerencsére Budapestmindkét végletből merít, így a karácsonyi vásárok, ahóeséses séták, az ünnepi fénybe öltöztetett utcák, illetve jelen esetben a forralt bor bőven kompenzálják a fagyos hónapok szégyenfoltjait. Hogy tudd, hova érdemes beülni egy bögre gőzölgő vörösre, aforraltborkalauz.blogspot.hu szakértői triójával belvárosi forralt bor túrára indultunk, amely egyetlen korty erejéig sem tűnt tortúrának.
Kodaj Bálint
Frisco Café
A Rádayra merőleges Mátyás utcában, a Corvinus és a SOTE vonzáskörzetében megbúvó Frisco Café saját honlapján olyan kávézóként definiálja magát, ami egyesek szerint jó. Szerintünk is az. Akárcsak a névadó, a szebb napokat látottSan Francisco a hippimozgalom idején, a Frisco is a közösségteremtésre, a sokszínűségre, valamint azönmegvalósításra helyezi a hangsúlyt; ez az attitűd a programfelhozatalban is türköződik. A pincehelyiség hangulatraotthonos, az enteriőr színes, de nem hivalkodó, a fotelek puhák, a társasjátékok régiek és szerethetőek, a pult fölött pedig „A jatt a miénk!” felirat virít. Már az első korty forralt bor után egyet kell értenünk, legyen csak az övék a jatt, most és mindörökké. A mélybordó főzet hőmérséklete és fűszerezése is optimális, kellően édes és fahéjas, utóbbi főként az utóízben érezhető. Plusz pont jár a friss gyümölcsszeletekért – narancs, citrom, alma –, amelyeket néhol alimonádéhoz előnyesett alapanyaggal helyettesítenek. Ami a piszkos anyagiakat illeti, két deciért 360, három deciért pedig 480 forintot kell előhalásznod a zsebedből. Elégedetten távozunk, mint egy hippi egy Ginsberg-felolvasóestről.
Púder Bárszínház és Galéria
A Ráday utca Kálvin térhez közelebbi szegletében található Púder Bárszínház és Galéria a kultúra és a gasztronómiafellegvára. A romkocsma-koncepciót újragondoló enteriőr egy fiatal, magyar képzőművészekből álló csapat fantáziáját dicséri, akik soraikban tudhatták például Babos Zsili Bertalant. A Púder a képzőművészetek mellett amozgásművészeteknek és az irodalomnak egyaránt teret és lehetőséget biztosít, a hely hátsó régióiban pedig egystúdiószínház fog üzemelni. Összességében tehát kijelenthetjük, hogy a Púder smink nélkül is a belváros legegyedibb beülősei közé tartozik, na de mi a helyzet a forralt borral? Hát, helyzet az van. Először is forró, mint egy színházi reflektor, és e forróság némiképp mikrógyanús. Színre sangriás, ízre kesernyés, bár a túladagolt szegfűszeg és az iparifahéj azért felsejlenek az utóízben. Díszítés gyanánt két szelet narancsot kapunk, 250 forintért pedig egy decit. A hely kifogástalan, a forralt borra még ráférne a tupírozás.
Café Alibi
A Belváros Új Főutcája-projekt keretében felújított Egyetem téren, az ELTE ÁJK tőszomszédságában fészkelő AlibiBudapest talán legfinomabb kávéit szervírozza immár tizenkét éve; habár ételek – kiváltképp a reggeli fogások – terén is maradandót alkot. A régies elemekkel díszített belső tér és az átlagon felüli kiszolgálás részletezésétől ezúttal eltekintenénk, hiszen a gőzölgő tesztalanyra a kávézó közvetlen közelében felállított fabódénál csapunk le. A kör alakú, támaszkodós asztalon befőttes üvegbe süllyesztett mécses lobog, a tökéletességhez már csak annyi kellene, hogy azEgyetem tér ne legyen ennyire kihalt. Az Alibi-féle forralt bor mélybordó, már a színén is látszik, hogy, akár egy fejedelmi kannibál lakoma, testesebb vörösből készült. Illatra citrusos, a fűszerezés kockázatmentes és hibátlan, viszont gyorsan kihűl, így gyorsan is kell inni. Az árak a budapesti San Franciscót idézik: két deci 400, három deci 500 forintba kerül.
Táskarádió Eszpresszó
Az Egyetem tér túloldalára baktatva a hatvanas évekbe repítő időgépbe botlunk, ami fluxuskondenzátorral tuningolt DeLorean helyett a Táskarádió Eszpresszó névre hallgat. A fotóktól, játékoktól, mütyüröktől és természetesentáskarádióktól roskadozó enteriőr esztétikai élményét és múltidézését csupán a kilencvenes évekbeli, szeletelősdiszkó slágerek képesek elrontani, de azok nagyon. Jó, van Boney M is, így elképzelhető, hogy csak rossz napot fogott ki a repertoár. A menü első ránézésre szimpatikus, a forralt bort pedig aranyáron mérik, két deci 750 forint. És itt jön a képbe az ejnye, tudniillik aranyárért bronzminőséget kapunk. Az intenzív narancsillathoz erős fahéj-zamat ésédeskés íz társul. A halmazállapota és a színe sangriás, a hőmérséklete meg gyerekkorunk fürdővizét idézi, vagyislangyos. Mindezek ellenére a Táskarádió megér egy estet, sőt, akár többet is, a forralt bor pedig megérdemel egy esélyt. Vagy az ízlésünk egy pofont.
Garzon
A romkocsmáktól roskadozó hetedik kerület helyfelhozatalát erősítő Garzon a trendit vegyíti a régiessel, bár a falra ragasztott állólámpa mindhárom idősíkban újításnak számít. Nappal főként az ELTE PPK-ról átszivárgó kávéfüggők,laptopra tapadó huszonévesek, valamint véletlenszerűen beeső átsuhanók látogatják. Aktivitását tekintve a Garzon abaglyokra hajaz – este van igazán elemében. A forralt bor napszaktól függetlenül nincs túl jó passzban: színre palackos szőlőlé, ízre kicsit semmilyen, bár mintha hagyományos fűszerezés osonna a háttérben. A termosz, amiből a bögrénkbe kerül a két deci, B-kategóriás horrorba illő, akár zombi inváziót elszabadító nukleáris hulladékot is szállíthatnának benne. Ugyanazt tudjuk mondani, mint a Púdernél: a hely jó, a forralt boron még finomítanánk.
Fotók: Farkas Christián
Ha kíváncsiak vagytok a Forralt Bor Kalauz-trió további tesztkörútjaira, likeoljátok őket facebookon!
forrásom a http://welovebudapest.com/hu/kavezok-barok/cikkek/2012/11/20/belvarosi-forralt-bor-tura