Egy palack áráért beszélgetni és hat bort kóstolni — nem kérdés, hogy megéri. Berecz Stéphanie és lendületesebben fejlődő tokaji borászata volt a vendég.
„Tokaji Furmint&Hárslevelű Váti-dűlő 2010
A bor félszáraz, 13 gramm cukor maradt benne literenként. Szép, átlátszó fehér szín, halvány zöldes villanásokkal. Mozgása lassabb, lomhább, de azért még nem hömpölyög. Illatában a finom csemegeszőlő dominál kellemes virágokkal kiegészítve, illetve egy pici vágott fűvel. Friss, üde, nyarat idéz. A korty telt, felépítése egyenletes. Határozott édességgel — mézes és virágos jegyek — indít, betölti az egész szájat. A megtartott savak kicsit komolyabbá teszik ezt az alapvetően könnyű és populáris ízvilágot, de nem büntetnek, nem cincálják szét a bort. Utóíze hosszabb az átlagnál, pikáns citrusos ízek pörgetik ki. Nem mondanám komplexnek, de viszonylag sok arca van. Közepest testű, de arányos és jól fésült. Szép teljesítmény, 6 pont.
Tokaji Hárslevelű Lónyai-dűlő 2011
Egyszerűbb, likvidebb már megjelenésre is. Egyenletesen világoszöld, tiszta felszín, halvány citromsárga beütéssel. Könnyű, üde, élő anyag. Illatában egyértelműen, tisztán reprezentált citrusfélék jelennek meg: grapefruit, lime. Mögötte szép, visszafogott mineralitás bújik meg. A gyümölcsök gerincét a sárga- és görögdinnye adja, mögötte barackot lehet még felfedezni. Íze jóval populárisabb, mint az előző: van akinek tetszik az ilyen letámadás, én kevésbé rajongok az ilyesmiért. Intenzív, berobbanó gyümölcsösséggel kezd — kétségünk sem lehet, milyen fajta bor ez. A kortyot a sárgabarack viszi előre, a szőlő itt is érződik, és mögötte az ásványosság. A túlzott gyümölcsösséget a lecsengésben itt is szerephez jutó citrusfélék egyensúlyozzák. Az előző borhoz képest a savak is szolidabbak, visszafogottabbak. Nem igazán a stílusom, ennek ellenére a végére egészen megszerettem, 6 pont
forrásom a http://bor.mandiner.hu/cikk/20120714_unger_tamas_hat_kikelet
