Vida Péter: a bor isteni csoda, a borkészítés pedig művészet
A szőlő csodálatos növény, együtt kell élni, lélegezni vele. A jó bor titka, hogy minden egyes tőkét személyesen ismerek és a nevén szólítok - ez Vida Péter, 2011. bortermelőjének ars poeticája, amit bátran ajánl megszívlelésre a gazdáknak.
A szekszárdi Vida Családi Pincészet alapító-tulajdonosát decemberben választotta az év bortermelőjének a Magyar Bor Akadémia. A 60-as évei felé közelítő szakemberrel Nagyradán váltottunk szót, ahol egy szakmai találkozón vett részt.
- 1995-ben döntöttem úgy, hogy saját borászatot alapítok, addig üzemgazdászként, illetve szőlészeti ágazatvezetőként dolgoztam egy szövetkezetben, tehát nem laikusként csöppentem bele ebbe a dologba - idézte fel a kezdeteket. - Háromgyermekes családapaként mégis remegtek kicsit a lábaim, nagy volt a felelősség, de visszatekintve azt mondom, hogy az utóbbi 17 évben szakmai szempontból több tapasztalatot szereztem, mint az azt megelőző huszonvalahányban együttvéve. Nem működik úgy a dolog, hogy valaki jó pénzért vásárol egy területet, azt betelepíti a legjobb szőlőfajta tőkéivel, ettől még nem lesz jó a bora. Minden tájnak megvan a maga fajtája, amiből az adott viszonyok közt a legjobbat lehet kihozni. Hogy melyik az, általában csak többéves kísérletezés után derül ki. Én a cabernet franc, a merlot, illetve a kadarka mellett döntöttem és azt hiszem, nem volt ez rossz választás. A kadarka igazi hercegnő, akit, ha valahol megjelenik, nem kell bemutatni, mert mindenki tudja, érzi, ő az. Szekszárd fajtája és valamikor Magyarországé is volt, hiszen egy időben 60-70 százalékos részarányt vívott ki magának az Albániából jött vendég.
Vida Péter (jobbról) nemrég Nagyradán helyi gazdákkal találkozott Fotó: Szakony Attila
Vida Péter azt vallja: a bor isteni csoda, a borkészítés pedig művészet. Elképesztő alázattal és határtalan szeretettel beszél hivatásáról.
- A szőlő végigkísérte az emberiséget, a kultúrtörténetben nem ismerünk olyan időszakot, hogy az ember mellett ne lett volna ott ez a csodálatos növény - magyarázta. - Én együtt élek, szinte együtt lélegzek a szőlőtőkéimmel, ha kimegyek közéjük, mindegyikhez személyes ismeretség fűz, kis túlzással, a nevüket is tudom. Csak így lehet igazi minőséget termelni, s a jó bor titka is az, hogy nem megyek el szó nélkül egyik hordó mellett sem. Én nem borgyártó kisiparos akarok lenni, inkább különleges borokat szeretnék alkotni, amelyekkel örömet szerzek az embereknek.
- Számos nedűje komoly nemzetközi sikert ért el, szinte minden rangos elismerést begyűjtött már, vágyik még valamire?
- Nem. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ezek nem jelentenek semmit a számomra, de az igazi elismerést tavaly karácsonykor, pontosabban szenteste kaptam meg - árulta el a kiváló borász. - Hosszú évek óta ez volt az első ünnep, amit együtt tölthettem a családommal és elfelejtettem kikapcsolni a mobilomat. Mondanom se kell, természetesen a legmeghittebb ünnepi percek közepette szólalt meg. Felvettem és egy hölgy hangját hallottam a túloldalról: Uram, én ilyen gyönyörű bort még soha nem kóstoltam. Köszönöm önnek! Azt hiszem, ennél nagyobb elismerés már nem érhet...Én együtt élek a szőlőtőkéimmel, ha kimegyek közéjük, mindhez személyes ismeretség fűz.
