Hapák József kiállított, nagyméretű felvételeinek mondanivalója: áldozat és áldomás
A szertartásos borfogyasztás kellékei
Nagykanizsa - A tíz éve együtt dolgozó sikeres szerzőpáros, Hapák József fényképész és Filakowsky György grafikus a Budapesti Nemzetközi Borfesztiválra összeállított, A bor színe alatt című fotókiállítása július végéig látogatható a Magyar Plakát Házban.
A Hapák-Filakowsky szerzőpáros közös munkái közül ízelítőként elég, ha csak a Győri Püspöki Kincstár, Pannonhalma fotóalbum, Európa térképei, Debrecen, a cívisváros, A debreceni református kollégium kincsei, a Gödöllői királyi kastély című alkotásokat emeljük ki. A kiadványok fotóanyagait Hapák József, míg a tervezés, a színbontás, valamint a teljes nyomdai előkészítés munkálatait mindenkor Filakowsky György végezte.
- A képeimmel a bor szakrális részét szerettem volna megmutatni, a templomokon keresztül - fogalmazott a kanizsai kiállításán Hapák József fényképész, aki immár harmadik generációja a debreceni fotós dinasztiának. - A bor tulajdonképpen mindenhova eljut, s a legnagyobb tisztelettel és szeretettel veszik magukhoz az emberek.
Hapák József munkássága a műtárgy fotókban teljesedik ki, s ez látható a kanizsai Magyar Plakát Házban is, a július végéig megtekinthető tárlaton. A kiállításon az egyházi szertartásos borfogyasztás történelmi templomait, helyeit és kegytárgyait művészi módon tárja a látogatók elé.
- Ezek a felvételek különböző könyveimből valók, részben az általam készített katolikus lexikonból, mint például a kincstárak kelyhei - árulta el a szerénységéről híres fényképész. - A reformátusoknak csináltam a magyar reformáció történetét, s a debreceni református kollégium kincstáráról könyvet, így amikor jött ez a felkérés, a meglévő templomi anyaghoz hozzáválogattuk a megfeleő úrasztali poharakat, illetve kelyheket, amik gyönyörűen passzolnak egymáshoz.
A Magyar Plakát Házban látható kelyhek mindegyike ritkaság, a legrégebbi 1540-ből származó. Az egyik fotón látható Mátyás kehely mint a nap kel fel Pannonhalma mögött, s reformátusok ónedényei közül az 1692-es a Királyhágó-melléki Református Egyházból való.
- Szerettem volna bemutatni az 1x2 méteres képeken, hogy az ötvösök milyen csodálatosan tudnak kicsiben gondolkozni, s ezt alátámasztja, hogy a felvételek nem esnek szét ilyen nagyságban sem - folytatta Hapák József, aki állítja: az ötvös elképzelése az építészével azonos. Ezért egyes fotókon jól látszik például, hogy az úrasztali pohár széle és a diadalív szinte párhuzamosan fut. - Két évvel ezelőtt a Nemzeti Galériában ez a kiállítás a Budapesti Nemzetközi Borfesztivál nyitó rendezvénye volt, s megdöbbentek az emberek, mert nincsenek hozzászokva, hogy 1 méterszer 2 méteres képeket lássanak. A döbbenet dacára nagy szeretettel fogadták, akárcsak itt, Nagykanizsán, ezen a nívós rendezvényen, s ebben a csodálatos környezetben, aminek nagyon örülök.
A Magyar Plakát Házban július végéig látható óriás fényképek ritkán tapasztalható dimenzióba helyezik a szertartásos borfogyasztás kellékeit, így szinte borítékolható, hogy a szemlélők ezentúl másképp fognak tekinteni a szent italra. Arra a nedűre, amit Hapák József például egyáltalán nem fogyaszt, nincs is kedvenc bora...
A bor átalakulása egyházi szentséggé, mint Jézus vére, meghatározó szerepet tölt be az egyházi ünnepek alkalmával. A tradicionális borkostolás nemcsak kulináris, hanem múltunk évszázados építészeti és művészeti élményeként jelenik meg a Budapesti Nemzetközi Borfesztivál alkalmára, felkérésre készített és a Magyar Nemzeti Galériában bemutatott képeken. A kiállított képek arra utalnak, hogy a bor egyik legfontosabb táplálékunk és örömforrásunk.
forrásom a http://www.zalaihirlap.hu/fokusz/20100630_a_szertartasos_borfogyasztas_kellekei
